Annak ellenére indulunk útnak, hogy az időjárás előrejelzések egyöntetűen afféle „menni lehet, de nem érdemes” viszonyokkal riogatnak. Aztán nem lett igazuk, mert menni is lehetett, meg a csendes, napsütést sem nélkülöző idő miatt, érdemes is volt.

A táv (Steinparztal, Gschwendthütte, Linsberg, Paulmauer, Zdarskyhütte, Grabenalm, Linsberg, Gschwendthütte, Steinparztal) 14.2 km, 1070 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt (nettó 4:45 óra). Pirossal L = Linsberg, P = Paulmauer, Zd = Zdarskyhütte

Téli viszonyokat meghazudtoló a Türnitzi-Alpok hétvégei vendégház kínálata. A Gschwendthütte mellett a Zdarskyhütte is nyitva, így tehát még válogathatunk is, hogy hová térünk majd be melegedni.

Fél tíz körül indulunk a Steinparztal színültig telt parkolójából (10-12 autó körülbelüli befogadóképességgel). Egy nagyobb csapat sítúrázó készülődik éppen, amikor begördülünk. Kifejezetten télies a hangulat ahogy indulunk. A fákon még az egy hete hullott hó is ott díszlik, ami arra enged következtetni, hogy az inverzió, itt is, napokon óta tartja magát. Fagy lenn, olvadás odafenn. És valóban, felfelé haladva egyre melegebb van. Legnagyobb megelégedésünkre még a nap is kisüt, pedig a napszemüveget is majdnem otthon hagyjuk, mert úgymond minek, hisz egész nap felhős idő lesz (állítólag).

A Steinparztal végéhez érve

A Steinparztalból kiérve napsütés fogad. Juhé!

Cirmi kefejezettn élvezi a napsütést

Érkezünk a Gschwendthütte alá, egyelőre hótalpak nélkül, ám itt az északi fekvésű lejtőkön összegyűlt irdatlan mennyiségű hó miatt jobbnak látjuk bevetni őket. A valamikori kicsiny síterep maradványa. A felvonókat már régen lebontották. Az éghajlatváltozás miatt már nincs annyi hó, hogy gazdaságosan működhessen.

A vendégháztól jobbra a Türnitzer Höger felé vinne az út, a Paulmauer felé meg balra (fenti kép; 10:45). A hó állaga úgymond szub-optimális. Az elmúlt hét során tömörült, és most nehéz teherként tapad a hótalpakra (lenti kép).

11:15 -kor érjük el első köztes csúcsunkat a Linsberget. Nini, valaki egy mini kis csúcskeresztet eszkábált ide (fenti kép). A továbbiakban ereszkedünk a Linsberg déli gerincén. Itt, a nagy kiterjedésű hómentes szakaszok miatt újra a hátizsákra vesszük a hótalpakat. Egy kellemetlen traverz következik a hegygerinc nyugati oldalán, majd a Linsberg és a Paulmauer közti nyeregből kaptatunk derekas emelkedőn a csúcskeresztig (lenti képek; 12:45).

A távolban a Göller

A csúcsról lefele el kell döntenünk, hogy merre tovább. Jobbra a hosszabb variáns mentén a Zdarskyhüttehez, avagy a Grabenalmon át vissza a Gschwendthüttebe (cirka egy bő órával rövidebb). Mivel jó az idő és van velünk fejlámpa is, ha netán ránk esteledne, ligeteken, behavazott mezőkön át megyünk a Zdarskyhütte felé (lenti kép). Jól kilépve alig 25 perc alatt ott is vagyunk. A befűtött vendégszobában elköltjük ebédünket és nedves gönceinket is átcserélve indulunk vissza.

A nap ugyancsak mosolygósra fogja, így a szó egyenes értelmében is megédesül a menetelés, mert egy arra alkalmas helyen, ahol langymelegen nyaldos a nap, elmajszoljuk otthonról hozott sütinket is (a fenti képen a jobboldali fák valamelyike alatt). Hótalpakra itt sincs kifejezett szükség, mert a megülepedett hó, egész jól elbírja lépéseinket (lenti képek). Ha a Linsberg nem állná utunkat, valószínűleg át is nyergelnénk a segédletre, de nem fűlik a fogunk újra fel-levetni.

A kellemetlen traverz végében a Linsberg alatt

Újra a Linsbergen

A Linsberg csúcsán aztán mégis hótalpakra váltunk, mert tudjuk, hogy a Gschwendthütteig élvezetes, mély havas ereszkedés következik (fenti kép). A sítúrázók már ugyan alaposan szétszabdalták a havas felületeket de még találunk érintetlen részeket, amiken át, meg lehet tapasztalni a hótalpazás élményét. Jó tempóban, de nem sietve érkezünk vissza a fagyos Steinparztalba.