Eredetileg nincs szándékomban a rendes közönséges és jól ismert Thallern-Anninger körúton kívül más kihívásokba is belekóstolni. Tulajdonképpen ez az első idei bringatúrám, amikor nem direkt otthonról rajzom ki, hanem az autó tetején szállítom drótszamaram a kiindulópontba. Ezúttal a közeli Gumpoldskirchenbe.

A fenti térképeken ábrázolt nyomvonal hossza (kiindulópont Gumpoldskirchen, legmagasabb pont Anninger) 35.5 km, 760 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra (nettó 2:50)

Az említett körútról túl sok újat nem tudok elmondani. Amit érdemesnek tartottam, már leírtam. Új, hogy pár éve az Anningeren, a normál erdészeti út mentén készült egy single-trail is. Idáig nem tűnt fel, így azt sem tudom, mikor készült el, vélhetően valamikor 2018 tavaszán. Akkor még a műfaj is még teljesen ismeretlen volt számomra, és az ilyesmihez elengedhetetlen hardware is hiányzott. Nos, mostanra megváltozott a helyzet, tudniillik a még mindig vadiújnak számító fullymat kifejezetten ilyen utakra tervezték.

Nos, amikor felérek a kovid-hisztéria következtében még önmagában csendesen szunnyadozó Anninger-Schutzhaus előterébe, feltűnik, hogy egyes bringások nem a jól ismert széles erdészeti úton szállnak alá. Nézzem meg én is, miféle megoldás mentén teszik. Némi bénázás után a valamikori Rodelbahnon kötök ki, ami eleve új motívumokkal gazdagítja „downhilles” tapasztalataimat.

A Rodelbahn aztán észrevétlenül átmegy egy keskeny erdei ösvénybe, ami sokáig párhuzamosan szalad a széles erdészeti úttal. Ez egy szép és igazán szelíd, kezdőknek való single-trail, ami valahol a valamikori Breite Föhre közelében ér véget.

A továbbiakban vagy maradok az erdészeti úton, vagy pedig folytatom az immár táblával is kitüntetett „Single-Trailon”. Ha már egyszer idáig jöttem, miért ne folytassam ugyanilyen stílusban tovább. És a meglepetések csak most materializálódnak, lévén ez most már egy ízig-vérig downhill. Tulajdonképpen nincs is időm megijedni (tudniillik lehetne), mert a kanyarok és meredek ereszkedések sorozata teljes odafigyelést követel. Csak a legvégén visszakozom egy számomra teljes lehetetlenségnek tűnő lejtő előterében. Inkább leszállok és a pár méteres nyaktörőt inkább lépésben teljesítem.

Summa-summárum ide (lásd fenti képen pirossal) muszáj lesz még egy párszor eljönnöm és a tapasztalataimat gyarapítani, akarom mondani fényezni.