A szokásos év végi Göller-túra lenne soron. Napsütésben nincs is hiány, de a viharos szél szertefújja reményeinket. A Beaufort-skála szerinti 9-11 erősségű széllöketekkel (100 km/h körül) nem kívánunk dacolni. Így aztán maradnak a környező kisebb-nagyobb hegyek-dombok Bécs város területén. Bölcs döntés volt tartózkodni a magaslatoktól, mert bizony még itt, 400-500 méter szinten is cibál és rángat a szél rendesen. Később nézem a Rax hegyiállomás feljegyzéseit, és valóban, a széllöketek elérték a 100 km/h sebességet.

A táv (Kahlenbergerdorf, Nasenweg-Variante, Leopoldsberg, Waldseilpark, Josefsdorf, Kahlenberg, Cobenzl, Lebensbaum-Kreis, Jägerwiese, Hermannskogel, Sulzwiese, Waldseilpark, Waldbachsteig, Kahlenbergerdorf) 18 km, 810 m szintemelkedés bruttó 4:20 óra alatt (nettó 4:00 óra).

10 óra elött indulunk a Kahlenbergerdorfbból, a Duna partjáról. A Nasenwegen kezdjük, majd egy árokba jobbra fel elhagyjuk az aszfaltozott utat és diretisszima módozatban egyenesen mászunk, majd kaptatunk a Leopoldsberg tetejére (fenti képek). Korábban, rossz idő esetén itt szoktam fel-alá húzni, kondíciós tréning gyanánt.

A kilátóban készítünk néhány fotót, aztán a szél csapdosásához igazodva, sietősen tovavonulunk. Útba esik a Waldseilgarten (kalandpark) majd következik Josefsdorf aztán maga a Kahlenberg.

Folytatjuk a Cobenzelre aztán az Életfa-körhöz megyünk (fenti képek), mielőtt még nekiveselkednénk a Hermannskogelnek (Bécsváros legmagasabb hegye). A viharos viszonyok ellenére, rengetegen vannak idekünn. Minden parkoló színültig telt. Az emberek nem hagyják magukat bezárni. Kijönni a természetbe, kicsit bóklászni, élvezni egy cseppnyi régi normalitás, amit elvettek tőlünk. De ha igazam lesz, hamarosan ezeket, az életet még valamelyest élhetővé tévő örömöket is el fogják venni.