Kihasználom a vénséges ősz adta kiváló lehetőséget, hogy tisztelettel elbúcsúzhassak tőle. Az idén különösen kegyes volt hozzánk, rengeteg aranyszínű pillanattal megajándékozva. Sok-sok öröme akadt idén azoknak, akik még képesek értékelni a természet jóságos rezzenéseit. Merthogy, voltak évek, amikor heteken át hiába is vártam lencsevégre kapni a meleg árnyalatokban tündöklő hegyvilágot.

Mivel az elmúlt időszakban gondjaim akadtak a lábammal, csak egy spórolós körútra indulok, “nehogy megártson” alapon. A pihentetés érzékelhetően enyhítette a tüneteket, és így nem szeretném ha a gyógyulás üteme csillapodna. Máskülönben meg, jó döntés volt ezen a mai napon kimozdulni. Valahogy pont így képzelem el az idilli, testet-lelket melengető, stresszoldó túrákat.

Meglep, hogy helyenként mennyi sok hó maradt még meg, különösen erdőben, árnyékos helyeken fehérlik a táj. A napsütötte hegyoldalakon viszont csak az elszáradt, barna fű virít. Találok odafenn egy ilyen száraz helyet, elkölteni a magammal hozott elemózsiám és csodálni az ismerős hegyvidéket. Próbálom a képet teljes lelkemmel befogadni, mert soha nem lehet tudni, mikor jön el az utolsó, a legeslegutolsó alkalom.

Az Ötscher, jobbra pedig a Türnitzer Höger, egészen balra pedig a Steinparztal vonala

Mivel túl sok érdekessel szolgálni e témában nem tudok, amit lehetett, a múltbeli alkalmak idején elmondtam, csak néhány kiemelt felvétellel illusztrálom élményeimet.