Egy rövid, célratörő túrára vágyom ezen a ragyogónak ígérkező pénteki napon. Kék ég, enyhe légmozgással de kemény faggyal, ideális téli kiruccanónak néz ki. A lábam még nem tökéletes, ezért hosszú gyaloglásotól szeretnék eltekinteni. A Krummbachstein két kiindulópontból érhető el a legrövidebb úton. Payerbach felől, avagy Kaiserbrunnból. Az utóbbi a kevésbé frekventált, ennél maradok.

A megtett táv (Kaiserbrunn, Miesleitensteig, Konfeleben, Krummbachstein és ugyanígy vissza) 13 km, 1175 m szintemelekdés bruttó 6:25 óra (nettó 5:10 óra)

9:20-kor rajtolok tehát Kaiserbrunnból. Közben persze rájövök, hogy napsütést a Miesletensteigen hiánycikk lesz (fenti képek), hisz az út egy árokban kanyarog fel a platóra. A Miesletensteig egy széles, alig-alig használt erdészeti útra ér ki, mely hosszúra nyújtott szerpentinekben, omladozó sziklafalak alatt kanyarog felfelé.

Az út kisebb nagyobb sziklatörmelékkel van felszórva, egyszóval nem éppen életbiztosítás erre járni. Később egy keskeny turistaút hidalja át a még maradék távot a platón feljebb futó más erdészeti útig.

A kép jobb oldalán a Hochgang. Nem vezet fel rá jelzett turistaút.

A képet dominálja a Bockgrubenriegel

Annyit viszont meg kell hagyni, ez a sziklatörmelékes út (valaha tán faipari célokat szolgálhatott) kifogástalan rálátást biztosít a Schneebergre és közvetlen szomszédjaira, az olyanokra mint a Hochganag, a Bockgrubenriegel és persze magára Krumbachsteinre is (fenti képen). Az árokban nagyrészt szélcsend honol. Odafenn viszont jéghideg libbenés fogad. Csapzott testemre nem éppen ajándék. Szerencsére kiérek az erőtlen de ragyogó napsütésbe (11:24).

Nehogy kihűljek, nekidurálom magam a Knofelebenről történő végső felszökésnek. Csak semmi lazsálás! Az út friss, vékony hóréteggel fedett, de alatta még ott bujkál a korábbi alattomos jeges réteg is. Egyetlen pár friss lábnyom fut előttem, hamarosan a tulajdonosát is felfedezem. Odafenn (12:22) összefutunk, váltunk néhány szót, felfrissítem orosz tudásom, mert mint kiderül a neve Анастасия (lenti képen).

Odafenn felhúzom a bakancsomra a csúszásgátlókat. Visszafelé, lefelé menetben remek szolgálatot tesznek. Nélkülük azért elég gondban lennék. Közben már lyukat harangoznak a gyomromban. Uzsgyi tehát a Friedrich Haller-Haus déli irányba tekintő napsütötte teraszára (lenti kép).

Egy tető alatti beugrásban még a nap bágyadt sugarai is kicsit megszorulnak. Kellemes lehuppanni a padra és elővenni az elemózsiatartalékokat. Egy negyedórás pihenő után pedig nem marad más mint újra felkerekedni és az árnyékos Miesleitensteigen visszacsorogni Kaiserbrunnba.