Egy teljesen új vonalvezetés mentén tervezem mai kirándulásom a Hohe Wand legdélibb csücskébe, mely Geländ néven ismert illetve további vertikális szintemelkedések begyűjtés céljából folytatnám a Hohe Wand legmagasabb kidudorodására a Placklesre (1132m).

A megtett táv (Apfelbauer/AmAscher, Lanzing, Geländ, Rastkreuz, Plackles, Rastkreuz, Lanzing, Apfelbauer/Am Ascher) 13.3 km, 850 m szintemelkedés bruttó 5:10 óra alatt (nettó 4:20 óra)

A kiindulópontom is rendhagyó, az Apfelbauer vendégház parkolója Am Ascher (fenti kép). Ez nem összekeverendő az Ascherrel, ami eggyel feljebb van a hágón. A vendégház péntek és hétvégi nyitva tartás jegyében üzemel, így a parkolás a hétköznapokon nem sért érdekeket.

Lanzing tanya felé kezdem meg utam 9:00 óra tájékán. A szó szoros értelmében, erdőkön mezőkön át vezet az út. Egy GPS szerinti nyomvonal követése ajánlott, mert a turistaút ugyan jelzett, de a kusza erdészeti utak és emezeket keresztező ösvények gazdagsága miatt, helyenként nem árt ellenőrizni a helyes irányt.

A Hohe Wand északi oldalán vezet a kanyargós, friss hóval hintett kaptató, ami elég ahhoz, hogy kényesebb helyeken bizonytalanná tegye a lépést. Jó odafigyelés szükséges, csúszásgátlók viszont még nem. Odafenn a Schneeberg pazar, gyönyörűen megvilágított látványa fogad. Elvileg ma, oda is mehettem volna. A Geländehütte már nincs messze.

A Geländ tulajdonképpen a Hohe Wand legutolsó, délnyugati kiemelkedése. Ahhoz, hogy tovább álljak a Plackles felé, először óvatosan (a hó miatt) leereszkedem a Rastkreuznak nevezett nyeregbe (868m), majd onnan tovább, kusza útrengetegen át, újra fel a magasba (1132m).

Nos a célomig vezető maradék 160m szintemelkedésemet nem koronázza szép kilátás. A Hohe Wand legmagasabb része be van építve, magántulajdonban levő telkek kerítései gátolják az ide tévedő látogatókat abban, hogy a magasból pillanthassanak a körbe-körbe a világba (lenti képek).

Aki mégis valami szeretne látni, annak tovább kell gyalogolnia a domb túlsó oldalára, ahol aztán mégiscsak valamelyest kinyílnak a távlatok. A legjobb persze az Echerthütteig menni, na, már annak, aki a társadalomból nem kirekesztett, számkivetett kisebbség része, és beengedtetést nyerhet egy-egy tál étel/ital elmajszolásához.

A domb túloldalán, ahol elfogynak a magántelkek, letelepszem egy arra alkalmas fatönkre (fenti kép). A napnak inkább csak fénye, mint ereje. Száraz trikót cserélek, aztán jöhet az elemózsia.

Visszafelé a Rastkreuzig, ahol a Scheimhittn árválkodik, ugyanazon az úton megyek. A továbbiakban egy alternatívúton ereszkedem viasza Lanzingba, majd ott egyesül ismét az út fonala a reggel megtett résszel.