Attila még nem járt a Schneeberg egyik érdemleges darabontján, a Hengsten. Nosza, pótoljuk a mulasztást, mégpedig úgy, hogy észak-déli irányban mindjárt átszeljük az egész hegyvonulatot. Kezdjük Rohrbach im Grabenben ama bizonyos jól ismert hal-vendéglő parkolójában (Marias Land).
Keleti irányban indulunk el, aztán hamarosan befordulunk az Arbestalba. Itt északnyugatra fordul az út (fenti képen), egyenesen a Szalamandra vasút irányba. Átkelünk a fogaskerekű sínpárján, és kiérünk a Puchbergből induló széles erdészeti útra. Poroszkálunk is rajta egy kis darabon, mégpedig hegynek felfelé, mígnem elérkezünk egy jól látható elágazásig. Nos, ott, hajtűkanyar szerűen, egy jobbra áttal ráfordulunk a Hengst gerincéig kalauzoló erdészeti útra (lenti képeken).
A gyengéd kaptatók sorozata azon a ponton ér véget, ahol elhagyjuk az erdészeti utat és jelöletlenül, majd úttalanul megkezdjük a hegy gerince ostromát. Erdőben követünk egy rég nem használt dűlőt, ami egy idő után belevész a semmibe. Toronyiránt bukdácsolunk, árkon és bokrokon át. Később kiérünk a korábban elhagyott széles erdészeti útra, mely idáig kanyarog fel. Mivel az erdő alja elég durva, egy darabon maradunk ismét ezen az úton (bár elvileg folytathatnánk az úttalan gerincen). Az út második hajtűkanyarulata után ismét bevetjük magunkat az úttalan vadonba és a hegy elkeskenyedő, de mindvégig szelíd taréján menetelünk.
Pompás panoráma nyílik a még ugyancsak télies Schneebergre (fenti képek). Az Alacsony Csődör (1314 m) mellett akár észrevétlenül is el lehetne bandukolni, mivelhogy szinte a környezetébe beleolvadva, csak egy kőhalomba szórt faág jelzi létét (lenti képeken). Miután innentől kezdve a nyeregig lejteni kezd az út, a gondolataiba elmerült túrázó is észreveheti a változást, hogy vajon hol rejtőzködhet az Alacsony Csődör.
Az utolsó kihívás, a Magas Csődör bevétele (lenti képek). Előtte, a napsütötte nyeregben, egy esedékes elektrolit erejéig szusszanunk egy rövidet. Utána, jéggé vált, de már erősen olvadozó hómezőkön át, irány aznapi legmagasabb pontunk (1450m).
Jól kifogtuk az időjárást, mert többnyire ragyog a nap, a szél csak időnként riogat, na, de olyankor élesen és fagyosan. A csúcson még megkeressük a fakéregre szegezett mini kiskeresztet és utána alászállunk a jócskán lejtő délnyugati ösvényen. Ez egyenesen az Adolf Kögler-Hütte mellett felállított padhoz vezet (lenti kép), ahol kényelmesen elköltjük déli uzsonnánkat.
Nem marad más hátra, mint a Bilekalmon alászállni a Ternitzerhütteig és szép nyugodtan visszaporoszkálni Rohrbachgrabenbe.
…annyira kikapcsolt a túra ( köszönet érte ), hogy tegnap és ma is csak bolyongtam a “való világban” 🙂