Még mindig hó, avagy Klosterwappen


Attila a legutóbbi túránkon odáig volt a Schneeberg panorámájával, és tehát még a nyár beköszönte előtt oda föntre vágyakozott, a tavaszi télbe. Nos, kívánsága számomra parancs. Legyen úgy! Induljunk Schneebergdörflből a Mieseltalon át fel a magaslatokba. Odalenn erőteljesen tombol a tavasz, az idő kellemes, virágzó gyümölcsfák szegélyzik utunkat, így valamelyest nehezemre van a téli szerelés cipelgetése. Mivelhogy a hegy optikája odafönn, még ugyancsak sok fehérséget reklámoz.

Klosterwappen_2D Klosterwappen_3D

KlosterwappenProfile

lila A mgetett táv (Schneebergdörfl, Mieseltal, Baumgartner, Elisabethkichlein, Waxriegel, Damböckhaus, Klosterwappen, Danböckhaus, Elisabethkirchlein, Baumgartner, Mieseltal, Schneebergdörfl) 17.5 km, 1460 m szintemelkedés bruttó 8:40 óra alatt (nettó 7:00 óra)

DSC08914

DSC04036

Fél tíz lehet, amikor elindulunk. Először csak egy széles erdészeti úton poroszkálunk majd egy patakon átkelve bekeményedik a terep és nekikunkorodik a magaslatoknak. 10:00 órára érkezünk a Szalamandra vasút vonalához, a nyeregbe, ahol jobbra fordulunk Baumgartner állomás felé. A kisvasutasok már serénykednek. Holnap indul a szezon, van elég dolguk az előkészítéssel.

DSC04039

DSC04041

DSC04047

DSC04053

DSC08920

DSC04058

DSC04060

Következik a második szakasz, az Erzsébet kápolnáig történő kaptatás. Nos, itt már találkozunk szép széles, de ugyancsak izzadó hómezőkkel. Helyenként sárban tocsogunk, olvadozó hó táplálta patakok csörgedeznek az ösvényen. Nem lehet tudni, hogy az agyagon csúszunk-e majd ki, avagy a hókásán.

DSC08923

DSC04065

DSC08925

DSC04071

DSC08931

11:15 van, amikor kiérünk a platóra. Innen a Waxriegel (1888m) lenne a következő természetes cél, de a hegyoldalt olyan durva mély hó takarja, amin hótalpak nélkül (amit nem hoztunk), lehetetlenségnek tűnik felkapaszkodni.

DSC04074

DSC04077

DSC04081

DSC08934

Elnézünk tehát a Damböckhaus felé, hátha a déli, napsütötte oldal kedvezőbb feltételeket biztosít. És valóban. Itt a hótakaró szaggatott, gyakorlatilag száraz lábbal érünk fel a csúcsra (11:35). Közben kétségeink támadnak, hogy vajon képesek leszünk-e bevenni a Klosterwappent. Na, nézzük meg, próbálkozzunk. Ha nem megy, mindig vissza lehet fordulni. Attila ezt nem szívesen hallja, én sem szívesen gondolok ilyesmire, de megengedem.

DSC08936

DSC04089

DSC04092

A kásás hóban való baktatás, beszakadás, az alul megbúvó jeges rétegen való ki-kicsúszásokkal tarkított menetelés azért nagyon kiveszi az ember spikkjét. Úgy elcsigáz a dolog monotóniája, hogy ijesztem Attilát, lehet nem bírom a tempót a csúcsig. Tényleg úgy érzem a limiten vagyok, és még el sem kezdtük az utolsó, legmeredekebb 200 m szint leküzdésével járó végső csúcsostromot.

DSC08939

DSC08944

DSC04097

DSC08943

DSC04103

DSC04104

Persze ingyen nem adom magam. Áh dehogy! Mondogatom magamban, hogy na, csak annyi a dolgod, hogy az egyik lábad a másik elé rakd. Semmi több! Csináld! És csinálom. Szuszogok, tajtékzom, és haladunk. Feljebb és feljebb. Ez ma kifejezetten megérdemli a „csúcsostrom” minősítést. Úgy érzem, még soha nem küzdöttem ennyit a Klsoterwappenért (12:50). Mondom Attilának, ezért jöttünk fel, hogy akkor most mindjárt leszaladhassunk? Remek!

DSC08947

DSC08949

DSC04107

DSC04110

A Fischerhütteig most nem megyünk el, mert nem lehet tudni, hogy alatta milyenek a hó-viszonyok. Semmi kedvem esetleg kényszerűen visszaballagni, hogy ugyanott érkezzünk le, ahol felkapaszkodtunk. Déli ebédszünetünket ezen okból a Damböckhuas napsütötte teraszára helyezzük (13:50). Ez egy jó választás. Igaz, amikor felhők takarják el a napot, máris érződik a hegy jeges lehelete. Később meg aztán olvadozunk a nap hevétől.

DSC04112

DSC08951

DSC04115

DSC04123

DSC08956

DSC04118

DSC04133

DSC04134

DSC08959

DSC04138

DSC04140
Legutóbbi közös túránk célja, a Hoher Hengst

Miután elköltöttük a magunkkal hozottakat (csak holnaptól van nyitva a Hütte), nem marad más hátra, mint ugyanazon az útvonalon, ahogy érkeztünk, leballagni. Közben ugyancsak sanyarog a lábam, egy éve valami gonosz szellem költözhetett belé, mert nem hagy békén. Minden lépés egy fájdalom. Öregszem. Hamarosan a kisebb lélegzetvételű túrákkal is be kell majd érjem.

DSC04144

DSC08963

Újra egy csodás, de igényes kiruccanás végéhez értünk. A túra paraméterei a magukért beszélnek. Különösen, hogy most még az út viszonyai is gördítettek elénk némi el nem hanyagolható akadályokat. Az idö viszont pompázatosan viselkedett. Helyenként tökéletes szélcsend és ha kisütött a nap, akkor olvadozni letetett.

Kategória: Hiking-Climbing, Hobbies
Címke: , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Szemák Attila szerint:

    Köszi a túrát Sztefánó! Kiadósra sikeredett, pazar időben. Jó társaságban gyorsan telik az idő. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s