Hogy is lehetne másként! Fel-fel a magasban fekvő almokra (1812m). Ezúttal a Zettersfeldbahn kabinos felvonó repít az azonos nevű hegyi legelőre. Használhatnánk a négyüléses felvonót, hogy egyenesen a 2235 méter magas Steinermandlra vigyen, de az már teljesen cepres lenne. Mi inkább felgyalogolunk a kereszteződésbe, ahol jó egynéhány turistaút találkozik.
Célunk a Schober Gruppe központja felé mutat, ahol a Hohe Tauren háromezresei szabják meg a lokális időjárást. Következésképpen, míg a Zettersfeld Almon még ragyog a nap, beljebb, sűrű párafelhők telepszenek a hegyekre. Két alternatívcélunk van. Vagy a Goisele csúcsostroma, vagy pedig a beljebb fekvő tengerszemek meglátogatása. Aztán mindkettő lett egyszerre.
A túra megtervezéséhez tudni kell, hogy a tavak vidékére két, teljesen különböző jellegű út vezet. A déli vonal egy minden tekintetben vad, kitett sziklavilágon át visz. Innen ágazik le, mint zsákutca, a Goiselere vezető ösvény is. Tehát egyszerűen csak kínáltatja magát. Nem lehet mellette elmenni anélkül, hogy a csúcsokat kedvelő vándorember szíve nem dobogna hangosabban. Angika is bevállalja, pedig a feljutás nem éppen leányálom. És ott vagyunk fenn a csodaszép keresztnél, tajtékozva, tüzet lehelve, de megcsináltuk. Mivel gyerek még az idő, bevállaljuk a tavakat is.
Kilátás a megtett útra a Goisele tetejéröl
A további út folytatása. A háttérben az imént megmászott Goisele. A hegy bal oldalán a visszafelé vezetö út csíkja.
Még nem sejtjük, hogy nem Móka-Miki az út fonala. Angika megszenvedi, el is átkoz, hogy ilyen helyre hoztam, de állhatatosan végig járja. Nem árt tudni, hogy a Goisele tetejéről egy egyszerű oknál fogva, bár magas csúcs, a tengerszemeket, feltételezésem ellenére, mégsem lehet látni. Na bumm! Vajon miért? Hat csak azért nem, mert a víztükör 2438 méteren, valóban magasabban van, mint a Goisele csúcsa. Ezért aztán a kitett alpesi ösvény ahelyett, hogy várakozásunknak megfelelően lefelé lejtene, egyre csak kapaszkodik és emelkedik. Ez nem igazán mulatságos.
A Goisele a kép közepén és lent közelítésben
A tábla szerint (a sziklán) ez már itt a Hohe Tauern Nemzeti park területe
Végülis gond nélkül elérjük a két nagyobb és több apró tóból álló tavak fürtjét. Egy hatalmas, hangosan bégető juhcsorda uralja a vidéket. Elállják a turistautat, így improvizálni kell, ha tovább szeretnénk jutni. A visszafelé vezető, északi fekvésű út a másikhoz képest teljesen ártalmatlan (lenti képek). Ez nagymamáknak és kis unokáknak is alkalmas, amit ez előzőről egyáltalán nem lehet elmondani.
Visszaérkezve a Steinermandlhoz, úgy döntünk, hogy lefelére igénybe vesszük a négyüléses szolgálatait. Gyorsan 1810m szintre érkezünk és betérhetünk a Die Alm Zettrsfeld elnevezésű kunyhóba, hogy elköltsük aznapi elemózsiánkat. Nos, ez a túra kicsit rázósabb az előzőknél. Aki lazán szereti, az kihagyhatja a Goisele megmászását és a tavakhoz oda-vissza a szerényebb-gyengédebb utat válassza.