A Galitzenklamm egy privát szurdok, ahol a Dolomitok táplálta alpesi patak, a Galitzenbach hangos zuhatagot formál majd rövid úton beleömlik a Drávába. A belépés fizetős. Aki ismeri vagy hallott már a Dachstein-béli Silberkarklammról, nos, az jó helyen kapirgál, mert a Galitzenklamm az osttiroli mása. A kettőjük között annyi a különbséggel, hogy a Silberkarklammban „csak” három ferrata van (Rosina, Siega, Hias) és a térsége valamivel öblösebb, nagyobb. Emitten meg öt, de a hely valahogy szűkös! Tehát ez itt, kéremszépen, egy Kletterstieg, avagy ahogy a magyar mondja, ferrata-paradicsom a javából!

A gondom csak annyi, hogy nekem míderről fogalmam sem volt, mármint hogy a Galitzenklamm a Silberkarklamm ikertestvére, és ide belépni sisak, beülő, kantár nélkül, az olyan mint a szentségtörés. Ki is vagy nézve, mint a tuti balek. Az ilyenek (mármint a balekoknak), mint mi, kapnak szép piros építkezésen használatos kobakvédőt, ami megjegyzem rettenetesen súlyos (de biztosan olcsó), hogy így tudni lehessen ki a ceper.

Szóval az úgy volt (mosakodom), hogy én a Galitzenkalmmot gyengébb eresztésű időjárás esetére gondoltam meglátogatni, lévén mindjárt a Dráva mentén. A turistakalauz csak futó említést tesz (mellékesen) valamiféle ferratáról, amit ignoráltam. A szurdok meglátogatásához nem kell hegyet mászni, elég csak úgy, hipp-hopp leparkolni az előterében, és máris egy vadromantikus környezetben találhatod magad, már amint megfizetted az árát.

A beléptető forgókapu számolja, hányan mentek be meg jöttek ki. A nap lementével így a felügyelők mindig pontosan tudják, maradtak-e még odabenn látogatók és hogy kell-e keresni vagy menteni. Mert nyilván ez itt egy téma. Mindjárt tanúi is vagyunk egy „illetőnek” aki túlbecsüli saját képességeit és a Dopamin-ferrata első szakaszán lefullad. Hajmeresztő próbálkozásaitól, engem is kiver a verejték. Várom mikor lesz dolga a beülőjének. A végén feladja, és visszasompolyog (lenti képen)!

Nos tehát mi azt hittük, itt majd szépen elsétálgatunk a szurdokban csordogáló vízesést megcsodálva. Ez természetesen lehetséges, de csordogálásról nincs szó. Brutálisan hangosan dübörög a zuhatag! A medrében a Galitzennklamm (C/D) ferrata. Erre még én is vállalkoznék. Persze lehetne kikölcsönözni cuccokat, de lélekben nem készültem ilyesmire. A klettersteigezés nagyrészt fejben dől el, és erre szép nyugodtan rá kell hangolódni. Meglepetészszerű nekidurálás, na uccu gyerünk, nálam nem működik.

Összesen öt ferratával lehet próbálkozni, ezek közül kettő (Adrenalin és Dopamin), mint a neveik is sugallják, az extrém E kategóriába tartoznak. Talán még öt, tíz évvel ezelőtt téma lett volna, de ma már nem az. Jelenleg a maradék hárommal is kiegyeznék, ezek a Galitzenklamm (C/D), Családi/Familien (C) és az Endorphine (C).

Aki aztán itt elvégezte a dolgát, igénybe veheti a helyi uzsonnázó kínálatait, ami egy szerénykedő megnevezés (Jausestation), hiszen egy egészen rendes kis vendéglőről van szó, ahol meleg ételeket is felszolgálnak. A „Jause” = uzsonnát jelent. Ha tehát még egyszer ide vezérlen a sors keze, tudni fogom, hogy legalább egy bő fél napot el lehet itt tölteni, három különféle mászással.

Utóirat: az itt kitett falrajzokra nem igazán lehet hagyatkozni. Valószínüleg ez lehetett az oka az említett “illető” gondjának is. Valaki (fenti képen Dopamin) a C/D jelet áthúzta és E-re javította. Ez az “E” pedig rajta van a bergsteigen.com-on található falrajzon. A kék variáns pedig ott egyenesen E/F –el (sic!) van jelölve. Nem árt tehát körültekintőnek lenni és előtte alaposan felkészülni!!