A Rax déli, délkeleti falait áttörő ösvények tán legigényesebbje, a Nagy Rókalyuk (Großes Fuchsloch), melybe, szerintem, egy szakasz kettes szintű mászás is belevegyül. A kulcspontot is rejtegető, mintegy 6-7 méter magas falhoz vezető törmelékes, sziklagörgeteges rámpa sem éppen leányálom. De aki szereti a mászós túrákat, annak egy igazi csemege. Mivel a bergfex időjárás portál a Raxon, mára, valamelyest gyengébb szelet ígér, így erre az attrakcióra esik választásom.

A megtett táv Preiner Gscheidböl a, Reißtalersteigen, majd a Nagy Rókalyukon át a Heukuppera és lefelé a Martinsteigen mindössze 9 km, 940 m szintemelkedés bruttó 5:30 óra alatt (nettó 3:45 óra)

A Reißtalersteigen

Mintha ránk tört volna az indián nyár, mert az idő megenyhült, az ég kitisztult, csak a szél nem akar csitulni. De ez mindaddig nem gond, amíg a ZAMG nem ad ki sárga viharjelzést. Miután meggyőződöm róla, hogy szélvihar nem fenyeget, minden zöld sávon belüli, csillapítom hetek óta visszafogott mehetnékemet.

A kép közepén egy ismeretlen árok vezet egyenesen a falakhoz, érdekes…

Preiner Gscheidből, a hágóról indulok a Reißtalersteigen. Ott ahol a Rókalyuk felé leágazik a turistaút fonala, mindjárt észrevehető a két út használtsága közti különbség. Míg a jobbra kanyarodó Reißtalersteig felé folytatódik a széles út, addig a másik ág keresztmetszete leszűkül, kissé benőtt, de azért tisztán és jól kivehető. Erre azért mégiscsak ritkábban vetődnek (lenti kép).

Az pirossal jól jelzett út, eleinte hepehupás menetben harántol a sziklafalak alatt, majd egy balra hajló rámpán (fenti képen)  megkezdődik a beszállóig tartó, kb. 20 perces, de tajtékokat kiváltó kaptatás. A beszálló előtt elteszem a túrabotokat, kortyintok néhányat a kulacsomból és az ilyenkor jellemző kissé feszült körültekintő és koncentrált lelkiekkel vágok neki.

Feltűnik a beszálló…

A sarkon túl, a táblák mögött, jobbra hajlik a beszálló

Itt kezdődik a törmelékes rámpa, érdemes a jobb szélén maradni

Mint már említette, a rámpa, különösen pedig az alsó része (fenti képen) laza sziklagörgeteggel van kitöltve. Ajánlatos jobbról beszállni, közvetlenül a sziklafal alatt maradva. Fogódzókat keresve és megmarkolva is ajánlott az óvatosság, mert optikájukban még tökéletesen beágyazottnak látszó szikladarabok is ki-kifordulóban vannak. Sisak itt elengedhetetlen!

Itt a piros jelzés (a kép közepén) után következik ama kettes szint a bevágásban

Még nagy odafigyeléssel sem lehet kizárni, hogy ne lóduljon meg lefelé egy-egy öklömnyi kőszikla. Feljebb aztán, ahol a kettes szint kezdődik, sokkal jobb állapotban van a fal. Itt, a fogódzókban jobbára már meg lehet bízni. Én mondjuk onnan tudom, hogy ez itt több mint 1+, hogy alaposan meg kell fontolnom, merre és hova helyezzem a lábam, hol találok hozzá passzoló fogást. Jobbról kerüljem-e az előttem magasodó taréjt, vagy balról?

Visszapillantás fentről a Rókalyukba

A piros jelnél az utólsó komolyabb akadály

A továbbiakban nagyrészt gyaloglós terep, de még akadnak mászós részek is (kép közepén, illteve a lenti képen)

Na, de megmegy minden mint a nagy könyvben meg vagyon írva, és megkönnyebbülten hagyom magam mögött a kacifántos terepet. De egyelőre még vannak további helyek, ahol sziklát kell fogni (fenti képek), ám ezek alig-alig 1- szintűek. A Rókalyukból kiérve belém támaszkodik az élénk északnyugati szél, ami el is kísér egészen a csúcsig.

Egy más visszapillantás…

Kilátások: szemben a Schneealpe (eredetileg oda mentem volna), balról a Veitschalpe

A sziklatorony bal oldalán vezet az út

Amint elérem a füves platót, elhagyom a turistautat és gyengéd emelkedőn, toronyiránt nekieredek a Heukuppenak. A Rókalyukból való kilepéstől számítva cirka 35-40 perc alatt érkezem a csúcson emelt emlékműhöz (fenti kép). Eredetileg gondoltam elnézni a Habsburgház felé, de a szél annyira cibál, hogy nem látom sok értelmét küszködni vele, ezért inkább a Karl Ludwig felé fordulok. További 20 perc elteltével már a vendégszobában vagyok.

Íme, az elmúlt napokban, már Holle-anyó is tette tiszteletét erre és hátrahagyta névjegyét.

Odabenn kellemes meleg fogad. Van időm is, míg a rendelésre várok, meggondolni, hogy merre szálljak alá. Mivel a szél északnyugati irányból süvít, az ellenkező oldal tűnik védettnek.

A Martinsteigen a jelzéseket követve

Visszapillantásban a Grätchensteig és a Martinsteig kereszteződése

Cirmi padja: lásd ide kattint

Jöhet tehát a Martinsteig (fenti képeken), ami egy kifejezetten jó döntés, tudniillik lefelé menetemben aztán helyenként szinte szélcsendben haladhatok. Körülbelül egy és háromnegyed óra alatt érek vissza a hágóra. Ez egy remek kiruccanás volt. A Rax déli, délkeleti falai a rövid, de mégis változatos túrák tárháza. Szívesen máskor is.