Nem, mára nem terveztem semmit. Az időjárás-jelentés még tegnap sem igért semmi jót. Egyébként ma december 8.-a, ünnepnap és munkaszüneti nap van. Reggel tovább nyomom az ágyat a szokásosnál. Reggeli után megnézem a web-kamerákat és íme, a Kienecken napsütés (lásd lejjebb egy képen). Az időjárás-jelentés is meggondolta magát és csendes időt sugall mára. Nosza, akkor gyorsan nyergeljek.
 |
 |
|
|
|
Elmúlt már 10 óra, mire Thalba érek. A parkolóban egyetlen autó árválkodik csak. Máskor tűt nem lehet itt leejteni. Idelenn a völgyben egyelőre hónak nyoma sincs, de már gondosan téli szerelésre váltottam. A hőmérséklet most, hogy elindulok cirka nulla fok körüli, esetleg kicsivel több is lehet.
A Kiencek web-kamerája reggel napsütéssel csalogat
Aszfaltozott országúton indulok északi irányba Atz tanya felé, amit most kikerülök. Tudniillik a múltkori kutyás sztori miatt is. Nincs kedvem borjúnagyságú házőrzőkkel alkudozni. Találtam egy alternatív utat, mely nagy ívben elkerüli Atzot és a végén kiér a Mareschsteigre. Nosza lóduljak hát arra.
Egy elágazásban elhagyom a fő vonalvezetést és balra letérek (fenti képen) egy jelöletlen széles erdészeti útra. Később egy tábla figyelmeztet, hogy erre általában vad etetés folyik és hát kérik az ide tévedőket, hogy maradjanak távol. Nos, nem szívesen fordulnék vissza. Legfeljebb, ha egy goromba vadőr rám förmedne. De nincs most itt senki.
Szerpentinekben gyengéden emelkedik a terep. Vadetetővel nem találkozom. Vadakkal sem. Furcsa. Egyébként meg amilyen széles és kigyúrt ez az erdészeti út, bizonyára gyakran haladnak erre nehéz erdészeti járművek. Ha meg azoktól nem futamodik meg a vad, akkor tőlem, magányomtól, csendes lépteimtől duplán nem. Ezzel le is zárom tépelődéseimet.
Rendre el is érem a Mareschsteiget (fenti képen). Erre már több a hó, de gondot nem okoz. A Mareschsteig egyébként egy elég hosszú, hegyoldalt harántvonalban keresztező keskeny csapás, tele gáncsoskodó gyökerekkel. A havazás óta én lennék erre az első, mert nyomokat nem látok. Elérem a hegy gerincén, a Geißruck felől érkező turistautat, aztán hamarosan nekilendülök a végső felszökésnek, egészen a kunyhóig.
Kilátások a Gippel felé
Előbukkan a Kineck és az Enzianhütte
Pillantás a Hocheck felé
… és íme még Araburg vára is lencsevégre kerül
Az Enziánhütte már téli álmát alussza, de a honlapjuk szerint december 28.-ától január 8.-ig újra kinyitnak. Új haszonbérlő, új szokások. Azelőtt nyitva voltak egész decemberben, Szilveszter napjáig. A kunyhó teraszán aztán átöltözöm és megejtem uzsonnámat. Gyéren, de jönnek-mennek erre vetődő turisták. Valakik már hótalpakkal vonulnak a hátizsákjaikon. Na, ahhoz még nem elég a hó.
Miután elverem éhem, alászállok, egyenesen a Viehgrabenon át (fenti és lenti fotók). Merthogy akkor épp a parkolóhoz érek ki. Az alternatív Enziansteiget is jól ismerem már, nincs semmi okom arra venni az irányt. Mint már korábban is írtam, a minden időben Kieneck most is bevált. Egy kegyes és sebes, de lelket emelő kis túra az első idei hóban. Állítólag a hétvégén lesz belőle több is… (állítólag), mármint a hóból.
Sztefano-Space 