Annak ellenére, hogy már számtalanszor jártam a Reisalpen, mégis találtam még egy olyan utat, Hohenberg városka felől, ami idáig elkerülte a figyelmemet. Cirmivel és Philippel indulunk az úgynevezett Schöntalon és a Schachenwaldon át. Bár maga a csúcs nem tartozik az igényes alpesi célok sorába, mai vonalvezetésünk mégsem alábecsülendő, egyes szakaszok megütik a T3 szintet.

A megtett táv (Hohenberg/Focipálya [GPS:47.919834, 15.614667], Schöntal, Schachenwald, Brennalm, Nagellandalm, Reisalpe, Nagellandalm, Waldmarkweg, Andersbachtal, Hohenberg) 16 km, 1100 m szintemelkedés bruttó 5:45 óra (nettó 3:55 óra). Nem árt tájékozódni, hogy mikor van rangadó a  pályán, mert akkor jobb máshol leparkolni.

Negyed tízkor lódulunk neki Hohenbergből, mint említettem, először s Schöntalban felfelé, majd át a Schachenwaldon, ami egy erdőt és egy hegygerincet is jelöl. Sajnálatos, hogy néhány hete az erdőgazdaság (Forstwirtschaft) brutálisan feldúlta a turistaút itt vezető szinte teljes szakaszát, így némi extra odafigyelés és tájékozódási készség szükséges a helyes útvonal megleléséhez. Ezen okok miatt el is határozom, hogy visszafelé majd inkább egy alternatív variánson ereszkedünk le, mégpedig ott, ahol egyszer, még az „ősidőkben” egy 2016-ban megejtett téli hótalpas során tettük.

A távolban a jellegzetes orrú Gippel

Most minden tekintetben kedvező az időjárás. A nagy hőséget a minap kiseperte egy hidegfront és ráadásnak, ha éppenséggel mégis túlhevülnénk, élénk szél hűtögeti a kedélyeinket. Így aztán nem is csoda, hogy ismét régi formámba lendülhetek, és jó tempót diktálva 2:30 óra alatt daráljuk le az előttünk ágaskodó cirka 1100 m szintemelkedést. Mindez nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy milyen „áldásos” tud lenni egy verejtéket gazdagon fakasztó kánikula. Az elmúlt alkalommal feltételezésem szerint, ilyen-olyan okokra visszavezethetően még ráadásnak elégtelen folyadékháztartással indultam is el. Efféle negatív behatásoknak most se híre, se hamva. Ezt minden porcikámban érzékelem is!

Pillantás a Muckenkogel felé

11:45-kor elérjük a hegy tetején levő kunyhót. Odakünn most elég vacogtató lenne ücsörögni. A csúcs közelben ugyancsak vidáman megélénkülő, helyenként erős szél miatt jobbnak látjuk odabenn helyet foglalni. Ez helyes döntés, más látogatók is így vannak ezzel. Mintegy háromnegyedórás pihenőnk után még felnézünk a szomszédos csúcskereszthez, aztán sietősen elhagyjuk a szelek citerázásának fő színpadát és lejjebb ereszkedünk.

Egy kis pihenő. Itt ágazik el a visszafelé vezető utunk a kék jelzés irányában

A csodaszép Andersbachtal

Valahol az út felénél, egy kereszteződésben, balra letérünk délelőtti vonalunkról. Egy T3 szintű ereszkedő terelget az Andersbach völgyébe. Bár nem nehéz, mégis jó odafigyelést és biztos lépéseket igényel. Akkoriban, télen, nem emlékszem, hogy extra gondot okozott volna, és most mégis meglepő! 2:30 óra alatt érkezünk vissza délelőtti kiindulópontunkba, Hohenbergbe. Remek kirándulás, mint mindig, ha Cirmi és Philipp elkísérnek. Köszönöm, hogy útitársaim voltak.