A történelmi-politikai hibák végzetesek és jóvátehetetlenek. Közhely, de érdemes ennek tükrében, a jelen világpolitikai helyzetben, újragondolni ilyen keletű nemzeti tévelygéseinket és kilátásainkat. Tulajdonképpen nem szándékoztam ilyen mélyre ásni a felszíni és mélységi turbolenciák okozta kontinentális káosz közepette, csak éppen mazsoláztam az ilyen-olyan meg amolyan (tiltott) nemzetközi híreket. Eközben ráakadtam az orosz Valdai klub egyik magasrangú munkatársa, bizonyos Timofey Bordachev (Бордачев Тимофей Вячеславович) analízisére, ami a ВЗГЛЯД.РУ (magyarul Nézet vagy Vélemény) portálján jelent meg (Выстрелы в Фицо показали обреченность Восточной Европы) és a szlovák miniszterelnököt ért merényletet mentén elmélkedik úgy általában is a kelteurópai államiságról. A cikknek van angol fordítása is, de a linket nem közölhetem, ám akit érdekel rákereshet ezen a címen „The Slovak PM’s shooting shows us why Eastern Europe is doomed” (R.T. portálon), azaz „A merénylet bizonyítja, hogy Kelet-Európa elveszett”.
A dolgok horderejét helyesen értelemzendő, tudni kell, hogy a Valdai valami olyasmi, mint az amerikai RAND avagy a CFR (Council of Foreign Relations) stb., tehát egy geopolitikai „Think tank”, mely a hatalmat aktívan is gyakorló politikusok számára szolgáltat stratégiai, szellemi táplálékot. Ami itt konkrétan is felkeltette az érdeklődésemet, az a következő kijelentés, miszerint „В Восточной Европе собственных политической культуры и традиции государства не было” majd így folytatja „А бурные события ХХ века не дали им сколько-нибудь серьезно продвинуться в этом направлении”. Azaz, Bordachev, direktor úr, illetve a Valdai szerint, nekünk keleteurópaiaknak nincsenek sem kulturális, sem pedig államépítő politikai tradícióink. Ez különös tekintettel igaz, mondja Bordachev, az olyan ősi kutúrák viszonylatában, mint Kína, India, a Brit birodalom, az Egyesült Államok (sic), Franciaország és Németország. A XX század viharaiban pedig nem adatott alkalmunk arra, hogy e hányaveti sorsunk jottányit is javulhatott volna.
Maradtunk tehát afféle kifejletlen formában, hogy szabad martalékai lehessünk a nagyhatalmaknak. Végső vonatkozásban pedig „И поэтому их судьба всегда будет сопряжена со смертельными угрозами” sorsunk, puszta létezésünk is folyamatos halálos fenyegetéseknek van kitéve. Nos, míg e végső, hátborzongató következtéssel nem is lenne bajom, mert valljuk be, sajnos igaz, de szimptomatikusnak találom, hogy a cikk írója meg sem említi, miféle viharokban, kik és hogyan verték szét ezeréves államiságunkat. Tudniillik pont azt az államiságot, amiről Bordachev úr említést sem tesz, ignorálja. Úgy tűnik, hogy az ő szemszögükből egy ezeréves Magyar államiság kulturális és politikai tradíciói még a viszonylag fiatal amerikai birodalom hagyományainál is jelentéktelenebbek, említésre egyáltalán nem méltóak. Amit pedig röviden mondani akarok, csupán csak annyi, hogy nekünk itt ebben a Közép-Keleteurópában a jövőnket illetően, nem lehetnek vérmes reményeink. Láthatjuk, mi itt csak morzsák voltunk, vagyunk, egyáltalán nem számítunk, és még az is kérdéses, hogy leszünk-e. Ilyen tekintetben, sajnálatos, hogy talán még a hatalmas Kína is több figyelemmel illet minket, mint északi szomszédja.
Sztefano-Space 
