Harmadik “mezítlábas” nekilendülésem alkalmával ismét bővítettem (OK, rendben, megadom magam, majdnem mezítlábas). Ez a hevesség nyilván nem követendő példa azok számára, akik újoncként ugranak fejest az új élmény, az új futóstílus vizébe. Csak azért merem viszonylag gyorsan növelni a távokat, mert mint említettem, már a párnázott vastagtalpú futócipőimben is hónapok óta (sőt több mint egy éve) a “sarok-nélküli” stílust gyakoroltam. Igaz, itt-ott csaltam, mert a vastag cipőtalp ebben támogatott. Most persze azonnal észreveszem, ha a sarkammal érintem az aszfalton. Tulajdonképpen így sikerült kikúrálnom a kínzó sarokcsont és Achilles-ín fájdalmaimat (itt beszámoltam róla). Ez már önmagában is igazolja Christopher McDougall téziseit, … de várjuk csak ki a végét….