Category Archives: Humanity, soul, mind

  Ran Prieuer Washington államból (USA), egy különös, friss és felettébb zavarba ejtő jelenség. Ha röviden jellemezni szeretném, minduntalan csak az jut eszembe, hogy az új a fiatal Daniel Quinnel állunk szemben. Írásaiban ugyan nem említi világhírű eszmei rokonát, ám … → olvasásának folytatása

  Egyetlen tézis kivételével, mindenben belátom Joel Bakan állításainak az igazát. A The Corporation című könyv írója szerint, a pszichopata egyén minden jellemvonásával kitüntetett részvénytársaság, egy olyan beteg, mely valahogyan, valamilyen véletlen törvényalkotási hiba folytán vált szörnyeteggé. Az ember, szerinte, … → olvasásának folytatása

  Tisztelettel jelentem, hogy alapos mérlegelés után a Long Now Foundation (Elnyújtott Pillanat Alapítvány) bejelentett tagja lettem. Úgy gondolom, e szimbolikus lépéssel tartozom mind a nagyon távoli bizonytalan jövőnek mind pedig a jelennek. Ez egyben az én személyes és csendes … → olvasásának folytatása

  Hány gyerek retteg most a félévi bizonyítványosztáskor, na meg majd az évvégén, és azután is minden egyes alkalommal? Hányan utálnak iskolába járni? Hány diák érzi magát kényelmetlenül az intézmény puszta említésekor is? Hánynak okoz stresszes élményt a tanításon való … → olvasásának folytatása

  Ma kifutottam magamból az elmúl héten elszenvedett stresszt. Általában csak kocogni szoktam és vigyázok, hogy a tréning alatt a pulzusom ne lépjen túl egy bizonyos határt, ám ma beleadtam apait, anyait és szinte dühösen vágtáztam a 12 kilométeren. Közben … → olvasásának folytatása

  Évvége előtt hagyomány a visszatekintés az elmúlt esztendőre. Divat ez a különböző TV adókon is. Az ATV-n ma este véletlenül elkaptam egy olyan részletet mely a fiatalok körében elkövetett tragikus, erőszakos cselekedetekről szólt. Többek között arról a vérengzésről mely … → olvasásának folytatása

  Egy régi film kapcsán, amely Ausztriában, az Anschluss idején játszódik, elmerengtem néhány pillanatra azon a szörnyű megmételyezett, lehetetlen, fertelmes szuggesztiókkal átitatott helyzeten, melybe az érintett országok lakói egyszerre csak úgy belecsöppentek. Vajon én mit tettem volna? Te mit tettél … → olvasásának folytatása

  Várjuk a Krisztust, mint minden évben, különösen ez idő tájt immár kétezer éve, de ő csak-csak nem akar eljönni. Úgy tanítják, úgy tudjuk, megváltotta a világot bűneitől, de kevesen vannak, akik akadémiai magasságokat mellőző eszmefuttatások helyett elfogadható magyarázatot tudnának … → olvasásának folytatása

  Még mielőtt valaki teljesen félreérti előző bejegyzésemet (már meg is történt), az nem felhívás kivonulni és eltűnni a társadalomból, avagy elbújni barlangok és őserdők távoli zugaiba. Még ha netán valami csoda folytán találnál is ilyen helyet, biztos lehetsz, előbb … → olvasásának folytatása

  Képzelj el egy olyan világot, amelyben fontos vagy. Egy olyan mesebeli világot, ahol Te végtelenül fontos személyiség vagy, éspedig nem azért mert vagyonos, avagy, mert hatalmas vagy. Nem, nincs sem kincsed vagy tőkéd, ami felkeltené mások figyelmét, sem befolyásod, … → olvasásának folytatása

  A nemrég magyarra fordított Quinn részlet azzal a kijelentéssel ér véget, miszerint a béka, mely úgy tízezer évvel ezelőtt bújt bele a kondérba, 1996-ra megdöglött. Ezen persze egy kicsit érdemes eltűnődni, annál is inkább, nehogy félreértés áldozata legyen az … → olvasásának folytatása

  A magabiztosság sokkal inkább az ignorancia vagyis a butaság, semmint a tudás jele, állította már Charles Darwin is, mígnem ezt végre a mai tudomány is feketén fehéren bizonyította. David Dunning a Cornell Egyetem pszichológia professzora és Justin Kruger kutatásaik … → olvasásának folytatása