Daniel Quinn ebben a müvében arról a Gondviselésröl beszél, mely által eljutott odáig, hogy elkezdhette a 12 évig tartó maratoni munkát. Több ezer megírt oldal után 1992-ben született meg, kristályosodotott ki az a nettó 170 oldal, melyet Izmáelként ismerünk ma. Az érdekes önéletrajzi adatokon kívül Quinn itt újból megerösíti animista hitvallását. Az utólsó fejezetben erröl így ír:
Mi elvevök reménytelenül szükölködö népek vagyunk. Úgy gondolom, hogy elsösorban is e szükölködö magatartás miatt sóvárogjuk annyira Isten szeretetét (ami pedig teljesen idegen az animista felfogástól) és álmodunk generációk hiányérzetét betöltendö örök boldogságról. Az elmúlt évtizedekben szükségérzetünk mindenekfelett elsöpröen nött. Azon kívül, hogy szükségét érezzük Isten szeretetének és lelki üdvösségünk megmentésének, manapság spirituális tudatvilágunk elmélyülését igényeljük és azon munkálkodunk hogy öntudatosabbak legyünk, hogy természetfeletti erök birtokában legyünk, kanalakat görbítsünk puszta akaratunkkal, agyunk és testünk teljesítökéspességét növeljük, a jobb oldalon hajtsunk, higyjünk a kreativitásban, testünk kozmikussá váljon, repülni tanuljunk, feltárjuk elmúlt életek titkait, testenkívüli tapasztalatokat szerezzünk, a jövöbe lássunk, gyógyító masszázsok fortélyait tanuljuk, megvalósítsuk fantazmagóriáinkat, mítoszaink után kutassunk, megszabaduljunk kóros beidegzödéseinktöl, megtaláljuk személyes szentélyünket, gyógyítsuk a bennünk rejlö gyermeket, koncentrációs képeségünket javítsuk, újraszülethessünk, médiumokkal kommunikáljunk, kognitív átrendezödéssel tökéletesedjünk, kozmikus szereposztásokban részesüljünk, megértsük Isten magasztos lényét, asztrális testünkben lebegjünk, intuícióval találjunk megoldást feladatainkra, fejlesszük chi(csi)-nket, kapcsolatba lépjünk védöangyalunkkal, hipnotikus állapotba kerüljünk, erösítsük tantális tudatunkat, lelkekben olvassunk, energiával feltöltött helyeket látogassunk – és ez még csak a jelenségek felszínes felsorolása volt. Ne hidd, hogy mulatok ezeken a dolgokon. Ugyanolyan komoly veszem öket, mint a nirvána elérését vagy üdvözülésünket.
Az elvevök szükölködése olyan mérhetetlenül nagy, hogy sokan (Daniel Quinn olvasói) úgy vélik, hogy maga a szükölködés az ami a világot fenyegeti.
Majd így fejezi be müvét:
Nem vagyunk idegenek ebben a különös világban. Ez az a titok, amit megtanultam. Nem vagyunk földönkívüliek, sem kívülállók. A tengerben születtünk 3 milliárd évvel ezelött. A szarvas és a bogár a rokonaink. Nem vagyunk földönkívüli betolakodók. Senki nem bízott meg minket azzal, hogy bolygónk gondját viseljük vagy hogy kényünk, kedvünk szerint kihasználjuk. Ugyanúgy az élet közösségében nöttünk föl mint a kagylók, vagy mint a moszkitók. A világ nem a miénk, hanem mi vagyunk a világé. Mindíg is azé voltunk és azé is maradunk. Mi a világ tulajdona vagyunk, az élet közösségének a tulajdona. Ezt a bolygót mi nem birtokoljuk. Teljesen megtévedtünk ebben a vonatkozásban, összekavarodtunk, és itt az ideje hogy végre világosan lássunk. Mi a világ tulajdona vagyunk és ránk itt szükség van. Egyetlen faj sem különítheti el magát a többitöl, nem kiálthatja ki magát a többi uralkodójának. Ez nem müködik. Együvé tartozunk.
Ezek azok a dolgok amelyeket meg kell értenünk. Meg kell találnunk az élet közösségébe visszavezetö utat. Abba kell hagynunk úgy élni, mint akikre nem vonatkoznak a törvények. Amint ezt megtesszük – amint beismerjük, hogy a világnak szüksége van ránk, annak a világnak amely nem a miénk hanem amibe beletartozunk – felülkerekedünk az egyedüllét érzésén és a szükölködés is magától elpárolog. Azt hiszem azok a szükölködök, akikre senkinek sincs szüksége. De mondom néktek, rátok szükség van, nagy szükség van rátok.
Sztefano-Space 