Elolvastam Daniel Quinn eme késöi munkáját is, mely egy beszélgetés manuszkriptuma. Daniel Quinn egyik olvasója tudni szerette volna, hogy az író miképpen jut azokhoz a furcsa és megdöbbentö felismerésekhez, melyekkel munkáiban találkozunk. Elaine – az olvasó – arról panaszkodik az írónak, hogy hiába olvasta el minden eddigi müvét többször is, nehézségei vannak akár egyszerü de lényegi kérdések megváloszálásakor is. Elaine egy hetet tölthetett el az íróval, elemezve, módszeréröl beszélgetve és e könyv e leckék feljegyzései azok számára, akik szeretnék maguk is továbbvinni az új reneszánsz, az új gondolkodás fáklyalángját.
A könyv címe utal D.Q. módszerére. Arról van szó, hogy kultúránk a feltételezettnél is jobban beskatulyáz és egyben predesztinál bizonyos elvek és gondolatok ismétlésére, melyeket sajátként fogunk fel. Ezek az elöre meghúzott vonalak az egyébként üres papíron terelöként, láthatalan útmutatóként hatnak. Ha a dolgokat szabadon, befolyás nélkül szeretnénk szemlélni és másoknak új meglátásból származó választ adni, akkor ignorálnunk kell a vonalkázott füzet elöre kinyomtatott sorait és inkább fordítanunk kell egyet a papíron. A válszokat ezután a sorokat figyelmen kívül hagyva, a vanalokon át tanácsos írni. Meglátásaink akkor lesznek helyesek, ha a felvetett témát kényelmesen hátradölve, kissé eltávoldva, felemelkedve, akár egy madár perspektívájából igyekszünk meglátni, megérteni.
D.Q. (egy rövid idézet a könyvböl – saját fordításban):
Az emberek gyakran kérdezik tölem, hogy látok-e esélyt túlélesünkre. Valójában azt szeretnék kipuhatolni tölem, hogy tudok-e valamiféle alaput adni a reményhez.
Reménykedem, mert bizonyos vagyok benne, hogy valami rendkívüli dolog fog történni még a ti életetekben – azok életében akik három négy évtizeddel fiatalabbak vagytok nálam. Valami sokkal különösebb dologról beszélek, mint ami az én életemben történt, amibe pedig belefért a televízó megszületése, az atomok hasítása, az utazás az ürben, vagy a globális közvetlen kommunikáció az interneten kersztül. Valami, ezektöl is rendkívülibb dolog fog történni.
A ti életetekben az emberek rájönnek majd arra, hogy miképpen lehet fenntarthatóan élni ezen a bolygón – vagy lehet mégsem. Így vagy úgy, de ez bizonyosan rendkívüli lesz. Ha rájönnek hogyan kell fenntarthatóan élnünk, az emberiség olyan tapasztalatot szerez, amire jelenleg még nincs példa: a végtelenbe nyíló jövö reménye. Ha nem jönnek rá, akkor attól tartok az emebri faj rákerül azon kihalásra itélt fajok listájára, melyeket tevékenységünkkel mi magunk irtunk ki – mintegy kétszázat naponta.
Ahogy ez manapság mondani szokás, ennek megértéséhez nem kell egyetemi végzettség. Azok akik hivatásból figyelik ezeket a jelenségeket azt jósolják, hogy az évszázad közepére 9 milliárd emeber fog élni a Földön. Ezt nem az íteletnap hírnökei mondják. Ez egy nagyon konzervatív becslés, még az ENSZ is elfogadta. Sajnos a becslést felállítók többsége úgy véli ez lehetséges és rendjén való dolog.
Na most én itt elmondom miért nem az. Nyilvánvaló, hogy rengeteg pénzbe és energiába kerül a jelen 6 milliárdnyi ember élelmét megteremteni. Azonban van itt egy nem egészen nyilvánvaló, burkolt költség is amit fizetni kényszerülünk az élet ilyen formában való fenntartásáért. A 6 milliárd ember biológiai tömegének fenntartásához, az élelem rendes megermelésén kívül még naponta 200 fajt is ki kell irtanunk. Hogy fenntarthassuk a mi biológiai tömegünket, más 200 faj biológiai tömegére van szükségünk – naponta. Ha felfaljuk öket, akkor végük van. Eltünnek örökre.
Más szóval, a népsség fenntartása 6 milliárd ember esetén naponta 200 faj kiirtásával jár. Ha lenne it valami, ami ezt megtudná állítani a jövö héten vagy a jövö hónapban akkor nem lenne ellenvetésem. Az a sajnálatos tény, hogy nincs ilyen tényezö. Van itt azonban valami, ami megtörténik minden nap, napról napra, nap-nap után – és ez az ami a definíció szerint nem fenntarthatóvá teszi ezt az egész folyamatot. Ez a kataklizmatikus pusztítás egyszerüen nem tartható fenn.
A rendkívüli dolog, ami az elkövetkezö 20, 30 évben történni fog nem az emberi faj eltünése lesz. Az elkövetkezö 20, 30 év rendkívüli eseménye a második reneszánsz korszaka lesz. A nagy és ámulatba ejtö új reneszánsz. Nem kevesebb mint ez, ami megmenthet minket.
