Kedves Ismerőseim! és Ismeretlenek! Pedagógusként nem tehetem meg, hogy hallgatok. Nyílt levéllel fordulok mindenkihez, aki képes kinyitni a lelkét arra, amit itt üzenek!Tisztelt Szülők!
Először is az összes gyermektől minden felnőtt nevében bocsánatot kérek, hogy ezt a hitvány világot zúdítjuk a nyakukba. Örömmel vártuk, s hoztuk őket a világra, s ott tartanak a családok, hogy képtelenek vagyunk arra, hogy egy boldog, önfeledt gyermekkort biztosítsunk számukra.
Szegények, már eddig is sok mindent elszenvedtek. Parancsra minden gyerek arcára maszk került. Parancsra haza zavarták őket, elszakítva kispajtásaiktól. Parancsra leültették őket napi sokszor 8 órára a monitor elé. Ezt parancsoltuk nekik, miközben arról papolunk, mi felnőttek minden nap, hogy ne lógjanak a számítógép előtt!
Aztán jöttek a szokásos őszi-téli betegségek. Csakhogy a járványra hivatkozva totálisan elterjedt a bizalmatlanság légköre. Az egészségügyben olyan súlyos helyzet állt elő, hogy a beoltott, tehát védett orvosok valamiért távgyógyítást folytatnak a gyermekeinkkel az esztendő 3-4 hónapjában. Az a kár, ami emiatt keletkezett – beláthatatlan. Teljesen aláásta a normális beteg-orvos viszonyt.
Egy társadalom szövetének a legfontosabb része a bizalom. Ez mára a legújabb törvényekkel teljesen megszűnt. Meghozták az élet sok területén a legújabb nürnbergi törvényeket, mely szerint a társadalom 2 csoportból áll. Felsőbbrendű, azaz többlet-jogokkal rendelkező emberek az oltottak, s alsóbbrendűek az oltatlanok. Erre ugyan eredendően senki nem tartott igényt, mert akik az oltást vállalták, elsősorban hittek abban, amit nekik biztatásul mondtak, hogy az egészségüket szolgálja majd, ha kérik az oltást. De mára oda jutottunk, hogy mesterségesen szétválasztották a társadalom tagjait.
Amióta bejelentették, hogy minden munkahelyen „lehetőség van” elbocsájtani az embereket egyetlen szempont alapján, azóta bebizonyosodott számomra, hogy ezt az összeuszítást valóban végre is kívánják hajtani.
Most a felnőtteket kezdik szétválogatni az alapján, hogy oltott, vagy sem, s rövidesen a szülőket, majd a gyermekeket. Illetve számtalan helyen már meg is tették! Mi oltatlan pedagógusok már össze vagyunk írva, számba vettek bennünket. Megkaptuk az első fokú ítéletet. Ez így szól: más bűnünk nincs, (azt elismerik, hogy nem azért kell távoznunk a gyermekek társaságából, mert valaki közülünk rosszul végezne bármit is) de egy van, nem szeretnénk beoltatni magunkat egy kísérleti vakcinával. A társadalom elhiszi, hogy ezáltal olyan veszélyesek vagyunk a gyermekekre, hogy nincs más lehetőség, meg kell tőlünk szabadulni? Egyetlen alternatívát sem kínáltak fel számunkra. Semmi mást.
Magam mindig azt tanítom a gyerekeknek, hogy minden ember azért jött a földre, mert ő egy egyetlen, megismételhetetlen emberke. Akinek az a dolga, hogy megtalálja, mit szeretne csinálni, amelyben majd kiteljesedik, maga s mások örömére. Hogy ebben fogadjuk el egymást, hogy mindenkinek van egy útja, amelyen vannak buktatók, de emelkedők is. Addig, amíg nem árt ezzel másoknak, addig joga van ezen az úton járni.
Számomra megtiltják azt, hogy ezen elvek alapján szeressem, s becsüljem a gyermekeket.
Lassan majd egyre több ember számára nyilvánvaló lesz, hogy a propaganda teljesen tönkre teszi az emberi kapcsolatokat, s ezt az egyetlen szempontot vezetik be az emberi érintkezésekbe. Nem célom történelem órát tartani, hogy micsoda beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha a lakosság elfogadja azt, hogy az össze-vissza hazudozó politikusok irányítsák még a magánéletüket is. Azok, akik eltitkolnak az emberek elől őket jogosan megillető információkat. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy sok embert átformál, önmagából kiforgat a félelem. Félelem a betegségtől, a haláltól. Mivel mindent, ami a halálról és a szenvedésről szól, magukba engednek, ezért ez megbénítja őket, s nem merik feltenni a jogos kérdéseiket, hisz a rengeteg ellentmondást, s hazugságot mindenki látja. De úgy gondolja, hogy ez természetes. Tudom, hogy a félelem, a propagandával karöltve nagyon torzító változást idéz elő. Sokan képesek lesznek attól a tanártól, akit tegnap még kedveltek, másnap teljesen elfordulni. E levelem előtti napon még tudták, hogy a tanárnő szigorú, de igazságos, s a gyerekek szeretnek órán lenni. Holnap ez már nem fog számítani, csak az, hogy nem vagyok beoltva. Azt nem fogja megkérdezni tőlem senki, hogy miért nem. Az sem fog eszébe jutni senkinek, hogy ja, tényleg, amióta a gyerekét tanítom, soha nem ment azzal haza, hogy elmaradt a magyar óra, vagy történelem óra, mert a tanár beteg volt. 5 éve nem voltam egy napon sem táppénzen. Ez most mellékes.
Tehát készül megvalósulni egy új világrend. Nyílván sok szülőnek ez nem tetszik, de alkalmazkodik. Ő felelős a családjáért, azok megélhetéséért. Egy pedagógusnak, véleményem szerint, több a felelőssége.
Ami most készül, az számomra teljesen elfogadhatatlan. Nem asszisztálok ehhez, hogy beleneveljem a gyerekekbe, hogy egy értékrend készül mindent áthatni: beoltott, vagy oltatlan. Soha nem tudnám eszerint számba venni a gyerekeket, de a szülőket sem.
Így aztán jobb lesz nekem ebből az oktatásból távozni. Nekem hiába ír a tankerület a kormány parancsára ultimátumot, hogy, ha felveszem a vakcinát, akkor visszaengednek az oktatásba. Nagy tévedésben vannak. Majd őszinte nyílt szívvel a munkámat akkor folytatom, ha a galád, embertelen törvényeket visszavonják.
Remélem, hogy marad olyan hely a világban, ahol eltűrik, hogy egészséges ember létemre ne kérjek oltást. Szerintem ezerszer jobb lesz bárhol, takarítani, egy raktárban polcokat rakosgatni, mint a hazugságokat támogatni.
Ha megengedem, hogy zsaroljanak engem, akkor utána csak lefelé lehet csúszni. Aztán megengedem azt, hogy másokkal ezt tegyék? A szülőkkel, a gyerekekkel? Teljesen kizárt! Soha az életben nem gyógyítottak erőszakkal. Soha a történelemben. Karantén volt, de az soha, hogy a betevő falatot elvették az elől, aki az egészségről máshogy, s hitelesen gondolkodott. A történelem ítélete nem a perc ítélete.
Végszóként pedig Szlávik professzor úr legújabb kijelentésére térnék ki, aki a következőt mondta az ország előtt:
“A gyerekeket azért kell most beoltani, mert nincs elég felnőtt, aki beoltatja magát…”
Ezt a súlyos félrevezetést, minden ember nevében kikérem. Még hogy a gyerekeket azért kell beoltani, mert a felnőttek dolgait velük fizettetik meg?! Ekkora szemen szedett hazugságot!
A tankerületnek megírtam a tiltakozó levelemet. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy az egész társadalmat terrorizálják. A félrevezető gépezetnek nem leszek a része.
Soha nem kérdeztem egy szülőtől sem, egy gyermektől sem, hogy ő mit gondol a járvány felől, azt sem, hogy a vakcinákról. Mindenki a pillanatnyi tudása alapján gondolkodik. Végtelenül sajnálom azt, hogyha a szülők, és oltott, vagy oltatlan pedagógusok nem állnak egymás mellé, mondván: Ez így nem lesz egy jó világ! A gyermekeinket társadalmi békében, kibékülésben szeretnénk felnevelni, s nem abban, hogy ha mersz bármiről mást gondolni, betörik a fejed.
Maradok tisztelettel ezután is mindenki irányában, s nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az életben egyetlen mérték ez a kérdés legyen. Az életben egyetlen mérték van: az emberség.
Százhalombatta, 2021. november 30.
Tóth Zsuzsánna Márta
Sztefano-Space 