… a maroknyi ébernek, akinek az agya még nem károsodott a butító propagandától.
http://inproportion2.talkigy.com/collateral_judgement.html (Collateral demage in the UK: 2,500 additional non-Covid deaths occurred in a single week)
… a maroknyi ébernek, akinek az agya még nem károsodott a butító propagandától.
http://inproportion2.talkigy.com/collateral_judgement.html (Collateral demage in the UK: 2,500 additional non-Covid deaths occurred in a single week)
Induláskor még nem tudom biztosan, merre visznek majd a lábaim. Több lehetséges variáns mentén gondolkodom. A leggyengédebb választás a Hoher Hengst (1455m) lenne, a második variánsom a Waxriegel (1888m) csúcsa és a legmerészebb pedig úgy szól, hogy ha már odáig elvergődtem akkor folytathatnám akár egészen a Klosterwappenig (2076m). A bevezető minhárom eseteben ugyanaz, Schneebergdörflböl indulva a Mieseltalon át fel a Kaltwassersattelba.
Egy afféle minden időben klasszikust tervezünk megismételni és kivitelezni. Magasabb régiókban (1700 körül és felett) helyenként még kövérke hótakaróra lehet számítani, amit azt a távoli hegyek optikája bizonyítja, bár a kép lehet csalóka is. Annyi bizonyos, hogy az Unterbergen ilyen jellegű meglepetések nem érhetnek.
Fellélegezhetünk! Nincs ok tovább rettegni! Mai napra virradóra, a már rendelkezésre álló adatok alapján, minden komoly szakmai tekintély azon a véleményen van, hogy a mostani koronavírus veszélyessége azonos szinten van egy közönséges szezonális influenzáéval. A félelemnek nincs és nem is volt racionális alapja. Európában gyakorlatilag lecsengett a járvány. Vége! Remélhetőleg ez a honlap is hamarosan visszatérhet korábbi rendeltetéséhez, és alpesi túrákkal foglalkozhat majd ismét.
Korábban hard-tail, azaz merevvázas bicóval odakünn a vadabb terepen néha akkorát bökött rajtam az aljzat, hogy sokszor majdnem kiröpültem a nyeregből. Ennek, kedves barátaim, vége! Vége! Mint az alábbi fotó mutatja, az első kerék villájának a 130 mm csillapított rugóútjából a legutóbbi kiruccanásomon 120 mm-t használtam ki. Ez abszolút bombasztikus! 12 cm csillapított kilengés a Waldbachsteigen, magam sem hittem volna! Tudniillik a fekete gumi gyűrű már eredetileg a csőre van húzva, és ha a túra elején teljesen lenyomon az alapszintig, akkor a végén láthatóvá válik, hogy mekkora volt a kilengés. A hátsó lengéscsillapítót kicsit keményebbre fújtam (200 psi) mivel a Roanon tövig, akarom mondani padlóig szaladt a gyűrű, most viszont a lehetséges 55 mm-ből 40 mm-t használtam ki. Talán 190 psi nyomás is elég lenne… Egyébként nagykanállal zabálom ezt a bringát. Nem bírok vele betelni!
Megszokott délutáni sétám során nem tudom nem észre venni, mekkora stressz nehezedik az emberekre. A félelem és rémület uralja a lelkeket és ez terjedőben. Feltűnt, szinte szemet szúr, hogy egyesek még egyedül, gépkocsiban is, gumikesztyűben és szájmaszkban vezetnek. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében csak az üzletekben kötelező az ilyesmi viselete. A saját gépjármű privátszféra, tehát erre nem vonatkozik az előírás. Az utcán, köztereken sem kell maszkot hordani. Mégis egyre többen teszik. Jönnek ketten velem szembe és virít a szájukon a zöldes sebészmaszk. Normál esetben elmegyünk egymás mellett az utcán. Most meg a szerencsétlenek szinte rámásznak a ház falára, hogy elengedjenek. Szemükben halálfélelem. A rettegés okozta stressz (Selye Jánostól tudjuk) köztudottan is betegít, sőt öl. A kritikátlan közmédiák túlfogyasztásának egyértelműen negatív következményei vannak. Olyanok lettünk mint a hangosan csaholó kutyáktól terelt, megriadt, bégető birkanyáj. De lehet (sajnos) nem szolgáltunk meg másra.
Az egy dolog, hogy a kormányok ijedtükben rossz megoldások mentén próbálnak meg tüzet oltani, más pedig a feltáró, oknyomozó újságírás de-facto megszűnése. Úgy tűnik, valamennyien, remegő lábakkal, teli gatyával, a hatalom engedelmes, bárgyú szolgálatába álltak és egyetlen feladatuk a rémület hintése. A „független” jelző szükségtelen, hazug, üres cicoma. Gerinctelen, a hatalom megfélemlített kiszolgálói! Társadalmi kötelezettségük és feladatuk lenne rámutatni, hogy a tűzoltás helyenként máris nagyobb kárt okozott, több emberéletet követelt, mint maga a tűz.
Szerencsére egyre több komoly szakmai tanulmány lát napvilágot, melyek bizonyítani tudják, hogy a vész túlhajtott, a mortalitás még konzervatív mércével is többszörösen a Hopkins Egyetem és a WHO által megnevezett értékek alatti. Pedig ezek a számok képezik a jelen intézkedések alapját. Még a kifejezetten kormányközelinek számító német Hendrick Streeck professzor tanulmánya szerint is a mortalitás legalább öt-tízszer alacsonyabb mint a korábban prognosztizált érték volt.
Más tanulmányok hússzor kisebb halálozási arányról beszélnek és a Bécsi Orvosi Egyetem tanulmánya (mely a sajtó minden ingerenciája ellenére egyre ismertebbé válik) pedig a rendes évi elhalálozások tükrében nem lát bizonyítékot bármiféle fokozott rizikóra. A tenor, mely lassan-lassan, de mégis a felszínre tör, azt mondja, hogy nincs bizonyítható alapja a jelenlegi rigorózus megszorításoknak. Amennyiben van is különféle okokra visszavezethető normaérték feletti elhalálozás, az nem olyan mértékű, mely nyomán megalapozott lenne egy totális lockdown. Megjegyzendő, hogy Boris Johnson egészségi állapota bár adhat együttérzésre okot, akkor is csak egy eset marad a sok többi közül és az ezzel kapcsolatos fent említett tanulmányok értékét nem kisebbíti.
A korai vésztjósló hírek olyan matematikai epidemiológiai modellekből származtak, melyeket egyszerűen helytelen, sokszor pesszimista alapszámokkal tápláltak. Senki nem tagadja, hogy Európa és a világ egyes részein észlelni lehet fokozott elhalálozást, melyeket azonban mai tudásunk alapján nem lehet kizárólag a vírus számlájára írni. A gyanú egyre inkább a katasztrofális mértékű légszennyezettségre terelődik, mely különösen a Pó-vidékén, de az USA nagyvárosaiban melegágyai a legkülönfélébb légúti megbetegedéseknek. Vírus nélkül is évente százezrek halálát okozza a rossz, mérgező részecskékkel telített levegő, de látszólag eddig sem a WHO-t sem a kormányzati köröket nem izgatta különösebben. A fizikában rezonanciának hívják az egymást erősítő hullámok eredményét, melyek külön-külön akár észrevétlenek is maradhatnak.
A tengerentúlról származó legfrissebb híranyagokból az is kiderül, hogy az elhunytak statisztikáját művileg tupírozzák, mert egy kormányrendelet szerint minden gyanús de nem bizonyított (mert nem tesztelt) haláleset is vírus-áldozatoknak számít. Lásd az idevonatkozó bizonyítékot nálam is. Egy minnesotai orvos egyenesen csalásról beszél, melyet Európa több országában is praktizáltak és még most is praktizálnak: „MN Sen. and Dr. Jensen said that he received a 7 page document from the MN Department of Health advising him to fill out death certificates with a diagnosis of COVID-19 whether the person actually died from COVID-19 or not.”
Mintha bizonyos hatalmi csoportosulásoknak kifejezett érdeke fűződne kimagaslóan nagy számok produkálásához, melyek (szerencsére) még ilyen művi úton is alig-alig érik el a rendhagyónak számító influenzaszezon áldozatainak a számát. Egyébként pedig, aki velem szeretne a témáról beszélgetni vagy barátilag vitatkozni, elvárnám, hogy be-bekukkantson hozzám (akinek nem inge, ne vegye magára).
Szeretném leszögezni, hogy nem találok ki semmit. Nem vagyok érdekelt összeesküvés elméletek terjesztésében. Kizárólag az igazság érdekel. Minden esetben forrásanyagra hivatkozom. Bárki utánajárhat. Bizonyos nyelvtudás feltétel. Tudniillik a jelen események szakmai központja, az általam már korábban elmondottak szerint, a német nyelvterület. Az események tudományos-szakmai epicentruma Berlin, a Charité és a Robert Koch Institut. Aki átfogó képet szeretne kapni a témáról az magyarul is informálódhat a Swiss Propaganda Research oldalán: https://swprs.org/egy-svajci-orvos-a-covid-19-rol/
Mindamellett kifejezett öröm, hogy az áldatlan eseményeknek van egy hatalmas pozitív hozadéka. Az anyaföld és a természet egésze kicsit fellélegzhet. A Homo Sapiens Idioticus eszelős ténykedése visszaszorult, a károk valamelyest enyhültek, a globalizáció motorja akadozik és ez szép hangot ad.
A fenti szó tele van negatív kicsengéssel és valóban, a legtöbbször agressziót, az ellenség lerohanását jelenti, miközben pedig fel is támadhatunk (már aki), különösen így húsvétkor. Hétköznapi mountainbájkosok viszont teljesen ártalmatlan dolgot/cselekvést értenek alatta. Tudniillik egy olyan meredek kaptatóra történő felmászást, melyhez a test minden erejével neki kell feszülni.
Egy igazi támadás akkora erőbedobással jár, hogy időtartama jelentősen korlátozott. A lejtő dőlésszögétől (18% – 30%) és a terep adottságaitól függően (pl. sziklalépcsökön fel) jobbára csak másodpercekről de legfeljebb rövid percekről lehet szó. Egy ilyen támadás után a maximális pulzusnak le kell csillapodnia, a levegő után kapkodó, ziháló tüdőnek ismét oxigénnel kell dúsulnia. Persze nem arról van szó, hogy utána minden esetben leállunk és sziesztázunk, hanem hogy a terep adottságaihoz alkalmazkodva, a támadást követő szerényebb dőlésszögű, esetleg lejtős szakaszokon tovagördülve pihenünk. Néha viszont valóban szükséges a nyeregből kiszállás (pl. Vaskéz utca).
Egy jó és változatos „Trail” támadások, hepehupás lejtők, gáncsot vető gyökerek és lecsillapodásra alkalmas száguldások csokrából áll. Megjegyzem, hogy 400-420 Watt teljesítményleadás világbajnoki színvonal. Minden ami 350 Watt felett van, az normál halandónak elérhetetlen, de ha mégis, akkor legfeljebb impulzusszerüen, pár másodpercre. Ergométeres tréningjeim Wattban mért teljesítménye alapján megsaccolva az ilyen támadások tipikusan a 220-320 Wattos tartományban mozognak. Közönséges kaptatók (10% – 14%) 180-200 Watt körüliek lehetnek.
A támadások sikeres kivitelezéséhez a megfelelő combizomkötegek és a szívpumpán kívül egy kiváló hátsó/elülső fogaskerék áttételi viszony szükségeltetik, mely legalább 1.5 vagy inkább ennél nagyobb. Régi bringámon az arányszám 36/24 = 1.5 volt, most viszont 50/30 = 1.67 amit fokozni lehet 1.75-ig (WMN, azaz női hegyi-bicikliken megfigyelhető kiszerelés). A jelentése pedig egyszerű: egy kerékfordulat megtételéhez másfél vagy ennél több lánckerék fordulat szükséges. Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb erőt lehet átvinni elölről hátulra. A végtelenségig persze ezt sem lehet fokozni, mert a haladási sebesség vészesen csökken
A jelen helyzetben, ha szorongsz és nem tudod hányadán állsz, azt tanácsolhatom, hogy menj ki valahová a természetbe, egy olyan helyre, ahol viszonylagos a nyugalom és a csend. Próbáld meg ott helyben érzékeiddel felfogni, mint mondanak a fák, a bokrok, a virágok. Hallgass bele a kulisszák mögül előtörő zörrenésekbe, a madarak dalába, a méhek döngicsélésébe. Megnyugtat. Lásd meg azt is, hogy miként szenved a fű, a cserje, mert nincs elég csapadéka. A kis csermely, mely más éveken vidáman csobog, most csak csurog-csepeg magának a lét és nemlét határán. A széles folyón tán át is lehetne gyalogolni. Milyen kép áll így össze néhány elcsendesedett perc után? Mit mond a természet? Megfejted? Sikerült átvenned az élő rezzenései üzeneteit? Van még benned ez a fajta képesség, mely eleink életét segítette és meghatározta?
Hol van itt nemzeteket tizedelő ragály veszélye? Kapsz eféle üzeneteket? Ilyen lenne egy vész? A fekete halál? Egy mindenkit, válogatás nélkül veszélyeztető fertőző betegség? Mert méltán hagyatkozhatunk arra az ősi indián bölcsességre, miszerint a minta, mely benne van a nagyban, az átfogóban, részleteiben fellelhető annak kisebb-nagyobb alkotórészeiben, a csendesben, a hozzád közeliben is. A tudomány ezt ma a holográfia elvei és tulajdonságai között tartaja számon. Ne félj tehát, nem a vírussal van a gond, nem onnan leselkedik ránk a nagy veszély. Tartsad magad távol a rémhíreket terjesztő médiáktól. Próbálj életmódszerűen beiktatni egyre több olyan napot, amikor tudatosan is távolságot tartasz a digitális fertőzésétől, amikor nem hallgatod meg a híreket és nem veszed a kezedbe a nyomtatott világvégesajtót. Meglátod, jobban érzed majd magad.
Bár már egyszer kijelentetem, hogy elegem volt az egész hisztériából, de úgy gondolom a jó híreket azért nem rossz dolog megosztanom veletek. Tudniillik végre onnan is érkeztek ilyenek, ahonnan egyébként nem vártam volna. Lassan-lassan kibújik a szög a zsákból?
A bécsi orvosi egyetem (Meduni Wien, Zentrum für medizinische Statistik) április 7.-én megjelent tanulmánya megnyugtathatja az öregeket is. Az eddig rendelkezésre álló halálozási adatok alapján egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a koronavírus nem jelent nagyobb halálozási rizikót egyetlen korosztály számára sem. Az adatok összhangban vannak több más nemzetközi tanulmány eredményével.
Szó szerint ezt írják „Vergleichen wir das Sterberisiko für COVID-19 Infizierte mit den normalen jährlichen Sterberaten füur Österreich, sehen wir auch hier eine Übereinstimmung – das geschätzte Sterberisiko mit COVID-19 entspricht in etwa dem normalen Risiko innerhalb eines Jahres zu versterben” == (szabadfordításban) Ha összehasonlítjuk a koronavírus fertőzöttek elhalálozási arányát a rendes évi átlaggal, akkor nem látunk különbséget, illetve az elhalálozási rizikó azonos szinten van.
A fenti ábrán a folytonos kék és piros vonalak a statisztikailag kimutatott évi rendes elhalálozási arány férfiakra és nökre vonatkoztatva. A fekete pöttyök a jelenleg elhunytak arányát jelöli, ami szinte hajszálpontosan követi a normális görbét. A színes pöttyök a koronavírussal elhunytak százalékos arányát mutatja.
Köszönjük a tanulmány készítőinek a bátorságát, hogy nyilvánosságra merték hozni felméréseik eredményét. Aki továbbra is jobban érzi magát ha szorong, tessék parancsolni, lehet folytatni. Mindenki más fellélegezhet. Brutális magyarsággal mondom ki végre (ha le is forráznak majd érte): amennyiben még nem voltál a kaszás listáján, akkor semmi okod az aggodalomra, a kovid sem jelent nagyobb fenyegetettséget.
Sebastian Kurz osztrák kancellár egyik interjújában úgy nyilatkozott, hogy irritálva érzi magát azon butáktól (dumm) akik a koronavírust az influenzával hasonlítják össze. Nos megnéztem ki mindenki buta (Kurz szerint). Íme alább a listám, valószínűleg nem teljes.
Tudomásom szerint valamennyi itt felsorolt szaktekintély az influenzához hasonlítja a jelenlegi fertőzés tüneteit, lefolyását és menetét. Ami fontos megjegyezni, a hivatalossal ellentétben, az alábbi szakemberek legföbb üzenete: Legyetek nyugodtak, nem a vírussal van a legnagyobb gond, hanem a széltében-hosszábban kritikátlanul hintett pánikkal és a félelem teremtette bizalmatlanság légkörével.
Megjegyzés: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.
Mire vége lesz a korona-őrületnek, addigra olyan combizmokat növesztek, hogy akár a Tour de Francira is benevezhetek majd. Gondoltam, a változatosság kedvéért, teszek újfent egy próbát egy Singel-Trailnak kikiáltott ösvényen. Annak ellenére, hogy a Flow-Line a múltkor nem esett jól, de hátha egyszer majd ilyesmire is rákapok. Különösen egy durva terpre való hegyi bringával. Kezdetnek (avagy folytatásnak) jöhet valami szolidabb kis ösvény, mondjuk a Roan-Trail. Odáig persze el is kell jutnom! Mint kiderül, érdemes extra szintemelkedések árán is beszállni, mert ez most tutira jól esik. Alább egy videó a Trailról (nem én vagyok rajta). Gáncsoskodó gyökerek, fel-le tartó hepehupák, küszöbök, szelíd kanyarok. Remek móka.
|
A megtett táv a fenti nyovonal szerint 22 km, 630 m szintemelkedés bruttó 2:10 óra alatt. |
|
Kék égről ragyog a nap. Édes virágillattal terhelt a levegő. Öröm kint lenni és feledni az aktualitásokat. Évről évre megbirkózunk egymással, mármint a Vaskézutca tüdő köptető-kaptatója és jómagam. Összeméreckedünk és akkor eldől, hogy érett vagyok-é a szezonra. Nem egyszer elbuktam már, de szép győzelmeket is arattam.
Most is sor kerül a nagy tavaszi mérkőzésre, melyet az új bringám miatt is fokozott izgalom előz meg. Vajon hogy fog viselkedni? Amikor Kahlenbergerdorfba érek (egyelőre sík terepen), már a torkomban kalimpál a szívem, mintha máris emelkedők sorozatán haladtam volna végig. Nyugtatgatom magam, a valóságban nincs semmi tétje a dolognak. Dehogynem! Ez mégiscsak egy személyes kulcs-próbatétel. Nem szeretnék lebőgni önmagam elött.
A Vaskéz utcát megelőző kanyargós sikátorok egyikében levetem a felesleges rétegeket magamról, melyek eddig a jeges szembe-széltől védtek. Most verejtékezés jön a javából! A nem túl hosszú aszfaltburkolatú utcát két fordulóban egy-egy pihenő hely osztja három szakaszra. Az első felszökés a leghosszabb, de a három közül még a leggyengédebb, már ha ilyet lehet (vagy szabad rá) mondani.
Elvárásim szerint nyugodt tempóban minden gond nélkül, szinte már-már gyanúsan lazán érek az első pihenő helyemig. Készítek egy fotót (fenti kép) miközben kicsit lecsillapodik a pulzusom. Következik a második rész bevétele. Nagyon szerényen indít, de egy pontban úgy nekikunkorodik az égnek, hogy magam is meglepődőm, hirtelen mekkorát szakítanak a combizmok. Újfent pihenő egy poros kis elhagyatott parkolóban (lenti kép).
A harmadik és egyben utolsó szakasz a siker kulcsa. A legmeredekebb részeket tartogatja. Általában itt szoktam feladni és leszállni a nyeregből. Na, mivel ajándékoz meg ma a sors? Gyorsan felpörög a motor a mellkasomban. A körülményeken ront, hogy egy autó, éppen most (egyébként kutya sem jár erre ma) fülsiketítő motorbőgéssel tolakszik lentről, leszorít az út szélére, nem tudni mit akar ilyenkor odafenn. Szerencsére nem hoz ki küzdelmem ritmusából. Érzem, hogy megy a dolog, bár tagadhatatlan, hogy vannak pillanatok, amikor már-már meginogni látszom. Végülis a fejben dől el sok minden. Nem adom fel és nyomom a gázt. Sikerül! Elérem azt a szakaszt, ahol véget érnek a legszaftosabb kunkorodások és lassan-lassan enyhül az út felületének a dőlésszöge. Nyertem tehát! Köszönöm.
A továbbiakban még folytatom a rendes becsületes de a Vaskézutcához képest majdnem semmiség emelkedőn tovább egészen a Kahlenberg csúcsán lévő Stefaniewarteig. Odafenn egy napos padon levetem átizzadt gönceim, száraz trikót veszek magamra és némi sütkérezés után hazafelé veszem az irányt. Ilyen is lehet egy derűse boldogság!
Update április 4. Miután Attila kommentjében érdeklődöt, találtam egy MTB videót, mely lefelé menetben mutatja a Vaskéz utcát teljes hosszában. A szerző eredeti bejegyzését is posztolom, aki szintén úgy találja, hogy ez a bécsi körökben hírhedett 28%-os kaptató elválasztja az ocsút a búzától: