A hetek óta húzódó hörghurutom miatt ma, csak mint passzív szurkoló vettem részt a versenyen. Sajnos oda lett a több hónapos kemény felkészülés hóban, fagyban, orkánszélben, esőben. Szóval ilyen háttér zöngéktől terhesen hajlamos vagyok olyat is észrevenni, amin normál esetben elsiklik a figyelmem. Például azt a “dialektikus” változást, melyet a sajtó ünnepel. Tudniillik a szent növekedést. Amikor a mennyiségi változás, új, akarom mondani rosszabb minőséget szül. Rekordot döntött ugyanis a résztvevők száma, de a szervezés felettébb hanyag sőt, kétségbeejtően dilettáns kvalitásai is negatív rekorddal büszkélkedhetnek.
Különösen megalázó a rendezvény a női résztvevők szempontjából. Erről úgy tűnik nem illő beszélni, mert továbbra is tabu az illemhelyek témája. Arról persze bőven cikkez a sajtó, hogy a versenyen részt vett a legendás Haile Gebreselassie, akinek, fontos személyiség lévén, gondolom az illemhely is tisztán és a rajthoz közel bármikor a rendelkezésére állott. A férfiak is elvégezhették szükségüket a hosszú Wagramer Straßén, bokrok alján, kerítsék tövében. Csak a hölgyek vannak hosszú sorbaállásra kényszerítve a műanyag mobil bodegák előtt. Helyenként 32 perc a várakozási idő, pontosan lemértem. Nos, mi ez, ha nem a női nem brutális és tudatos megalázása? De ez nem csoda, hiszen patriarchátusban élünk (még mindig).
Nyilván más szempontok szabják a kereteket. Nem a sport és a mozgás oltárán lerótt szeretet vezérli a rendezőket, hanem csakis és kizárólag a verseny megrendezéséből beseperhető profit, a busás haszon. Így nem csoda, hogy bár minden évben rekordot döntöget a résztvevők hada, az illemhelyeken megspórolt költségek is vészesen rekordgyanúsak lehetnek. Az elmúl években ugyanis a WC-k előtti tipródás átlagos időtartama még 10-20 perc között mozgott (szerencsétől függően). Persze akkor is főleg csak a lányokat, asszonyokat alázták meg ezzel az apró kis részlettel.
Az idén jelentősen feltupírozták a nevezési díjat, csökkentették a latrinák számát és kevesebb volt az eseményt felvigyázó útvonal őrök száma is. Ez utóbbi azért kritikus, mert nincs, aki megakadályozná a versenyzők útját szemtelenül keresztező otromba járókelőket. Már-már új tömegsport úgy átkelni a Ringen, hogy közben néhány tucat futót is kizökkentenek a ritmusából. Szóval echt Scheiße. Az idén komplett elment a kedvem az egésztől. Futni igen, de közben nem szeretnék az ipar és a gazdasági fellendülés bohóca lenni.
Azt sem szabad elfeledni, hogy az egész ceremónia már régen kinőtte a célnak eredetileg otthont adó Heldenplatz lehetőségeit. Gombostűt nem lehetne itt leejteni. Iszonyatos a tülekedés ezen a bekerített területen. Szerintem ez mindaddig így is marad, amíg egy tragédia be nem következik.
Sztefano-Space 