A gonosz forrása

Tegnap azon tűnődtem, miként lehetséges az, hogy egy faj, mely rettenthetetlenül úgy hiszi, felsőbbrendű intelligencia birtokában van, szokványos mindennapi tevékenységével, tökéletesen összehangolt, többfrontos támadást intéz mind önmaga, mind pedig a bolygó komplett bioszférája ellen. És ezt még csak észre sem veszi! Legalábbis érdemben nem. Az ok okozati összefüggéseket feltáró kijózanító válasz tulajdonképpen évtizedek óta ismert. Erre utal az előzőekben említett csapda, illetve az onnan kivezető út. Ez a faj mégis arra törekedik, ki ne derülhessen, merre van a kijárat és “aki csak elindul felé, vagy csak feléje mutat, azt őrültnek, bűnözőnek vagy a pokol tüzére való bűnösnek kiáltják ki… és megölik”.

Mondanivalóm lényege ezzel kapcsolatban annyi, hogy ma az ORF honlapján napvilágot látott egy borzalmas hír, mely pontosan a Wilhelm Reich által feltárt okokat szemlélteti. Tudniillik a csapda bejáratát.

Kiderült ugyanis, hogy 1949 és 1975 között németországi gyermekotthonokban ezrével kínozták a babákat és a jobb sorsa érdemes kisgyermekeket, például úgy, hogy a kiságyak rácsaihoz kötözték a szerencsétleneket, miközben napfényt rabságuk évei alatt egyáltalán nem láthattak. A módszeres alapossággal elkövetett terror egyetlen célja a nyugalom és csend mindenáron (értsd valóban mindenáron) történő fenntartása volt. Más meglátás szerint is a gyermekekkel való törődés minimalizálása volt az egyetlen olyan tényező, mely számított. Egyáltalán senkit nem érdekelt az új generáció ép testi és szellemi fejlődésének a biztosítása. Valamennyi áldozat masszív traumák okozta neurózissal vághatott neki az életnek, már amennyiben túlélte a magasztos patriarchátus elvetemültségét, amit mi civilizációnak hívunk.

clip_image001

Közben csak találgatni lehet, ama mondásos jéghegy mekkora darabja lett most hirtelen látható. Vajon lehet-e normális társadalomról beszélni, amikor egy kultúra az új generációt, pszichopatákat szülő, különlegesen kegyetlen, megalázó, brutális gondoskodásban részesít, akarom mondani “betör”. Ez az út vezet a Csernobilek, a Fukushimák az olajkatasztrófák, az éhhalálok, népirtások, keresztes hadjáratok, az atombombák és kínzókamrák csapdájába. Csak már végre megengednétek észrevenni, merre van a kijárat!

Humanity, soul, mind, News and politics Kategória | 1 hozzászólás

Heten mint a gonoszok

Divat lett szidni az atomlobbyt. Sajnálni nem kell őket, mert megérdemlik. Van tudniillik mit jóvátenniük. Egyáltalán nem szimpatikus viszont, hogy a nagy közös  felháborodás közepette elfeledjük a többi szörnyszülöttet, a másik hatot. Azok sem jobbak! Erre e kecses kis listára gondoltam (a teljesség igénye nélkül):

  1. Olaj és petrokémiai lobby
  2. Gépjármű- és közlekedési lobby
  3. Betonozó- és építőipari lobby
  4. Gén- és élelmiszeripari lobby
  5. Fegyverlobby
  6. Gyógyszeripari lobby
  7. Atomlobby

Most persze lehetne elemezgetni, hogy vajon melyik a rosszabb, gonoszabb, korruptabb, de bizonyos vagyok benne, hogy némi mérlegelés után ártalmasság szempontjából nincs nyertes, sem pedig vesztes. Ez az a bizonyos többfrontos, párhuzamos támadás az élet, a természet szentsége, a környezet tisztasága ellen. A helyes kérdésnek tehát inkább arra kéne választ keresnie, hogy miféle szellemi és érzelmi nyomor szülhetett ennyi tökéletesen működő gonoszt? A válasz pedig ugyanott van elrejtve, ahol az a bizonyos csapda kijárata: http://mahonlap.freeweb.hu/wilhelm-reich-a-csapdarol.html

Humanity, soul, mind, News and politics Kategória | Hozzászólás

Hamiskártyások

A japán eseményeken felindulva Faymann kancellár, az osztrák szociáldemokrácia (SPÖ) és a német SPD meghirdették az atomenergiától mentes Európát. Ez így önmagában még nem lenne baj, sőt ez egy kifejezetten nemes törekvés, csak éppen disszonáns.

Ausztria a világ egyetlen olyan országa, ahol egy újonnan felépült, kulcsrakész atomerőművet azonnal nyugdíjaztak. A történet szerves része az 1978-ban megtartott népszavazás, amelyen hajszálnyival többen voksoltak az erőmű ellen. Az esemény jól dokumentálja a mindenkori politikai elit mérhetetlen arroganciáját. Az zwentendorfi atomerőmű ugyanis az SPÖ illetve Bruno Kreisky áldásával épült fel. Ausztria akkori kancellárja olyan biztos volt a dolgában, hogy a befejezett Zwentendorf sorsát szemrebbenés nélkül bocsátotta népszavazásra, eleget téve az akkori néppárti ellenzék (ÖVP) követelésének. Az elbizakodottság bizonyítéka, hogy az SPÖ gyakorlatilag semmiféle kampányt sem fejtett ki a népszavazás előtt, mert elégségesnek hitte a népszerű Bruno Kreisky atomenergia melletti elkövezettségét. Mint kiderült, óriási horderejű tévedés volt.

Azóta, mint köztudott, Ausztria, rossz lelkiismeretétől hajtva, az atomenergia és a szomszédos országokban működő atomerőművek bősz ellenzője. Ez a magatartás akár dicséretes is lehetne, ha éppenséggel nem puszta képmutatásról és megtévesztésről lenne szó. Az objektív igazsághoz tartozik ugyanis, hogy Ausztria villamos energiából nem önellátó, és évente mintegy 6500 GW óra energiát kénytelen importálni. Ennek mintegy harmada a környező országok atomerőműveiben termelt villamos áram, azaz, több mint amennyit Zwentendorf valaha is képes lett volna előállítani.

A tények tükrében tehát remélhetőleg könnyen átlátható a politikai elit hamis propagandakampánya. Faymann kancellár, ha őszintén elkötelezi  magát a meghirdetett cél, az atomenergiától mentes Európa mellett, akkor elsősorban saját háza táján kellene erőteljesen söpörgetnie. A szomszédos országokat ért atomellenes kirohanások akkor lennének hitelesek, ha Ausztria a szép szavak és szólamokon túl lemondana az “atomáram” importjáról és az így keletkezett hiányt a szóban sokat emlegetett megújuló energiaforrásokkal helyettesítené. Ezzel példát statuálhatna ország világ előtt, hogy tényleg kezelhetőek a civilizáció energiagondjait. Amíg ez be nem következik, addig sajnos csak álnok és hazug szólamok pufogtatásáról és a világ megtévesztéséről van szó.

Személyes véleményem szerint, mindaddig nincs semmilyen reális esély az atomerőművek nyugdíjaztatására, amíg a villamos energia iránti igény folyamatosan növekszik. Hol van az a fenegyerek, aki ezt az egyenletet meg tudná oldani? Még drasztikusabban fogalmazok. Amíg a gazdasági növekedést tartjuk a legfontosabb szempontnak (melyhez az energiatermelés és fogyasztás növekedése is társul), addig csak idióták (és balga zöldek) lázálmában képzelhető el az atomenergiáról történő lemondás. Nem az atomenergia ellen kell tehát elsősorban fellépni és harcolni, hanem egy gyilkos, eszeveszett, pusztító doktrína és a doktrínát támogató kultúra ellen.

Global Warming, News and politics Kategória | 1 hozzászólás

Pestis vagy kolera?

A mikor azt mondom Japán, mi jut eszedbe? Többek között talán olyasmik is, mint a kétségbeesett kapkodás, az improvizáció, a tanácstalanság, a düh, a reménytelenség, és a dilettantizmus. Vajon mikor hallottuk utoljára mindezeket a vádakat elhangzani? Igen, jól emlékszel, ha a BP és a Mexikói-öbölben történtekre tippelsz. A párhuzamok jól szemléltetik mennyit ér az ember, mennyit ér az élet tisztelete, a természeti környezet tisztasága, ha történetesen a gazdasági növekedés dili-álma és a gyors profit vannak a mérleg másik serpenyőjébe helyezve. A lelketlen gőzhenger számára bármekkora (értsd tényleg bármekkora) rizikó elfogadható mindaddig, amíg busás haszon, milliárdos üzletek tétje lebeg a gyengeelméjű gazdaságirányítók és világi hatalmasok kapzsi szemei előtt.

Tulajdonképpen éppen a fentiek miatt teljesen értelmetlen az a hitvita, mely az atomenergia békés célú felhasználását kérdőjelezi meg. Mégis milyen helyettesítőt  ajánlanak az illetékesek? Józan és higgadt ésszel, legalább ugyanennyi (ha nem több) érvünk van az olajalapú illetve a nem megújuló energiahordozókra alapozott gazdaság azonnali felszámolására is. Megszámlálhatnánk például, hány ember halt meg, lett életre nyomorék, földönfutó, mekkora pusztítást okozott a természetben az olaj és a szén kitermelése, felhasználása. Szerintem az egyenlet végeredménye vagy pestis, vagy pedig kolera. Neked melyik szimpatikusabb?

Amit mondani akarok, az csupán annyi, hogy a megoldásokat ismét csak a nyugati ipari civilizáció megrendíthetetlennek és örökké adottnak hitt keretein belül próbálják meglelni, de ott sajnos csak kórt és ragályt találnak. A jelenségek kezeléséhez elengedhetetlen lenne a már oly sokszor követelt holisztikus látásmód.

Konkrétabb leszek. Igen, nem ellenzem, tegyük meg az első lépést, és fokozatosan kapcsoljuk le a hálózatról a világ atomerőműveit. De lenne egy kemény feltételem. A lekapcsoltak helyett nem szabad újakat építeni, nem szabad hagyományos, fosszilis energiahordozókat égető erőműveket sem építeni. Alakítsunk ki egy olyan életmódot, hogy az évente nyugdíjba vonuló atomerőművek miatt kiesett teljesítmény ne okozzon hiányt és tükröződjön egyre takarékosabb, egyre szolidabb és egyszerűbb életvitelünkben.

Az (atom) témához még figyelmetekbe merném ajánlani korábbi írásaimat:

Global Warming, Humanity, soul, mind, News and politics Kategória | 4 hozzászólás

A szünet oka: change

Gyökeres változások tarkítják napjaimat. Reménykedem, hogy a végkifejlet egészében véve pozitívan befolyásolja majd életem további sorsát. Ezt azonban legkorábban csak egy-két hónap elteltével tudom majd megítélni. Jelenleg várakozom, és enyhe optimizmussal tekintek a dolgok elébe. Annyit elárulhatok, hogy új munkahelyem lesz. Ez azért okoz olyan nagy megrázkódtatást, mert az eddigi, a közönséges munkaviszonyon túl, az ember lelkét is magáénak kívánta. Ez persze nem lenne olyan nagy tragédia, ha történetesen valami nemes erőfeszítésről, mondjuk a környezet védelméről és megóvásáról, az élet szebbé és jobbá tételéről lett volna szó. Talán éppen azért döntöttem a szakítás mellett, mivel ez egyáltalán nem így volt. Talán…

Story Kategória | 4 hozzászólás

Tervezett elavulás (obsolencia)

 

image

A minap vásárolt égő doboza fényesen bizonyítja, hogy a Philips is betyárbecsülettel tartja magát a kartell-megállapodásban foglaltakhoz (1924) és 86 éve egy jottányit sem volt hajlandó változtatni az izzók átlagos élettartamán, holott mint az előzőekben rámutattam, már Edison idejében ismert volt a technológia mely 2500 órára emelte  a villanykörték élettartamát. És vajon ki hiszi el, hogy az eltelt majdnem száz évben a technológia semmit sem fejlődött, mert ugye itt konkrétan is ezt kívánják velünk elhitetni.

A tervezett elavulás közvetlen következménye a környezeti ártalmak halmozódása, hiszen gondold csak meg. Elég lenne egy életben egyetlen villanykörtét vásárolni, ergo, ezt csak egyetlen egyszer kellene szállítani, illetve csak egyszer kellene energiát befektetni a gyártásához. Így viszont minden évben kénytelen vagy újat venni. Vesd össze, nem egy differenciálegyenlet. Miközben a villanykörte csak egyetlen példa a sok közül.

És nekünk valószínűleg mindegy. Nem is tudom miért tűrjük, hogy a multik balekot csináljanak belőlünk? 1848 tavaszán futár hozta a hírt Pestre, hogy Bécsben kitört a forradalom, ami kisebb sokkot okozott a magyarnak, hogy lám már a halvérű németek is megelőztek. Ma a médiák folyamatosan tálalják a híreket arról, miként bánnak el az arab népek a  vérüket szívó zsarnokokkal. Nincs pír az arcunkon?

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Chris Hedges, az igazmondó, egy jelenség

Ha egy bizonyos minta a tér és az idő egy adott pontján megjelenik, akkor bizonyos, hogy hamarosan felbukkan majd máshol is. Ez rokonságban áll a holográfia azon elvével, miszerint az egész tört részei is ugyanazon információ hordozói. Természeti népek megfigyelése, hogy az, ami az egyénnel kicsiben történik, megfigyelhető nagyban is a folyókon, az erdőkön, az állat- és a növényvilágon, illetve a személyesen megtapasztalt minták kis odafigyeléssel jól felismerhetőek globális események kapcsán is.

A fizikai valóságtól történt elszakadásunk ténye és az ezt illusztráló minták sora is szépen bizonyítja a fenti elv létét. Egy tipikus hollywoodi kasszasiker a Mátrix alapgondolatának a lényege túlmutat az egysíkú ember-gép konfliktuson és másodszori odafigyelésre nyilvánvalóvá válik, hogy a film alapeszméje sokkal inkább a fizikai valóság elleplezése céljából megalkotott képzeletbeli világ köré szövődik.

A virtualitás előretörése legjobban talán az informatikában ismert. Míg néhány évvel ezelőtt is minden egyes számítógépen egyetlen, azt életre keltő operációs rendszer volt telepítve, addig mára ez az elv elvesztette aktualitását, hiszen akár már egy személyi számítógépen vagy laptopon is egyszerre több virtuális operációs rendszer futtatható. Eközben a programok nem igazán kíváncsiak arra, hogy mely valóság részei. Bár rendelkezésükre áll a piros pirula, azaz a lehetőség, lekérdezni, hogy vajon igazi, avagy csak egy emulált világ részei, többségében nem teszik. Így is jól működnek és elfogadják a rendszer szabta korlátokat.

imageChris Hedges, Az illúziók birodalma című könyve ugyanezt a fenomént vizsgálja és rámutat, miként tagadja és leplezi kultúránk szinte minden megnyilvánulásában a fizikai valóságot. A könyv alcíme, A műveltség bukása és a látvány diadala is arra utal, hogy érzékeinket céltudatosan terheli túl a mindenütt jelenlévő harsogás és látvány, a hírességek köré épített hamis csillogás, mely szerves része a profitorientált piacgazdaság eszköztárának.

Chris Hedges könyve egyenes utalást tartalmaz Joel Bakan klasszikus művére is, a The Corporationra, mely jellemezi és megfogalmazza részvénytársaság pszichikai profilját. Úgy gondolom tehát, hogy aki felfogta Joel Bakan mondanivalóját, az most egy tágabb értelemben is vett, részleteibe menő kórképet kap a fehér ember jelenkori kultúrájáról.

Chris Hedges, Pulitzer díjas publicista, író,  hosszú évekig a New York Times Közel-Keleti tudósítója volt. Beszél arabul, franciául, spanyolul illetve bírja a latint és az ó-görögöt. A New York Timesnél akkor lett kegyveszett, miután elmarasztalta a Bush kormány iraki invázióját. Az egyiptomi forradalmi helyzetet a Mit kovácsolt a korrupció és az eröszak Egyiptomban című írásában elemzi. 

Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization Kategória | 5 hozzászólás

Obsolencia

Az obsolencia jelentése annyira idegen és ismeretlen a magyar köztudatban, hogy valószínűleg hiába is keresnénk erre vonatkozó egyértelmű utalásokat. Bevallom, én sem tudtam létezéséről, mindaddig, amíg a minap, az ARTE televízióban bemutatott dokumentumfilm fel nem hívta rá a figyelmem. Készülj fel rá, a film explozív tartalmú, sokkoló és minden bizonnyal mélyen lesújtó élményt nyújt, mert bár valamelyest tudomásunk van afelől, hogy miként működik a mi világunk, mégis a piacgazdaság talán egyik legfontosabb alapelvéről, az obsolenciáról mindeddig fogalmunk sem volt. Létét sikerült egészen jól eltitkolni.

Mint kiderül, a piacgazdaság három alapvető pilléren nyugszik:

  1. Reklám
  2. A kölcsön intézménye és az adóság
  3. Obsolencia

Az utóbbi szó alapja az angol obsolete, ami azt jelenti elavult, ósdi, idejétmúlt, azaz kidobásra érett, ha történetesen egy használati cikkre mondjuk. A dolog lényege azon a sarkaltos ponton nyugszik, hogy a technológiai fejlődés szintje lehetővé tenné, hogy többségében olyan termékek jelenjenek meg a piacon, melyek élettartama túlmutat a ma használatban lévő dolgaink és szerkentyűink tartósságán. Sajnálatos módon a gyártók és kartellekbe tömörült multik ezt mégsem teszik, sőt ott is, ahol ez a véletlen folytán sikerül, tudatos módosítások alkalmazásával, rontják, csökkentik produktumaik élettartalmát.

Ezt már ugyan korábban is sejtettük, főleg, amikor a televízió vagy a mosógép röviddel a garancia leteltével szusszantotta ki lelkét, ám a filmben most kétes sejtéseken túl konkrétumok is előkerülnek. A kérdésre, hogy ezt ugyan miért teszik, szintén világos választ kapunk. A fogyasztói társadalom korlátlan növekedésre építő abszurduma előtt teljesen elfogadhatatlan egy olyan elv, mint a tartósság és az elnyűhetetlenség, mely vészesen csökkenti a forgalmat és így a kitermelhető profitot is. Azaz, a termékekbe mára széleskörűen és tudatosan olyan korlátok kerülnek beépítésre, melyek garantálják az obsolenciát, azaz a termék hibátlan működőképességének a végét.

Ez egyáltalán nem vicc és nem lázálom! Itt van példának okáért az a 110 éves izzó, (kép) mely még ma is világít. Mert mint kiderül, már a 20. század legelején is képes volt az ipar sorozatban olyan izzókat gyártani, melyek 2500 órát világítottak és ez mára elérte, sőt meghaladta a 150000 órát (pl. Narva DDR). Vajon minek tudható, hogy a wolframszálas körték garantált élettartama a későbbiekben csupán csak 1000 óra lett? A válasz, az 1924. december 23. megalapított Phoebius kartell nevét viseli. Az izzókat gyártó vállatok (többek között a magyar Tungsram) ugyanis megegyeztek egymással, hogy villanykörtéik élettartamát 1000 órára csökkentik. Valamely tag vétett a megállapodás ellen, az magas büntetést fizetett a kartellnek.

Törtélelmi eseteken túl a film mai használati cikkeinkkel kapcsolatos sztorikban is bővelkedik. Említésre méltó az Apple feltűnően gyorsan romló akkumulátorai, a tintanyomtatók élettartalmát elektronikusan korlátozó reteszek és a kelleténél korábban felszaladó szemű harisnyák.

http://videos.arte.tv/de/videos/kaufen_fuer_die_muellhalde-3700234.html

Humanity, soul, mind, News and politics, The Problem of Civilization Kategória | 4 hozzászólás

Hasztalan forradalmak

Az arab világon végigvonuló forradalmi hullám eleve eredménytelenségre ítéltetett. Az egyik despota jön, a másik majd jön. Borzasztóan hosszú az a sor, melyben egymást tiporva sorban állnak az önjelölt uralkodók és hadurak. Ebben már nincs különbség nyugat, kelet, avagy dél és észak között. Ezek a forradalmak sajnos nem fognak olyan változásokat eredményezni, amelyre a köznép vágyik. Eredményeztek-e forradalmak valaha is valami jót? De mi is kell az egyiptominak, a tunéziainak, a kínainak? Az, ami a magyarnak, szlováknak, románnak, szerbnek meg a többi kelet európai nemzetnek a vasfüggöny lebontása előtt. Rövid leszek, úgy akarnak élni, mint a Nagy Nyugaton. Igen nagybetűvel! Autót, lehetőleg minél nagyobbat, legjobb, ha terepjáró, nagy házat, sok pénzt, és főleg mindféle dolgokat. Ebbe az irányba halad és mutat minden.

Tudom, ez a felszínen tallózva esetleg becsmérlően hangzik, mert az implikációk és összefüggések kuszák, nem jól láthatóak, hiszen az Észak-afrikai kizsákmányolás mértéke olyan nagy, hogy a követelések egyelőre és per pillanat csak szerényebbek. Munkahely, stabil állás, orvosi ellátás, béke, tisztességes megélhetés – mind jogos elvárás. Mi is csak ilyeneket akartuk (már akik), és hová jutottunk? Oda például, hogy újgazdagék alumíniumkohót üzemeltetnek milliárdos haszonnal, közben költségeiket klasszikus sikerrel kihelyezik, áthárítják a balek népre, például úgy, ahogy az a vörös iszap esetében történt. Közben mit látunk, hallunk, kártérítés ugyan történik, de megáll az eszem, nem a tulajdonosok tejelnek, hanem az állam. Mi akar ez lenni? Valami abszurd őrület? Mindenki tudja, hogy ki az elsődleges, másodlagos és harmadlagos felelős a történtekért. Ugyanaz. Jaj, csak jogászt ne kérdezz, mert emezek csak annak keresnek igazat, aki többet fizet. Nem tudtad? Nevezett timföldesek röhögnek a markukban és mossák kezeiket, nehogy vörös maradjon. Ők csak Rezső! Te balek! Ezért ugyan érdemes volt a demokráciáért harcolni, meg forradalom, igazság, testvériség meg sok hű, és jaj.

Humanity, soul, mind, News and politics Kategória | 3 hozzászólás

Családi kör

Szabó Gyula elöadásában:

http://www.sgyak.u-szeged.hu/tanar/nyemcsokne/lapok/csaladi_kor.htm

… és egy szabadszájú újkori változata. A “költö” neve számomra ismeretlen:

   Este van, este van: elpihen a világ!
   Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.
   Villog a képernyő, rombolja az elmét,
   Sokan ebben lelik életük értelmét.
   Csapong a hülyeség, az eget sodorván:
   Horror, krimi, thriller az összes csatornán.
   Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,
   A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

   Véres, vajas-kenyér a temető falán,
   Batman, ET-kukac jönnek egymás után.
   Reggeltől esteig örömüket lelik
   Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.
   Étkezés helyett is a Supermant nézik,
   Még a “dolgukat” is, bilin ülve végzik.
   A képernyő elől el nem mozdulnának,
   Napfényt, fákat, mezőt, talán nem is látnak.

   Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,
   Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.
   Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,
   Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.
   Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,
   Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.
   Ott aztán fejlődik, egyre okosodnak,
   Sokan nem hogy írni, de olvasni sem tudnak.

   Tévé előtt hasal, a kiszolgált kutya,
   Évek óta nézi, azért olyan buta.
   Haza jön a gazda, munkából fáradtan,
   Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.
   Üveges szemekkel bámulja a krimit,
   Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit.
   Autók nyikorognak, robbannak a házak,
   Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

   Emberevő cápa, kisgyereket fal fel,
   Akit fürdés közben, szüleitől mart el.
   Élvezi a család, Hasfelmetsző Jack-et,
   S hogy kell beváltani, fedezetlen csekket.
   Bankot kirabolni, csupán egy pillanat,
   Tisztviselő rendőrt, lövik, mint a nyulat.
   Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,
   Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!

   Egyik gyerek titkon, apja zsebébe nyúlt,
   Hátha akad benne: alma, netán kisnyúl.
   Egyiket sem leli: helyettük a halál:
   Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.
   Fegyver nélkül járni életveszély máma,
   Hálával gondolnak “Nagy Amerikára”!

  Hogy ez hová vezet, leírni is félek,
  Ettől “nemesedik” a gyermeki lélek!
  Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,
  Így ragyog előttünk “egy új és szebb jövő”!

Humanity, soul, mind Kategória | Hozzászólás

Forradalom

 

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

A sápadtarcúak kegyetlen kultúrájától elnyomott déli világ népei felkeltek a nyugati demokrácia kitartott korrupt bábkormányai ellen. Nem nézik el tovább, hogy nekik kell eltartaniuk pazarló életvitelünket. Azt akarják, hogy a turizmusból, és a nyersanyagok exportjából befojt milliárdok a helyi lakósság, a nép, az istenadta nép javát szolgálják, és ne csordogáljanak vissza kényes dámák és snájdig urak bugyellárisába. Tán ez lenne az első medve az álomból? (magyarázata)

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Még egyszer a technológiáról és összeroppanásokról

Félreértés ne essék. Előző írásom alapján esetleg úgy tűnhet, hogy elítélem, avagy legalábbis nem helyeslem a Zeitgeist mozgalmat. Ezt szeretném helyretenni, mert nem így van. Véleményem szerint a mozgalom helyesen ismeri fel a jelen uralkodó kultúra agresszív, neurotikus, beteg, kóros, rákos mivoltát. Kritikám kizárólag azt nehezményezi, hogy a mozgalom megnyilvánulásaiban a technológiáról, mint csodafegyverről beszél és e tekintetben véleményem szerint túlzó reményeket ébreszt. Bár friss hírek szerint, az idén megjelenő új (harmadik) filmjük ebben is helyre tesz egyet, s mást. Éppen tegnap beszélgettünk Gáborral aki felvillanyozva érkezett a Zeitgeist Moving Forward első bécsi vetítéséről. A film január 20.-án lesz a bemutatva a Votiv moziban. Érdekes, hogy Magyarország ebben a tekintetben fehér folt a térképen, vajon miért? Lásd vetítések helyszíne a környezö országokban:

image

A technológia egyben, be kell ismernem, kivételesen jó szolgálatot tesz a mindenkori hatalmasoknak. Vegyük példának okáért a számítástechnikát illetve a pénz és bankrendszert, a kölcsön és adósságrendszert. Tudvalevő, hogy a pénz csupán csak egy kis töredéke (kevesebb, mint 10%) létezik nyomtatott, bankjegy formában. Ergo, a pénz egy olyan virtualitás szülöttje mely hálózatban egymással kommunikáló számítógépek memóriájában és merevlemezein, digitális formában létezik csak. Ergo, aki uralja e hálózatot, tökéletesen uralja a pénztartalékokat is.

A fenti okoknak tulajdonítható az a sokak számára meglepő tény, hogy a 2008-ban kirobbanó gazdasági és pénzügyi válság miatt nem állt ugyanúgy fejre a világ, mint a harmincas években. Akkor még tudniillik a mérleghiányokat nem lehetett egyetlen kattintással betömni. Ma lehet! És pontosan ezt teszik (láttuk, hallottuk). Ha hiányzik, mondjuk negyvenmilliárd dollár a költségvetésből, a FED egyszerűen létrehozza a szükséges összegeket a virtualitásban a tökéletes semmiből. Ott ahol fenyegető a vissza nem fizetett, be nem hajtható hiány, parkoló vágányra terelik egy további kattintással az árválkodó milliárdokat. Ez lenne az úgynevezett Bad Bank (rossz bank) értelme és funkciója is.

Ez a pénzügyi virtualitás pontosan úgy működik, mint egy igazi mai computer játék. Néhány éve még magam is kipróbáltam, milyen hálózaton keresztül ismeretlenekkel megmérkőzni egy-egy stratégiai játékban. Hamar felhagytam azonban az ilyesmivel, ugyanis rájöttem, hogy a hálón lógó és áldozatra váró játékosok többsége csaló (azaz profi). Ez  tudniillik a játék része, ismerned kell a trükköket. Itt olyan rejtett kombinációkról van szó, melyeket a programozók tudatosan építenek bele a játékba és bizonyos körülmények között (mondjuk a játék megkezdéstől számított 30 másodpercig), három gomb egyidejű megnyomásával megduplázódik a haderőd, avagy a rendelkezésedre álló források. Később aztán, ügyes kis okosok közzétesznek néhány ilyen trükköt a neten (mely vagy álmatlanul, játékkal töltött éjszakák szüleménye, vagy valamely programozó szája járt el). Persze a legsnájdigosabbakat megtartják maguknak. Így lehet, hogy egy játék megkezdése után nem sokkal az ellenfeled máris masszív túlerővel tud lerohanni. Egy hatalmas, a semmiből, trükkös kombinációkkal gyorsan előállított sereggel.

Nos ezért nem játszok, ugyanis a virtualitásban (lásd pl. Mátrix a film) semmi sem lehetetlen. A virtualitás mindig aranytálcán kínálja a csalást. Pontosan így van tehát a pénzzel és a bankokkal is. Vannak persze, akik a szabályok szerint kénytelen játszani (ez a játék lényege – a túlnyomó többség) és vannak, akik meg a billentyűket kezelik. Éppen csak annyiszor alkalmaznak egy-egy kombinációt, hogy a rendszer még ne omoljon össze. Mert a trükkök nélkül (sajnos), már régen megértünk egy a harmincas években sem látott összeroppanásra.

Uncategorized Kategória | 2 hozzászólás