Sztefano-Space

Kiindulópontom a Neuwald-béli Leitner Jausestation, a Schneealpe egyik legtávolabbi szegletébe van rejtve. Kár, hogy a Hinternaßwaldhoz hasonló pazar természeti adottságokkal megáldott helyről csak egyetlen hivatalosan is kijelölt turistaút vezet a Schneealpe platója felé. Ráadásul a Melkbodenen át felfelé kanyargó is egy fekete kategóriás besorolású, legalábbis az egyik útjelző tábla állítása szerint. Így utólag, nem ellentétes a tapasztaltaimmal.

A megtett táv (Neuwald/Leitner, Dirtlschlucht, Burgwandalm, Kleiner Burgwand, Windberg, Michlbauer, Melkboden, Neuwald/Leitner) 22 km, 1200 m össz-szintemelkedés bruttó 8:15 óra alatt

Folytatom tehát a számomra még mindig hatalmas fehér foltnak számító Schneelape nyugati részeinek a felderítését. Közben megtudtam, hogy a fent említett egyetlen jelzett úton kívül léteznek még más alternatív ösvények. Keresek tehát egy kiadós körutat.

Hosszú meneteléssel kezdődik aznapi túrám. A délután ismét zivatarokkal riogat, így még a szokottnál is korábban, néhány perccel 7:00 óra előtt indulok. A Kalte Mürz mentén visz a széles erdészeti út. Jól kilépek, minek köszönhetően fél óra elteltével elérem a pontot, ahol az a bizonyos jelölt út leágazik a Melkbodenbe. Ha minden terv szerint alakul, akkor a koradélutáni órákban majd itt lyukadok ki a Kalte Mürz partjára.

Felfelé a Dirtlschluchton át (Dirtlszakadék) szeretném elérni a két Burgwand jelezte hegygerincet. Folytatom tehát menetelésem az erdészeti úton. Hamarosan jobbra fordulva elhagyom jelzett út folytatódó szalagját (mely Hinternaßwaldba vinne). Egy fatörzsre szegezett piros nyilat keresek, figyelek és találok. Egyenesen a Dirtlschluchtba irányít. A Dirtlschucht mélyén futó időszakos patak haladásom szerinti jobb oldalán folytatom (kép).

A Dirtlschlucht szájában, balról a Große Burgwand

Az erdészeti út elfogy, illetve egy jól látható kitaposott ösvényre vált, amit könnyen követek mindaddig, amíg bele nem torkollik az időszakos patak sziklagörgeteges medrébe (8:00). Lám, egy ér is csordogál benne. Itt gyorsan kiszúrom magamnak azt a kőemberke-sziklarakást, mely a túlsó parton futó ösvény kezdetét jelöli.

A további haladás problémamentes. A kitaposott ösvényt jobban lehet követni, mint sok más jelölt turistautat. Verejtéket fakasztó kaptatást követően 8:50-kor bukkanok ki a Große Burgwand tövében. Erre a kiemelkedésre 2/2+ szintű mászás vezet, amit nem vállalok. Mindazonáltal elbandukolok a tövébe, hogy közelebbről is meglessem, majd egy hátra arccal elindulok testvérhegye, a magasabb, Kleine Burgwand (1887m) felé (kép).

Szembern a Kleine Burgwand, jól látható az út szalagja

9:30-kor érem el a Kleine Burgwand csúcsát. A további utam a Windbergre, a Schneealpe legmagasabb pontjára visz (10:18). Ott nem időzöm sokat, hanem alászállok Michlbauerhoz, hogy megejtsem korai ebédemet (10:35).

Aznap én vagyok az első vendég. A gazda még éppen csak készülődik a déli forgalomra, megjelenésem mégsem ejti őt zavarba. Gyorsan felszolgálja nekem az ilyenkor szokásos lencsefőzelékem, amit bőven locsolok elektrolittal. Loncsra izzadtam, kiszáradtam.

Windberg

11:15-kor már a visszafelé vezető kalandos úton vagyok. Valamennyire aggaszt a fekete jelzés, amit még a Kalte Mürz parján láttam. Mindazonáltal egy pillanatra sem gondolom, hogy olyan nehézségekre bukkannék, melyek képességeimet túlszárnyalnák.

Michlbauertól jövet fel kell kaptatnom a Windberg csúcsa tövébe, ahol a Melkbodenbe vezető út ágazik le. A lágy, friss virágos legelő láttán ötletszerűen levetem a cipőm és mezítláb megyek fel a szelíd dombon. Már nem is emlékszem mikor érintkeztem utoljára ilyen formában természet anyával. Talpam kellemesen simogatják a fűszálak. Bárkinek ajánlhatom kipróbálni, nagyszerű érzés.

Irány lefelé a Melkbodenbe

A Melkbodenbe vezető meredek, sziklamorzsalékkal bőven hintett út előtt természetesen újra felveszem a túracipőm. A hajmeresztő mélységek láttán tanácsosnak ítélem a mindezidáig a hátiszákomra erősített túrabotok bevetését (11:45).

A jó odafigyelést igénylő meredek szakasz után az ösvény eléri a Melkboden erózió formálta alját. Az út itt mérsékelten lejtve, nyílegyenesen halad mezőkön és törpefenyők utcácskáin át. A laza gyaloglásnak vége azon a ponton, ahol a Melkboden aljából egy vékony patak, a Kleinbodenbach fakad. A patak itt-ott kisebb zuhogókat formálva mélyen bevágja magát a völgy aljába. A turistaút hol az egyik, hol pedig a patak túloldalán kanyarog. A meder keresztezése során áthidalt meredek szakaszok igazolják a “fekete” besorolást.

14:12-kor, azaz majdnem két és félórás ereszkedés után érkezem vissza a Kalte Mürz partjára. Kicsit megfáradtam, így a visszafelé vezető menetelésem a reggeli fél óra helyett háromnegyedórásra sikeredik.15:05-kor érkezem vissza a Leitner fogadó előtti parkolóba.

		Kleine Burgwand VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL

Megjegyzés anno 2018.05.03 a Klettersteig újra nyitva: http://www.bergsteigen.com/klettersteig/niederoesterreich/gutensteiner-alpen/oetk-klettersteig

———————————————————————————————————————–

A HTL-Steiget a természetre időnként rászabadított felelőtlen őrültek tették tönkre. A lezárás oka ugyanis, mint azt a Bergsteigen írja, a gyakori kantárba-beülőbe történő zuhanások nyomán megrongálódott nittek állapota. Egy komplett felújítás elkerülhetetlen, ami valszeg elég drága, mert még gyüjtik rá a pénzt (az újranyitás dátuma ismeretlen).

A helyi alpesi mentőszolgálatnak is elege van a sok-sok oda nem való köcsögből, akiket heti rendszerességgel kell kihozniuk a falból. A tapasztalatlan félőrültek hada pont itt, a HTL-en kezdi bontogatni a szárnyait. Miért itt? Miért nem inkább a Währingeren vagy a Wildenaueron vagy a Gebirgsvereinen? Ma, 2018.04.17-én tehát a HTL újranyitása a Hohe Wandon még kétséges. Köszönjük a tökök hadának, akik ily sikeresen, mély benyomásokat hagyva, elszórakoztatták a hegyi mentőket.

Az egyik Bergsteigen-megjegyzés szerint, ha nyit is még a HTL, az egy valamelyest módosított útvonal lesz „… der Steig mit leicht geänderter Routenführung wieder eröffnet werden wird”. Két variáns is elképzelhető. Nehezebb lesz még a mostaninál is, hogy a köcsögöknek végképp elmenjen a kedvük, vagy fordítva, könnyebb lesz, hogy mindenki meg tudja csinálni. Várjuk ki a végét.

Aki a Nagy Pokolvölgyben (Großes Höllental) a Loswand tövéből tekint a sziklafal felé, óhatatlanul görcsbe rándul a gyomra a gondolatra, hogy ezen a bevehetetlennek tűnő függőleges falon át jusson fel a Rax platójára. Pedig van egynéhány útvonal, mely a lehetetlennek látszó feladattal birkózik. Az egyik legkönnyebb variáns a Preintalersteig 1+/2- szintű mászást ígérve és igényelve. Egymagamnak túlságosan rázósnak látszott, jó lenne egy tapasztalt társ – gondoltam. Robert Rosenkranzot kérem meg, kísérne el a vállalkozásra, és ő legnagyobb örömömre igent mond.

Az út (Höllental, Schönbrunnersteig, Preintalersteig, Ottohaus, Jakobskogel, Ottohaus, Gaißloch, Großes Höllental, Schönbrunnersteig, Höllental) cirka 15.7 km, 1200 m szintemelkedés bruttó 6:40 óra alatt (Megj: a GPX-nyomkövetés a Großes Höllentalban a visszeverödések miatt gyakorlatilag használhatatlan – mint mindíg)

8:30-kor találkozunk a Höllental kicsiny parkolójában, mely a Goßes Höllentalba vezető ösvények torkolatában van. Izgatott vagyok. Értsd úgy, hogy az átlagosnál jobban. Vajon képes leszek-e végigmászni a Loswandot? Bízom magamban, egyébként neki sem indulnék.

A Schönbrunnersteig hosszú vaslétráján kisebbfajta torlódás. Egy nagyobb csapatot érünk itt utol, majd gyorsan magunk mögött hagyjuk a társaságot. Az Ottohausig aztán emberi lélekkel nem találkozunk.

Egy kőhalom-emberkével jól jelzett helyen balra fel elhagyjuk a Schönbrunnersteiget és nekiveselkedünk a Loswand tövébe vivő meredek kaptatónak. Sziklamorzsalék tengeren át küzdünk. Szakaszonként a “két lépes felfelé, egy lecsúszás lefelé” minta alkalmazására kényszerítenek a körülmények. A Loswand tövében nagy betűkkel a sziklára pingált piros “Preintaler” felirat igazít útba. A felirat után meredeken lefelé visz az út fonala mielőtt ismét újra felfelé kanyarognának a követendő nyomok.

Egy hajtűkanyarban balra fordulunk és az indulástól számítva 40 perc elteltével megérkezünk a beszálló tövébe. Itt felvesszük sisakjainkat, szusszanunk egy nagyot, kortyolgatunk a magunkkal hozott elektrolitból és megkezdjük a mászást. A szívem a torkomban dobog a felindulástól, de érdekes módon egyetlen pillanatra sem gondolok visszavonulásra. Izgatott, de teljesen eltökélt vagyok.

Az első fogások a sziklán megnyugtatnak. Megy minden, mint a karikacsapás. Robert mutatja előttem az utat. Az első próbatétel 2- szinten egy szűk szakadék falán feljutni egy kisebbfajta gerincre. Sok a jó fogódzó, a mutatvány nem is okoz gondot. Minden kétségem elszáll, ha ezen a szinten marad az út, akkor itt gond nem lehet.

A piros jelzések végig jól mutatják a mászás irányát. Tájékozódási problémák tehát kizártak. Egyébként is csak követnem kell tapasztalt vezetőmet. Ottléte egyébként is megnyugtat. Az útvonal tulajdonképpeni kulcsa a Preintalerturm és a Loswand alkotta tekintélyt parancsoló szakadékból való kimászás. A piros csíkok itt is jól mutatják, merre kell haladni.

Sajnálattal konstatálom, amikor 10:00-kor elérjük az erdőt, ami az egy órás mászás végét is jelzi. A piros jelzések továbbra is vezetnek a meredek erdőháton keresztül, mígnem az ösvény eléri a Teufelbadstube Klettersteigböl kivezető turistautat illetve később beletorkollik a Wachthüttelkammba.

Jó tempót diktálva 11:30-ra fenn vagyunk a Jakobskogelon majd 11:45-kor helyet foglalhatunk az Ottohaus teraszán, hogy elköltsük déli betevőnket. Nem sietünk. Egy egész órát pihenünk és beszélgetünk mielőtt 12:45-kor a Gaißlochot megcélozva elindulnánk vissza a völgybe.

A Gaißloch egy A/B Klettersteig, kantár beülő nélkül is vállalható (bár ez mindenki saját döntése). Tudni kell még róla, hogy egész éven át nedves, sikamlós. A Gaißloch falán egy patak csurgadoz széltében lefelé, párás, lokális trópusi klímáról gondoskodva. A legnagyobb gond a kicsúszás megakadályozása a nyálkával bevont létrákon és sziklafokokon. Ilyen szempontból a kantár ajánlatos segédeszköz lenne.

14:00-kor elérjük a Gaißloch beszállóját. Az út továbbra is meredeken kanyarog szűk szerpentinek lefelé a Nagy Pokolvögy aljába. További egy óra elteltével érkezünk vissza reggeli kiindulópontunkba.

A Preintalersteig egy élvezetes élménymászást nyújtó útvonal, mely a tapasztalt túrázókat aligha fogja zavarba ejteni. Nézetem szerint valamivel könnyebb, mint a Wildes Gamseck, de technikailag kicsivel igényesebb a Schneeberg jól ismert északi 1/1+ útvonalainál (Herminensteig, Nandlgrat, Novembergrat).

		Preintalersteig VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL

A Rax tőszomszédságában fekvő Schneealpe nyugati része számomra még teljesen fehér foltnak számít. Tudniillik a keleti részét, a Rax közelsége miatt is könnyebb elérni. Holott pedig, nem az unalomig megmászott Windberg, hanem a távolibb, Frein illetve Mürzsteg határolta tájegységek vad természeti szépségei adják meg a Schneealpe igazi arculatát és ízét.

A táv (Karlgraben, Windberg 1903m, Mitterbergschneid, Kleiner Mitterbergwand 1863m, Mitterbergschneid, Michlbauerhütte, Karlgraben) 16.6 km, 1360 m szintemeledés bruttó 6:36 óra alatt

Célom tehát, hogy a jövőben majd több felvonásban, ezekre a területekre is fényt derítsek. Ez alkalommal a sötét és zord Karlgrabenon át szeretném elérni a  platót, majd  a Windberget érintve a Schneelape egyik jellegzetességére, a Klenier Mitterbergwadra (1863m) feljutni.

A Karlgraben szájában van egy túrázóknak szánt parkoló. Innen indulok 8:06-kor. Egy útbaigazító tábla szerint négy és egynegyed óra a Windberg. Na, remélem, ennyire nem lesz szükségem. A reggeli frissességtől még didergek, ezért aztán jól kilépek. Egy időszakos patak medrét keresztezi a jól jelölt ösvény, négyszer is. Ezután kezdődik a verejtéket fakasztó kaptatók végeláthatatlan láncolata. Sűrű erdőn, félhomályos meredek szerpentineken át visz a turistaút. Teljesen mindegy, hogy kék égről süt-e a nap, vagy éppen felhők állják útját, itt, így a délelőtt órákban, valószínűleg konstans árnyék uralkodik.

A Karlgraben felső része a nyereggel, mely már a platón lyukad ki

Két órás menetelés után érkezem a Karlgraben végébe és gyakorlatilag a Schneealpe platóján vagyok. Naposabb időre számítottam, bár a felhők árnyékolta égboltnak is megvannak a maga előnyei. Zivatarral, szerencsére, nem kell számolnom.

10:13-kor bukkan fel előttem a Michlbauer-Hütte és 10:27-kor már a Winbergen vagyok. Ez az indulástól számítva mindössze 2:21 óra (a papírforma szerinti 4:15 helyett). Most akkor én vagyok nagyon jó kondícióban, vagy a tábla szerkesztői tévednek? Eredetileg azt terveztem, hogy a Windberget elérve majd betérek Michelbauerhoz, de még olyan korai az idő, hogy egyenesen és szinte gondolkodás nélkül eredek neki tulajdonképpeni célomnak.

A Kleiner Mitterbergwand zord dél- délkeleti fala. Semmi gond, a túlsó oldalról bevehető.

Irány tehát a Mitterbergschneid, egy szelíd füves taréj, mely tévedhetetlenül visz egyenesen a Kleiner Mitterbergwandig. Emez pedig úgy állja el a továbbhaladás útját, mintha vámot kívánna szedni az odatévedőktől. 10:50-kor már a tövéből mustrálgatom egy esetleges feljutás lehetséges útját, de csak 2/3 szintű mászó útvonalakat vélek felfedezni. Tudom viszont, hogy a hegyet megkerülve hátulról fel lehet rá gyalogolni. Nosza, nekieredek a sziklagörgeteges, de mindvégig jól látható ösvénynek, mely csak a hegy túlsó oldalán tűnik el nyomtalanul. De már nincs is rá szükség, hiszen a füves hegyháton problémamentesen le lehet érni a kőrakás jelezte csúcsot (10:58).

Annyira szép a panoráma, hogy felérkezve, a szokásosnál tovább időzöm. Jól beláthatóak a Schneealpe távoli, még ismeretlen szegletei. Mind egy-egy majdani úti cél lehetséges állomásai. A vad Melkboden árok fölé tornyosuló piramist formáló Donnerwand és a mögötte elterülő Bodenalm illetve a túlsó oldalon a két Burgwand.

Visszapillantás a Kleiner Mitterbergwandról az odavezető Mitterbergschneidre. A kép közepétöl kissé jobbra a Windberg, a Schneealpe legmagasabb csúcsa.

Visszafelé szaporázom a lépteim, mert egyre éhesebb vagyok. 11:50-re helyet is foglalhatok Michlbauernél. A szokásos félórás ebédidőmet kicsivel tovább nyújtom (12:25), majd megkezdem az alászállást a völgybe. Ugyanazon az úton, tehát a Karlgrabenon át, 14:40-kor érkezem vissza a kiindulópontba. Remek választás volt. Sikerült a Schneealpe egy eddig még teljesen ismeretlen szegletét megismernem.

		Kleiner Mitterbergwand VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL

Miként lehet a Schneeberggel úgy közvetlen kapcsolatba kerülni, hogy nem másszuk meg egészen a Klostewappenig? Tudniillik nem mindenki kenyere az ilyen kalandokkal járó kitettségek élvezete, nem is beszélve az 1200+ m szintemelkedés kötelező megtételéről. Alternatívának persze ott van a Szalamandra fogaskerekű, de az ezzel járó vasárnapi tömegnyomor nem biztos, hogy a csendes túrák kedvelői szívébe tudná férkőzni magát. Nos, egy harmadik lehetőség az a túra, melynek első fele (a Dürre Leiten) egyébként is Alsó-Ausztria legszebb túrái közé tartozik.

A táv (Losenheim, Mamauwiese, Dürre Leiten, Edelweißhütte, Nördlicher Grafensteig, Breite Riess, Losenheim) kb. 12 km, 690 m szintemelkedés bruttó 6:00 óra alatt

9:00 óra elmúlt már néhány perccel, amikor Angikával felkerekedünk, hogy Losenheimből a lehető legrövidebb úton elérkezzünk a Mamauwiesere. A mezőn található jól ismert vendégház az idén április 20.-tól ismét megnyitotta kapuit a túrázók előtt, mivelhogy az elmúl két szezonon át menekültek voltak itt elszállásolva.

Nyugodt tempóban nem egészen egy óra alatt érkezünk tehát a Mamauwiesere, ahol betérünk egy délelőtti kávéra. Rajzolni sem lehetne szebb és jobb túraidőt. 15 perccel később folytatjuk utunk a Dürrre Leitenen át az Edelweißhütte felé. Az útvonal különlegessége, hogy csodás panoráma nyílik a Schneebergre, illetve a Dürre Leiten tetejéről (11:10) az ellenkező irányba a Mamauwiese felé. Ehhez viszont legalább 300 méter meredek szintemelkedés legyűrése szükséges.

11:50-kor érkezünk az Edelweißhüttehez, ahol megejtjük déli ebédszünetünket, majd 12:20-kor indulunk túránk második felére. A Nördlicher Grafensteigen tervezzük elérni a Schneeberg egyik legismertebb jellegzetességét a széles és zord Breite Riesst. Átvágunk tehát a Lahning Riessen, elhaladunk a “régi” Nandlgrat beszállója előtt, miközben minduntalan remek kilátások nyílnak a Dürre Leiten és Schober-Öhler-Dürre Wand irányában.

Lélegzetelállító pillantás (13:35) kilépni a fenyveserdő sejtelmes félhomályából a napsütötte Nandlgrat taréjára. A Breitre Riess hirtelen felbukkanása meghökkenti még a tapasztalt túrázókat is. A hatalmas sziklasivatag látványa elfoglalja szinte a fél panorámát.

Kiadós nézelődés után jó meredek, de nem kitett ösvényen érkezünk a Bürklehütte szintjére (13:50). A kunyhó teraszáról egy más perspektívából csodálhatjuk meg ő-zordságát a Breite Riesst. Folyamatos és folyamatosan enyhülő ereszkedés következik vissza Losenheimbe. Cirka 15:00 órakor érkezünk vissza kiindulópontunkba. Kellemesen elfáradva nyugtázzuk, hogy nem is választhattunk volna jobb/szebb útvonalat a mai napra.

		Dürre Leiten 2017 VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL