Wienerwald XXL után azt hittük, könnyedséggel megejtjük majd szellemi testvérét, az “all inclusive” Schneeberg körbejárást is. Ismét Robert Rosenkranz ötletététől indíttatva tervezem meg e soronkövetkező túránkat. Valamennyire lefaragom, elveszem a dolog élét. Például kiiktatom az unalomig ismert Fadenweget valamint nem a távolibb Wegscheidhofot választom kiindulópontnak, hanem Losenheimet.
 |
 |
A megtett táv (Losenheim, Fadensteig, Fischerhütte, Klosterwappen, Kientalerhütte, Südlicher-Grafensteig, Baumgartner, Nördlicher-Grafensteig, Breite-Riess, Losenheim) 24.6 km, kicsivel kevesebb mint 2000 m szintemelkedés, bruttó 12 óra (nettó 9:30 óra) |
Tervezés
A tervezés fontos eleme az időjárás. Vasárnapra tűzöm ki az indulást. Az előrejelzések szerint zivatarok valószínűsége elenyésző. Kizárni mégsem lehet semmit. Ha az óramutató járásával azonos irányba indulnánk, akkor a késődélutáni órákban kellene a Kientalerhütte szintjéről bevenni a Klosterwappent. Egy zivatarral fenyegető égbolt esetleg meghiúsíthatná a túra egyik elengedhetetlen elemét, a tulajdonképpeni csúcsostromot. Fordítok tehát a sorrenden.
1. Losenheim- Fischerhütte
A Klosterwappen megmászását áthelyezem a túra legelejére. A Fadensteigen mászunk célunk felé. Losenheimből jó tempóban, 2:40 alatt érjük el a Fischerhüttet. Nem sokkal múlik kilenc óra, a menedékházban éjszakázók még éppen a reggelinél ücsörögnek. Mivel hajnali négykor keltünk és máris 1300m szintemelkedést nyomtunk le, megéheztünk. Nagy örömünkre, a Fischerhütte már a nap ilyen korai szakaszán is szolgál meleg étellel. Az elektrolitok pótlása mellett megejtjük tehát kora délelőtti ebédünket is.
2. Klosterwappen – Kientalerhütte
Irány a csúcskereszt. Vacogtató déli szél hűti kedélyeinket. Felveszünk magunkra mindent, amit hoztunk, mégis didergünk. Néhány gyors fotó a keresztnél (jól ismert terep), aztán jön a hosszúra nyújtott ereszkedés a Kientelarhütte irányában, melyre egy órát szánok. A valóságban több mint másfél óra lesz belőle. Lefelé araszolgatva folyamatosan válunk meg a csúcson felvett ruhadarabjainktól. Mire elérjük a Kinetalrehüttet, már felettébb szellős-nyárias gúnyában menetelünk.
A menedékházban nincs étel, csak szirupos vízzel szolgálnak, de azt is köszönettel elfogadjuk. Tudjuk, hogy most majd a Schneeberg déli oldalán futó, hőségnek kitett Südlicher-Grafensteigen kell vonulnunk. Szükségünk lesz minden magunkkal hozott cseppre.
3. Südlicher–Grafensteig – Baumgartner
Mielőtt belevágnánk a túra legrázósabb részébe, időjárás kémlelést tartunk. Tudniillik, zivatar esetén a szakasz egy csapda. Nincs menekülőút sem előre sem pedig hátra, illetve minden menedékház több órányi megerőltető menetelésre van. Vihart hozó gmolyfelhőknek nyoma sincs, jöhet tehát a folytatás.
A Klosterwappen – Kientalhütte szakasz időtartamát alulértékelő tévedésemet kiegyenlíti a Kientelerhütte – Baumgartner szakaszt felülértékelő prognózisom. Eredetileg 5 órára saccolom. Felderít, hogy az útjelző tábla csupán csak 4 órában szabja meg a távot. A következő “Checkpoint” a Stadelwand/Märchenwiese csomópont. Az itt elhelyezett útjelző szerint a Kientalerhütte másfél órányira van. Mi alig több mint egy óra alatt érjük el. Innen még 2:30 óra Baumgartner állomás.
A Kientalerhütte – Stadelwand, tipikusan fel, majd lefelé tartó szakaszokból összetevődő, erdei ösvény. Ami ezután jön, egy merőben más ízt kölcsönöz a kirándulásnak. Nem a Klosterwappen, hanem a Südlicher-Grafensteig, a túra valódi kulcsa. Sziklás, kitett, durva, technikailag is igényes, mászásokkal megtűzdelt, a napnak kitett, brutalitás. Ember, ki ide belépsz, légy birtokába erőnléti képességeid legjavának. Nem is csoda, tehát, hogy a Südlicher-Grafensteig a Schneeberg legelhagyatottabb része, emberrel, mint fehér hollóval találkozhatsz itt legfeljebb.
A fáradtság jelei jelentkeznek. Nem is tudom, miféle tartalékokat mozgósít a szervezet, de úgy érzem, Baumgartnerig még biztosan elérkezem. Hogy utána mi lesz, azt majd meglátjuk.
4. Baumgartner – Nördlicher-Grafensteig
Betervezek pedig menekülő utakat hite- és ereje hagyott vándoroknak, illetve ha a késődélutáni órákban mégis zivatar szakadna a nyakunkba. Baumgertnertől gyorsan le lehet jutni Schneebergdörflbe, onnan pedig laposan vissza Losenheimbe. A következő menekülő kiút a Schneidergraben. A sziklagörgeteggel kitöltött árok is Schnebergdörflbe visz. A harmadik menekülő, amit majd választunk, közvetlenül a Breite Riess után visz le egyenesen Losenheimbe.
Egyszóval, nem sokkal múlik fél három, mire a megtervezett forgatókönyv szerint, elérjük Baumgartnert. Itt lehuppanunk, pihenünk és iszunk-eszünk. Még nagyon hosszú az út előttünk álló befejező szakasza, mely végigvisz a Nördlicher Grafensteigen. Az útjelző tábla szerint 4 óra az Edelweißhütte (t.i. a Salamander libegő hegyi állomása), és innen még fél óra lebaktatni Losenheimbe. Eszerint csak este hétre érnénk el az Edelweißhüttet. Közben már, mi tagadás, minden porcikánk sajog, az egyébként jó szolgálatot tevő bakancsaink is szorítanak. Feltehető, hogy vízhólyagokkal is van dolgunk.
A Nördlicher-Grafensteig a felső Herminensteig beszállójáig (cirka 1 óra), aznap, maga a horror. Az ösvény, az előző napi zivataroktól bőven locsolt, nedves, sikamlós. Számtalan névtelen és ismeretlen görgeteges árkon vágunk át. Nehéz és lassú az előrejutás. A Schneidergrabent elérve az időjárás még mindig tartja magát az előre jelzettekhez, és némi árnyékot adó ártalmatlan felhőn kívül továbbra sem fenyeget veszély. Menetelünk tehát tovább.
Érkezünk a Krumme Riessbe, majd ezt követően, egy derekas kaptatón át a szomszédos Breite Riessbe. Itt aztán úgy döntünk, hogy nem folytatjuk a tervezett vonalat, és kihagyjuk az utolsó attrakciót a Lahningriessen való átkelést. Elfogadjuk a Losenheimbe tartó, önmagát kínáltató turistautat. Cirka egy órát megspórolva, egy órás ereszkedéssel, teljesen kimerülve, de épen és sértetlenül, 12 óra elteltével érkezünk vissza a kiindulópontunkba.
5. Kiértékelés
Érdekes utólag összevetni a két XXL-en beszerzett tapasztalatokat. Kizárólag a paramétereit tekintve mindkét vállalkozás hasonló szintű, sőt a Wienerwald öt kilométerrel hosszabb, utólag, mégis jóval könnyebbnek tűnik. Erre meg is találjuk a magyarázatot. Míg a Kieneck & Co. körüli hegyvidéken, gyakorlatilag technikázástól mentesen (Gaisstein kivételével), jóindulatú turistautakon haladhattunk, a Schneebergen erősen tagolt, folyamatos koncentrációt megkövetelő, magashegyi tereppel volt dolgunk. A kitettség, kicsúszás veszélye a Schneeberg– kerülőn nagyobb. Testnek és léleknek egyaránt megterhelőbb.
6. Tanulságok
- A stabil időjárás kulcsfontosságú (máskor is, de itt különösen).
- Szükséges egy forgatókönyv arról, hogy mikor mely pontokat tanácsos elérni.
- A folyadékszükséglet különösen a törpefenyős fülledt utcácskákban extrém.
- Személyenként legalább 3 liter elengedhetetlen
- A Südlicher-Grafensteig távol esik a forgalmas és népszerű utaktól
- Zivatar esetén csapdába ejthet.
- Az energiaszükséglet cirka 6000 kcal (átlagos termetű férfi)
- Megfelelő kondíció, tapasztalat 6 – 8 órás túrákkal feltétel
). Következő gondolatom Sanyi! Hogyan fogja felküzdeni magát? Máris azon tépelődöm, miként tudnék neki segíteni. Közben látom, sisakja érkezik a nyílásból, tehát harcol és küzd. Nem tehetek érte pillanatnyilag semmit, készítek hát pár képet az utókornak.
Sztefano-Space 