Sztefano-Space

Kedves barátaim, köszönöm az elmúlt napokban tőletek érkezett postát és egyben ezúton esedezem bocsánatokért, hogy még nem volt időm mindre válaszolni. Mint látjátok a blogomat is hanyaglom már jó ideje, pedig lenne miről írni, de terhel a járom és erősen kell birkóznom a túlélésért. Remélem, márciusra tisztul felettem egy kicsit az ég és újult erővel nekilendülhetek. Addig is néhány eretnek gondolat az olimpia kapcsán: http://www.no2010.com/ Ismerkedj meg azzal a mozgalommal mely emlékeztet arra, hogy a multinacionális cégek cirkusza az őslakosok önkényesen eltulajdonított földjén zajlik. További információk: http://olympicresistance.net/

Még nem is olyan régen, a volt Csehszlovákiában, aki cipőt szeretett volna venni, az a batyába ment. Bata még a szocializmus építgetésekor is megmaradt a cipőbolt szinonimájának. Baťa Tomás (1876-1932) cipői és üzletei világszerte ismertté váltak a két világháború közti időszakban. A zseniális cseh vállalkozó gyáraiban már 1930-ban bevezette a nyolcórás munkanapot és ezen felül is közismert volt korát messzemenően meghaladó szociális érzéke és dolgozói iránt érzett megbecsülése. A mellékelt képen (köszönet nrmc-nek érte) a múlt század nagy gazdasági válsága idején tett kijelentése olvasható:

Nem hiszek a maguktól keletkezett válságokban. Amit mi gazdasági válságnak hívunk egyszerűen csak az erkölcsi romlás megnyilvánulása. Az erkölcsi rothadás az ok, és a gazdasági válság az okozat, az eredmény. Országunkban sokan vannak úgy vélik, hogy a gazdasági hanyatlást pénzzel meg lehet oldani. Megrémít az ilyen végzetes tévedések kimenetele. Nincs szükségünk semmiféle zseniális taktika és kombináció kidolgozására ahhoz, hogy orvosoljuk a jelenlegi állapotokat. Mindezek helyett elég a felelősségteljes magatartás valamint az emberek a munka és a közvagyon iránti megbecsülés. Nem kell támogatni a csődbejutottakat, nem kell adóságot halmozni, nem kell kidobálni meglevő értékeinket a semmiért és nem kell a munkásokat zsarolni.

Továbbra is az előző témánál maradva utalni szeretnék Birtalan Balázs e film ihlette naplóbejegyzéseire. A puszta tény, miszerint rengetegen azonosulni tudnak az Avatar alapját képező mémmel (mi a mém?, olvasd Balázsnál) és megértik az üzenetét, azt bizonyítja, hogy elkezdődött valami, amit Daniel Quinn az Új Reneszánsznak nevez. Ez persze még korántsem jelenti azt, hogy ez a mém valaha is uralkodóvá válik, csupán csak arról van szó, hogy kitörölhetetlenül bekerült a köztudatba:

„Az Avatar a Daniel Quinn által új reneszánsznak elnevezett mémkomplexum mémjeit kommunikálja, amelyek közül az egyik legjelentősebb: az emberek (meg a na’vik, persze) nem egy olyan létrendhez tartoznak, amely el van különítve az életközösség többi részétől. Ez egy félelmetes erejű mém, mégpedig azért, mert a tízezer éves civilizációnk ennek a mémnek homlokegyenest az ellentettjére épült: az emberek egy olyan létrendhez tartoznak, amely el van különítve az életközösség többi részétől. Vagyis történjék bármilyen sajnálatos esemény „a természetben”: az odakint történik, nem idebent. Mi biztonságban vagyunk – hiszen egy olyan létrendhez tartozunk, amely el van különítve az életközösség többi részétől.” (2. kiemelés tőlem)

Linkek:

• http://birtalan.blogspot.com/2010/01/miert-nem-futyuljuk-ma-jovo-evi-slagert.html
• http://birtalan.blogspot.com/2010/01/avatar-az-uj-reneszansz.html
• http://birtalan.blogspot.com/2009/04/daniel-quinn-az-uj-reneszansz.html

Boldoggá tesz ez a film. Egyszerűen fantasztikus – a szó mind szoros mind pedig laza értelmében is. A Vatikán szája például habzik megszégyenülésében, mert úgy érzi, hogy a film nyomán hirtelen újraéled a természet erőinek az imádata, az animizmus iránti elfelejtettnek hitt érdeklődés, miközben a nyugati civilizált világban egyre többen fordítanak hátat az egyháznak. Ausztriában például 2009-ben több mint ötvenezren léptek ki az anyaszentegyház zavaros kegyeiből. Hát nem nagyszerű? Na, végre valami jó hír.

De várj csak, van még ennél is jobb. Amerikában, a konzervatív jobboldal a matracot rágja kínjában, hogy a népszerű filmben a gonosz fiúkat megtestesítő haderő, vajon véletlen-e, de megtéveszthetetlenül emlékeztet az amerikai hadseregre, illetve mindarra az atrocitásra mely úgymond a mai fejlett nyugati demokrácia érdekeit hivatott „védelmezi” a primitív vadakkal és egyéb alsóbbrendű fajokkal szemben.

Aztán itt vannak az irigységükben sárgulók, a vajha lehettem volna én is James Cameronok, mint ez a Roland Emmerich nevezetű hollywoodi rendező, aki szegény 20 perc után rettenetes és kimondhatatlan fejfájást kapott. Értjük miért, nem az ő filmjéről beszélnek, nem az ő alkotása honosítja majd meg ezt az újszerűnek ugyan nem mondható, de mégis érdekes technikát. Közben emlékeztetném az olvasókat arra a nem elhanyagolható tényecskére, hogy az IMAX már évekkel ezelőtt is vetített 3D-ben, tehát a nézőközönség nagy része nem először teszi a szemére az ehhez szükséges szemüveget. Nos, egy Roland Emerich ne próbálta volna ki ez idáig? Milyen szép mesebeszéd, ugye? Ha meg kipróbálta, minek ment megint.

Ja, és el ne felejtsem, az oroszokat! Hirtelen kisül, hogy az egész sztorit tőlük lopták el. A betyárját! Ki hitte volna! Arkadi és Boris Strugacki írta meg a Zavargás című könyvben (Beszpakójsztvo). Ebben persze van valami igazság, be kell ismerni. Ahogy berozsdásodott orosz tudásom engedi, Pandorát, tényleg ez az írópáros álomdja meg. Az égitest neve is stimmel. Az alábbi idézedet nem fogom lefordítani, pechje van, aki nem ismeri az azbukát.

"Пандора – популярный курорт планетарного масштаба. Большая часть её покрыта джунглями, полными опасной неземной фауной вроде ракопауков и тахоргов. По некоторым сведениям, в пандорианских лесах сосуществуют по крайней мере две гуманоидные цивилизации. Несмотря на нечеловеческие усилия служб безопасности, каждый год на Пандоре гибнут и калечатся десятки людей".

Közben állítólag egyre többen vannak, akik Pandorára vágynak. Nem csodálom. Mond, te igen? Nulla másodperces gondolkodási idő után itt hagynám kütyü szerkentyűimet és fennkölt, civilizált rabságomat, hogy primitív pandoralakó lehessek. Sok más hozzám hasonló ébredővel egyetemben.

Csak emlékeztetőül, Pandora viszonyai NEM kitaláltak. Itt blogoltam Allan W. Eckert könyvét (A sötét és véres folyó), mely nagyban Kentucky állam története is. Innen tudjuk, hogy milyen elképesztően gyönyörű és gazdag tájat rejtett, még a fehér civilizált ember pusztítás előtt Kentucky (Kan-Tuck-Kee) állam. Képzeld el, hogy a 17. század végén, a 18. század elején, amikor még az olajalapú gazdaság nem tett kárt, mert nem létezett, az emberek, különösen az Amerikába bevándorlók, úgy általában is elég sokszor láthattak végtelen erdőségeket, gyönyörű, érintetlen tájakat, tisztavizű folyókat. Nos, mindezek ellenére is, külön feljegyezték és számtalanszor megemlítik Kentucky minden képzeletet felülmúló vad szépségét. Ezért volt szent hely Kan-Tuck-Kee minden indián törzs számára. Csak nekünk, felvilágosult barbároknak nem az…

Az új típusú influenzával kapcsolatba hozható halálesetek nagy része MRSA lehet. A Methicillin-Resistant Staphylococcus Aureus (MRSA) a szélessávú antibiotikumokra rezisztens baktériumok akadálytalan (és a betegre nézve halálos) szaporodását jelenti. A helyzet rémisztően komoly. Nagy Britanniában a kilencvenes évek elején az akut fertőzések legfeljebb egy-két százalékát tették ki az MRSA esetek, addig mára ez az arány eléri a 45%, az USA-ban ennél is rosszabb a helyzet, 2004-ben 64% volt. Ez annyit jelent, hogy mára minden második beteg, aki életveszélyes fertőzéssel kórházba kerül, nem kezelhető klasszikus antibiotikumokkal, mert gyulladásos betegségét valamely rezisztens baktériumtörzs, azaz MRSA okozza.

A civilizált nyugati típusú demokráciában, ahol tudvalevő a szarvasmarhát, és általában is az állatállományt nagy gondossággal preventíven is antibiotikumokkal etetik, száz egészséges ember közül legalább egy bőrén megjelentek a rezisztens sztafilokokkuszok. Kézcsókom… Ha ez így folytatódik, hamarosan visszazuhanhatunk egy olyan 1913 előtti állapotba, amikor még az antibiotikumok teljesen ismeretlenek voltak. Szóval újabb csúcsot értünk el! Lenyűgöző teljesítmény nemde? A természet mintha lassan, de biztosan és nagyon határozottan kezdene itt is visszapofozni.

Még szerencse, hogy a világon akad legalább egy ország, ahol idejekorán felismerték a veszélyt. Norvégiáról van szó, ahol 1980-tól drasztikusan csökkentették az forgalomba hozható és alkalmazható antibiotikumok mennyiségét. Gyakorlatilag szinte senkinek sem ír fel az orvos antibiotikumot. A norvégok ennek ellenére nincsenek gyakrabban betegállományban, mint mondjuk a magyarok. Idehaza sajnos még az anyukák gyorsan és lendületesen kaparják ki az orvos szemét, ha az történetesen nem talál felírni lázas gyermeküknek penicillint. A norvég tapasztalat viszont harminc év távlatából úgy néz ki, hogy jól működik. Mint kiderül, majdnem minden egyes MRSA eset külföldről hazatért norvégot érint.

A cikk eredetije itt található: Solution to killer superbug found in Norway

http://news.yahoo.com/s/ap/20091231/ap_on_he_me/when_drugs_stop_working_norway_s_answer

Én is megnéztem az Avatart. Nem számítottam rá, hogy ennyire felkavar és mély emocionális lavinát okoz. Miután Ran Prieur a filmmel kapcsolatban feltett néhány kihívó kérdést, vagyok most olyan megátalkodott, hogy megpróbáljam ezeket a magam egyszerű módján megválaszolni. Ezt persze úgy teszem, hogy közben szem előtt tartom a Szent Grállal kapcsolatban korábban megfogalmazott alapállást, miszerint a helyes kérdés feltevése az elsődleges.

1. Miért a férfiaknak van mellbimbójuk illetve miért nincs a nőknek?

• Sajnos erre vonatkozólag nem sikerült semmiféle támpontot találnom. Az igazság az, hogy nem is vettem észre ezeket a különbségeket. Hamu fejemre…

2. Miért kell minden idők legjobb hollywoodi indiánfilmjének azt színlelnie, hogy földönkívüliekről szól?

• Valószínűleg azért, mert a fantasztikum lehetőséget kínál olyan dolgok plasztikus és egyszerű megjelenítésére, melyek Kultúra Anya csecsein nevelkedett pogányok számára egyébként teljesen érthetetlenek, misztikusak és érdektelenek lennének. Itt példák és indián kulturális párhuzamok felsorolása helyett fogódzóul elég, ha a hangok szent Fájára (na’vi nyelven Utral Aymokriyä – The Tree of Voices) gondolunk.

3. Miképpen lehetséges, hogy a fantasztikumra építő szórakoztatóipar egyre sikeresebb, miközben a politika és a valós világ hírei egyre rémisztőbbek?

• Mert az MMM (Mindent a Megszokott Módon – Business As Usual) dominálja a világot és a politika egyre nyilvánvalóbban csupán csak csicskása a szerteágazó pénzgyártó üzleti tevékenységeknek. Hollywood szerves része a diagnosztizált kórnak és már-már paradox helyzet, hogy a filmmel saját környezete kérlelhetetlenül őszinte és kegyetlenül hiteles kritikáját dobja piacra. Sajnos ez nem egy átfogó válasz.

4. Ki érti a furcsaságot, hogy tudniillik az európaiak átjöttek Észak-Amerikába, kiirtották majdnem az összes indián bennszülöttet, felemésztették, pénzzé tették a kontinens természeti kincseit, majd egy olyan filmet készítettek az egész sztoriról, melyben az indiánok pártjára állnak?

• Itt kétféle válsz lehetséges. Az egyik úgy szól, hogy ezek az amerikai civilizálttá lett európaiak a jólét és önmaguk felsőbbrendűségében érzett arroganciájuktól vezettetve megengedhetik maguknak ezt az álszent szentimentalizmust, illetve csak kihasználják a társadalomkritika veszélytelen, szórakoztatásba torkolló válfaját a profit busás lefölözésé érdekében.
• A második alternatívválasz úgy szól, hogy hasonlóan a más műfajokban is fellelhető felvilágosult hangokkal összhangban, itt az Új Reneszánsz üzenete elevenedik meg vásznon. A józanul, kritikus szemmel visszatekintő és önmaga kegyetlenségétől megrettenő ember, akik most még ugyan nem tudja merre és hogyan tovább, de már nyilvánvaló, hogy ÍGY ahogy most, NEM.

Ran Prieur január elsején kelt frappáns tűnődését érdemesnek találtam magyar fordításban közzétenni. Tehát:

Ma végre megnéztem az Avatart. Újévi fogadalmamhoz híven inkább kérdéseket teszek fel semmint válaszokon töröm a fejem. Az első kérdésem, hogy miért a férfiaknak van mellbimbójuk és miért nincs a nőknek? A második, hogy miért kell minden idők legjobb hollywoodi indiánfilmjének azt színlelnie, hogy földönkívüliekről szól? Harmadszor, miképpen lehetséges, hogy a fantasztikumra építő szórakoztatóipar egyre sikeresebb, miközben a politika és a valós világ hírei egyre rosszabbak? Negyedszerre pedig, ki érti a furcsaságot, hogy tudniillik az európaiak átjöttek Észak-Amerikába, kiirtották majdnem az összes indián bennszülöttet, felemésztették, pénzzé tették a kontinens természeti kincseit, majd egy olyan filmet készítettek az egész sztoriról, melyben az indiánok pártjára állnak? Azt hiszem igaz, amit állítanak, miszerint az vagy amit eszel.

A piázás valószínűleg ugyanolyan egészséges, mint a jóga, legalábbis tőlünk keletre orosz tudósok bizonyítékok halmazát vonultatták fel a tézis igazolása érdekében.

Savasana
A teljes ellazulás pozíciója

Balasana
A tökéletes nyugalmat és békét meghozó tartás

Setu Bandha Sarvangasana
Ez a tartás megnyugtatja az elmét és gyógyítja a fáradt lábakat.

Marjayasana
Ez a tartás stimulálja a gerincoszlopot.

Halasana
Deréktáji fájdalmak megelőzése és kúrálása céljából.

Dolphin
A vállakra, mellkasra és a végtagokra gyakorol jótékony hatást.

Salambhasana
Ez a gyakorlat kitűnően serkenti az ágyéki részeket

Ananda Balasana
Ez a tartás nagyon jó hatásal van a csípőre.

Malasana
A boka és a derék izmaira van jó hatása.

.

Megj: köszönet Bélának hogy felvilágosított a tudomány eme új felismeréseiröl… 🙂

Koppenhága nagyjából olyan eredménnyel zárult, mint amilyenre az úgynevezett “pesszimisták” illetve hát a valósággal tisztában lévő realisták számítottak, azaz „nesze neked semmi, fogd meg jól, el ne ereszd ám…”. Szerencsére John Michael Greer korábban említett cikkéből tudjuk, hogy semmiféle jelentőséggel sem bír, az, ami ott történt, tehát nem kell senkinek sem bánkódnia. Mohari András jóvoltából a cikk azonnal magyarul is olvasható. Köszönet András a fordításba fektetett munkádért. Innen le lehet tölteni pdf formátumban. Címe, Az összeomlás emberi ökonómiája, alcím, I. rész: A kudarc az egyetlen lehetőség. Közben világot látott Greer cikkének második része is, Weishaupt’s Fallacy azaz (Adam) Weishaupt megtévedése.

Az első rész szabadosan értelmezett mondanivalója, hogy ugyan milyen meggondolásból várjuk el, mondjuk egy cukoroldaton szaporodó baktériumtenyészettől, hogy az jobb belátásra térjen és felhagyjon a rendelkezésére álló véges mennyiségű szénhidrát szürcsölgetésével és így lemondjon önmaga végtelenre tervezett növekedéséről. A tenyészetnek ugyanis rá kellene ébrednie, hogy nagyszabású törekvéseiben máris rákenődött bilije falára és napjai megszámláltattak. Ahhoz, hogy szorongatott helyzetéből kiutat találjon, fel kéne tennie a helyes kérdést. Koppenhágában sajnos olyan kérdésekre kerestek válaszokat, amelyekre csak helytelen válaszok adhatóak. Ha netán érdekel a helyes kérdés (a primer), olvasd András fordítását, vagy angolul az eredetit. Innen az is kiderül, hogy miféle fondorlatos csalafintaság hozza össze a Szent Grált Dánia fövárosával.

A második rész tartalma számomra egy kisebbfajta intellektuális ajándék ugyanis megerősíti korábbi véleményemet a Római Klub köré épített elitmozgalomról. Weishaupt klasszikus tévedése (1776), hogy létrehozhat egy felvilágosult Bajorországot kísértetiesen hasonlít a Római Klub, a Budapest Klub és László Ervin jelenkori törekvéseire és tévedéseire. Bár kijelenthető, hogy a Klub és az által megjelentetett kiváló tanulmány, a Növekedés határai, helyesen mérik fel az ipari civilizáció és általában is a Föld katasztrofális helyzetét, végeredményben mégis téves kiutat szorgalmaznak. Naiv elképzelés ugyanis abban bízni, hogy a világ központilag megreformálható, és hogy elég a hatalom birtokosait gyengéd érveléssel a szükséges reformok felé terelgetni. Ez egy lázálom, egy jóhiszemű, de teljesen naiv elképzelés, és mint Greer írja, a a magasröptű intellektualitás vak arroganciája és egyben a rendszerben való gondolkodás (egyébként hasznos) elvének a téves alkalmazása.

Berlin átka óta napról-napra mélyülő depresszióval küszködtem. Az influenzát ugyan gyorsan kihevertem, de a megújuló utó-köhécselések rosszhangú feltörései miatt még hetekig gondolni sem mertem szokásos futóedzéseimre. Állapotomra jelentős rontást hoztak a jellegzetes decemberi fényviszonyok, melyek akár Gotham City gótikus kulisszáiba is beillettek volna. Közben sok egyéb „apróság” is előkerült Pandora szelencéjéből és lassan úgy éreztem, hogy a levezethetetlen kritikus nyomás szétfeszít. Egyet azonban komoly elszántsággal megígértem magamnak, hogy tudniillik még mielőtt elérkeznék az végső pontig (the point of no return), felcsapok, mondjuk, tengerésznek és jelentkezem a Sea Shaperdre, vagy valami ilyesmi. Tudom, ez most úgy hangzik, mint egy blöff, de igazából több annál. Lehet, ez lenne életemben az első hasznos cselekedet a jó ügy szolgálatában. Aki ide be-betér, tudja, ez mit is jelent pontosan. Mert most az ellen zsoldosa vagyok, úgy, mint körülöttem a hipnotikus bódulatban tartott szürke tömegek. Te is? Mi is csak pofázunk? Változásra lenne szükség! Nagyon.

Közben, jelentem a mai napon, hópihék szállingózása közepette, újra megkezdhettem a kocogást, és e puszta tény felett érzett boldogságom sikeresen visszaszorította a fojtogató gondolatokat nagy részét. Csak nyolc nyugodt kilométer, de több mint egy hónap kényszerpihenő után, felért egy győzelemmel.

A bukás az egyedüli opció, mondja John Michael Greer (Failure is the Only Option), avagy miért nincs semmilyen jelentősége annak, hogy lesz-e ilyen vagy amolyan döntés Koppenhágában. Szívem szerint lefordítanám az egész cikket, de így futtában csak egyetlen bekezdést emelnék ki, azt is csak azért, mert legutóbb éppen Milankovitchot említettem. A ciklusait értelmezve ugyanis nem az a fontos, hogy volt-e, lesz-e még jégkorszak, hanem az, hogy egy rendkívül instabil klímával megáldott bolygón volt szerencsénk megszületnünk. Ez a mechanizmus úgy működik, mint egy nagy teljesítményű erősítő, mely aprócska bemenő jelre ad hallatlanul erős válaszokat. Mint amikor valaki cingár hangon beleszól egy mikrofonba és a hangszórókból felharsanó robajtól a szomszédos házfalak beomlanak. Tehát, nem igazán értelmes dolog arról vitatkozni, hogy milyen mértékben antropogén eredetű a jelenleg tapasztalható klímaváltozás, amikor egyszerűen alapvető ostobaság üvegházgázokat bocsátani egy eredendően instabil rendszerbe. Ezért az üvegházhatást előidéző gázok egyedüli, értelemszerűen elfogadható kibocsátáshatára a nulla, azaz a zéró:

Whether or not the current round of climate instability is entirely the product of anthropogenic CO2 emissions is actually not that important, because it’s even more stupid to dump greenhouse gases into a naturally unstable climate system than it would be to dump them into a stable one. Over the long run, the only level of carbon pollution that is actually sustainable is zero net emissions, and getting there any time soon would require something not far from the dismantling of industrial society and its replacement with something much less affluent.

http://thearchdruidreport.blogspot.com/2009/12/human-ecology-of-collapse.html

Se szeri se száma azoknak a hízelgő, magasztos vagy éppenséggel megalázó jelzőknek, mellyel a jelen kort már illették. Itt van példának okáért a Franny Armstrong filmje (The Age of Stupid), mely egyenesen a hülyék korának nevezi a nyugati demokrácia dominálta mai világot. Bár egyetértek a rendező minősítésével, az én preferenciám nem ennyire sarkított és inkább csak szerényen a dilettánsok korának nevezném azt. Tudniillik még soha ennyi önjelölt szakértő és botcsináltra specialista nem követelt még magának hangot és elismerést, mint ma. Tulajdonképpen itt majdnem mindenki (tisztelet a kivételnek) egy elkallódott, szerencsétlenül figyelmen kívül hagyott zsenike, aki csak éppen azért nem kapott még Nobel díjat, mert ez idáig nem ismerték fel benne a parázsló lángelmét.

Néhány jellemző példát is mondanék. Itt van, mondjuk egy nagyon népszerű téma, a foci. Észrevetted? Az átlagszurkoló tulajdonképpen kevés kivétellel mind-mind egy-egy megfellebbezhetetlen labdarúgó szakértő, és nyilván lenne annyira tehetséges, hogy ha megtennék szövetségi kapitánynak, akkor egyenesen világbajnoksági döntőig vinné a magyar válogatottat. Még akkor is, ha netán a kerek bőrt elvileg csak a képernyőről ismeri és játékosként is ez idáig leginkább csak az EA-Sports valamely interaktív számítógépes játékában tündökölt.

Koppenhágára gondolva, a globális felmelegedés megítélése terén is hasonló, de talán még rosszabb a helyzet. Tudniillik ebben a témában is mindenki (már akit érdekel) hogy úgymond otthon van, és pontos elképzelései vannak arról, hogy miért igazak vagy éppenséggel tarthatatlanok a széndioxid kibocsátást elmarasztaló tézisek. Még akkor is, ha a Milankovitchról, a szerb csillagászról még soha éltében nem volt szerencséje hallani, szintúgy az általa felfedezett és róla elnevezett ciklusokról, melyek pedig alapvető fontosságúak a jégkorszakok és általában is bolygónk állandó klímaváltozásának a megértéséhez.

A történelemtudományok terén még az előző két példánál is sötétebb a helyzet, pedig múltunk tényszerű újraértékelése és megértése (ki)utat mutathatna a jelen csapdáiból is. Olyan ez, mint a helyes diagnózis felállítása, avagy megtalálása, mely nélkül a kalapból találomra kihúzott gyógymódok – legyen az akár Koppenhága címkéjével ellátva – hatástalanok, vagy akár egyenesen károsak is lehetnek. Bizonyos vagyok benne például, hogy az előző bejegyzésemben említett matriarchátus kontra patriarchátus megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy jó megoldások születhessenek. Marija Gimbutas neve és munkássága itt körülbelül ugyanannyit nyom a latban, mint mondjuk Albert Einsteiné a fizikában, vagy Milutin Milankovitché a klímával foglakozó tudományok esetén, mégis úgy tűnik, alig valaki halott róla azok közül, akik nagy vehemenciával úgy gondolják, hogy az ember örökös alaptermészete a vadság, a pusztító vetélkedés, a hatalomvágy és a kegyetlen barbarizmus iránti hajlam.

Marija Gimbutas volt az, aki bizonyította, hogy az öreg Európa (The Old Europe i.e. 6500 – 3500) ősi lakói békés egyenlőségben, azaz matriarchátusba szerveződve éltek mindaddig, amíg ennek véget nem vetettek az úgynevezett kurgáni hullámmal Európa betörő agresszív és harcias népcsoportok, melyekre a kemény patriarchátus volt jellemző. Megjegyzendő, hogy többek között az utolsó kurgáni hullámmal jöttek be eleink is a Kárpát-medencébe, de akkorra már Európa régen elfelejtette a gyöngédségre és szeretetre épülő korai tradícióit.

Európa különleges helyzete tehát éppen abban rejlik, hogy a patriarchátus és a matriarchátus keveredése nyomán évezredek után is spóráiban megmaradtak az egyenlőség, tehát a matriarchátus elemei. Ennek következtében Európában a patriarchátus egy puhább, képlékenyebb formája honosodott meg és terjedt el. Ezek azok a tézisek, melyeket fontosnak tartok megérteni, amikor megpróbáljuk értelmezni, mondjuk a nemrégiben lezajlott svájci népszavazás eredményét. Itt tehát véleményem szerint nem arról van szó, hogy a demokratikus hagyományaira büszke ország elutasítja az iszlámot.. Svájc sokkal inkább – tudatosan avagy inkább ösztönösen – a patriarchátusra mondott nemet. Európát ma nem az iszlám és nem a minaretek fenyegetik, hanem egy új, a globalizációtól túlfűtött, kemény patriarchátust importáló neo-kurgáni, hullám, mely a maga intoleranciájával ismételten elfojthatja az európai kultúrák matriarchátus irányába tett sikeres lépéseit.