Úgy tanultuk, hogy az emberi faj evolúciós fejlődésének legutolsó állomása a modern ember, szaknyelven a Homo Sapiens Sapiens, hogy így megkülönböztessük magunkat a Homo Sapines korábbi úgymond „primitívebb” képviselőitől, mint a Neaderthalensis, az Idaltu meg többi még fel nem sorolt. Ez mára, sajnos túlhaladott, mivel megjelent a Homo Sapiens legeslegújabb alfaja az Ignorans azaz a közömbös (ignoráns) ember. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint a tegnap és ma Ausztrián levonuló árhullám, mely kísértetiesen hasonlított a hét évvel ezelőtti, évszázados árvíznek kikiáltott természeti katasztrófához. Mint a napi sajtóból kiderült, az elmúlt hét év nem volt elég ahhoz, hogy érdemi változások történjenek árvíz-és természetvédelem terén, ugyanis a jelen katasztrófa érintettjeinek és áldozatainak a száma becslések szerint is jól megközelíti a 2002-ben történtekét.
Hét évvel ezelőtt a szakemberek megmondták, hogy az ember a maga agresszív és vak ignoranciájában túl sok teret vesz el magának a folyóktól, patakoktól. Házait, földjeit és aktív életterét egyre közelebb viszi a természetes vizek medréhez és ezért nem lehet csodálkozni, ha árvízkor a folyó csak azt teszi, amit év százezredek óta mindig is tett. Visszahódítja saját és a természet világát megillető árterületét. Az ember sokáig azt képzelte (sic. Ignorans), hogy majd elég vastag falú és elég magas gátakkal elejét veszi a pusztításnak és móresre tanítja az ebadta természetet. Nem így lett! A gátak feláznak, és a víz átlép a korábban biztonságosnak hitt gáttaréjon is.
Nos, Ausztria nem a világ legszegényebb országa – ez ugye nyilvánvaló – hét év alatt meg lehetett volna oldani a problémát úgy, hogy egyszerűen visszaadják az árteret a folyónak, Dunának, Lajtának, Steyernek és kártalanítják az onnan kitessékelteket. Még biztosan maradt volna némi garas arra is, hogy biztonságosan körülbástyázzák ezeket az újonnan létesített ártereket, ha már mindenáron gátakat akarunk farigcsálni. Ez pozitív mellékhatásként, legalább egy-két évtizedre munkát adott volna a ma kétségbeesetten lézengö elbocsátottak tízezreinek.
De nem! A nép mára már nem tisztelt és közutálatnak örvendő képviselői a „még soha nem volt úgy, hogy ne lett volna sehogy” jelszóval felvértezve tespedtek és remélték, hogy az következő évszázados tragédia majd csak nem az ő mandátumuk lejárta után fog bekövetkezni. Hát, mit mondjak, nem lett igazuk.
És az csak egy aprócska ízelítő arra vonatkozólag, ami még vár ránk, és ami még majd be fog bekövetkezni. Vajon mennyi áldozatot fog megkövetelni a Homo Sapiens Ignoransis bűnös közömbössége? A szakemberek ugyanis jó előre figyelmeztettek, hogy baj lesz az éghajlattal, meg a sok szeméttel, a rengeteg méreggel, amit a vizeinkbe öntünk, a kőolaj fogyásával, az esőerdők irtásával, a fasizálódó finánckapitalizmus rothadásával és a profit hajhászásával. De mi az eredménye? Semmi! Hulla reakció!
Lázas megoldáskeresés helyett, folyik tovább a megszokott (és tegyem hozzá eredményes) népbutítás. A német egy nagyon jó kifejezést barkácsolt ennek az egyértelmű megnevezésére, azt mondja, die Spaßgesellschaft (A szórakozásra összpontosító társadalom). A mai médiák egyforma teret szentelnek a házaikat feladni kényszerülő árvízkárosultaknak meg a „jaj nagy a katasztrófa: az esőzések okozta felázott talaj miatt elmaradhat a Donauinselfest”. Azaz, veszélyben a Dunaszigeten, a hétvégén megrendezésre kerülő koncertsorozat. Képzeld el! Mi az nekünk elárasztott városok, elöntött falvak, egyik pillanatról a másikra a nincstelenségbe katapultálódott emberi sorsok! Lényeg, hogy düböröghessen a zene, hogy bódulhassanak a fiatalok léha tömegei, hogy a jövő generációja legyen még közömbösebb, butább, degeneráltabb, így túltéve szüleiken is. Szórakozzatok, örüljetek, addig sem kérdőjelezitek meg a hatalmasok közömbösségetekbe betonozott autoritását, kompetenciáját, nem fordul meg a fejetekben, hogy végre ideje lenne rendet tenni…
Sztefano-Space 
