A tél továbbra is haldoklóban

A karácsony Horst Nöbl bátorító és megalapozott előrejelzései ellenére sem hoz hópihés szállingózást, hanem inkább későtavaszi 17 fokos hőmérséklettel koppint az arroganciától túlfűtött “civilizált” ember fejére. Ezt hívják pozitív visszacsatolásnak. Alsó-Ausztria síterepei haldokolnak. A 2013/14-es katasztrofális téli évad után kevés kivétellel (pl. Karintia/Naßfeld) ez az ország egész területére elmondható.

Nincs róla pontos adatom, hogy hány munkahely függ Holle anyó szeszélyétől (jó sok), de a jövő nem tűnik túl rózsásnak sem a turizmus, sem a sportszer gyártók sem pedig a kereskedők szempontjából. Egy rekordokat döntögető, rendhagyóan meleg ősz után (a ZAMG 39 meteorológiai állomásán a hőmérséklet nem süllyedt fagypont alá, ami ez eddig példátlan) el lehetne várni legalább az említett iparágak együttes és hangos felhördülését.

Sajnálom, hogy lelkiekben rengeteget invesztáltam a téli sportokba. Pedig rossz ómenként, Alsó-Ausztriában túrázva lépten, nyomon kisebb-nagyobb elhagyott, árválkodó, magába roskadt sífelvonóba lehet botlani. Ezek hóban és fagyban gazdag letűnt évtizedekről regélnek. Bár nem kizárt, hogy majd még itt-ott jön egy-egy “rendes” tél (amikor majd az agyalágyult kultúra képviselői gyorsan minden intelmet elfelejtenek), de a trend hosszútávon feltartóztathatatlan. Nos, szeretném, ha valaki érdemben ellent tudna ennek mondani.

Fällt der Winter heuer komplett aus?

Közben a dolgok mibenlétét nem sikerült még teljesen megértenem. Alább két diagram, melyek azt szemléltetik, hogy Európa mennyi napenergiát kap télen, illetve nyáron. Ha elfogadjuk, hogy az időjárás és a klíma kialakulásában oroszlánrésze van napenergiának, akkor komoly fejtörést okozhat a dolgok jelen állapotának a magyarázata. Míg ugyanis decemberben 4 és 10 kWh a föld felületét érő négyzetméterenkénti energia-áradat, addig nyáron, ez durván 50 és 70 kWh között mozog, ami egy teljes magnitúdóval, tehát tízszer több. Milyen okból kifolyólag van akkor cirka fele olyan meleg most (10-17 C fok), decemberben, mint nyáron (20-34 C fok)?

Ha valahová csak egy tizednyi energiát viszek be, ott nem a felére kellene a hőmérsékletnek csökkennie, ugye? Ez arra utal, hogy a nyár folyamán az óceánokban, a légkörben meg a litoszférában, komoly energiatartalékok raktározódnak és halmozódnak fel, melyek ilyenkor felszabadulni igyekeznének. Az üvegházhatású gázok miatt azonban az elraktározott feles energia nem tud akadálytalanul az űrbe távozni, mert részben visszasugárzódik a légkörbe. A légköri plusz energiák viszont nagyobb ciklonokat, erősebb légáramlást idéznek elő, ami növeli a keveredést. Ergo, Európa fölé porszívó-effektusszerűen be van szippantva a szomszédos régiókban akkumulálódott forróság. Stimmel! Stimmel?

image

image

News and politics, Weather Kategória | Hozzászólás

Hinteralm a télies

A Lilelienfeld feletti Hinteralmot immár jó ismerősként köszönthetem. Ez egy minden szempontból hálásnak nevezhető túravidék, több okból is. Ha szép és kedvező az idő, akkor a vidék már-már giccsesnek tűnő idill benyomását kelti, amit egyik hótalpas túrám alkalmával már meg is jegyeztem (Mesebeli Hinteralm). Ha meg az egek zordabb kedélyben vannak, akkor a szelíd lejtőkön haragjuk is jobban csillapodik. Ezen felül még utó- és előszezonban is legalább két menedékház vár meleg étellel, a főszezonban meg három is (Lilienfelder-Hütte, Klosteralm és a Traisner-Hütte).

 Hinteralm_2D_ Hinteralm_3D_
 HinteralmProfile

A táv (Lilienfeld-Liftstraße, Mitterriegelsteig, Kolm, Lilienfelderhütte, Klosteralm, Traisner-Hinteralm, Muckenkogel, Lilienfeldehütte, Oberer-Jägersteig, Spitzbrandkogel, Lilienfeld-Liftsraße) cirka 15.4 km, 1150m szintemelkedés, bruttó 6:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Új útvonalak után kutatok, amikor elhatározom, hogy a kedvezőnek ígérkező szombaton ismét elnézünk ide. A Mitterriegelsteig, mely a pusztulóban lévő Kolm tanya érintésével visz fel a szomorkás állapotban lévő lilienfeldi síterepre, egy ilyen alternatíva. Ennek megfelelően erős kaptatóval indítunk, amit Cirmivel cseppet sem bánunk, mert legalább alaposan bemelegszünk a didergető reggelben.

Kolm után lassan változik a táj. Az elmúlt napok elég kiadós havazásából visszamaradott hómezők olvadozó maradványaira lelünk. Számtalan apróbb ér és patakocska áztatja a télen vidámabb és zimankósabb napokat is látott, síterepnek szánt legelőt. Mocsárrá dagadt, cuppogós lejtőkön, helyenként bokáig érő sárban küzdjük magunkat egyre feljebb. Bevallom, ilyen cudar terepben még részem nem volt. Szerencsére később egyre fagyosabbra vált az ösvény, ami ugyan megóv a sártól, de egy estleges kicsúszást megelőzendő erősebben kell markolni a túrabotokat. A Lilienfelder-Hütte tövében aztán mintegy varázsütésre belépünk a még valós tél birodalmába. A hó itt vastagon tölti ki az árkot, és feljebb is majdnem egyenletesen beborít mindent. Közben, a hóban taposva a bakancsainkra ragadt sártól is sikerül megtisztulunk.

A Klosteralmon át vezető kerülőt még nem ismerem, tehát erre vesszük utunkat. Itt a tél könnyen elhiteti velünk, hogy erre még ő az úr, a háznál. Hol fagyos, kérges jégen haladunk, hol meg süppedős, nedves hóban. Hosszabb lankás terep után egy balra elágazó végső meredek kaptatón jutunk fel a Hinteralm tetején trónoló idilli menedékházba.

Benn kellemes meleg fogad, a kályhában lobog a tűz. Ki is használom a lehetőséget és megválok átfagyott bakancsomtól, amit melegedni a tűzhely közelébe állítok. Jómagam egy rakás papucsból választok magamnak egy párat. Tudniillik alulbecsülve a télies viszonyokat, reggel a könnyebb túracipőre esett a választásom, ami így utólag nem tűnik a legszerencsésebbnek.

Lefelé a Hinteralm gerincén jövünk, majd még felmászunk a Muckenkogelra, a radarállomás tövébe, ahonnan egy remek kilátó nyílik Lilienfeldre. Innen egy helyenként még fagyos, alapos odafigyelést megkövetelő szűk lejtőn ereszkedünk le a lankás síterepre, majd a Lilinfelder-Hütte érintésével a Felső – Vadászösvényen (Oberer-Jägersteig) folytatjuk utunkat. Ez utóbbi jó választás, mert megvált a másik út sártengerétől.

A Glatzwiesensatelban némi tanakodás után úgy döntünk, hogy háztűznézőt tartunk még a szemközti Spitzbrandkogelon, ami még vagy 150-180 méter plusz szintemelkedéssel kecsegtet. Jó tempóban gyorsan fel is érünk a hatalmas csúcskereszthez. Csak álmélkodunk, hogy egy ilyen jelentéktelen magaslaton mi okból emeltek ekkorát. Lefelé kacskaringós, kusza, labirintusszerű úthálózat vezet. Jól oda kell figyelni, hogy merre vegyük az irányt. 6:30 óra elteltével jólesően elfáradva érünk vissza az lilienfeldi egyszemélyes felvonó völgyi állomása előtti parkolóba.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Snowgrid: december 9.

image

A tél még kéreti magát, mondja a stájerországi hó-figyelő. Az alábbi képen a tartományt fedő hótakaró abszolút vastagsága (tehát nem az elmúlt 24 órában lehullott) van ábrázolva. Sportolásra alkalmas mennyiség a kékkel, sötétkékkel jelzett zónákban van. Zöld (30cm – határeset) a Schneeberg, Hochschwab, Dürrenstein, Totes Gebirge, a bal felső sarokban a Dachstein illetve lenn az alsó csücsökben a Turracher Höhe. A hétvégére sajnos ez is kétségessé válik, mert ismét déli, délnyugati főn van prognosztizálva: “In den nächsten Tagen ist es mit dem winterlichen Gastspiel wieder vorbei, mit einer westlich- bis südwestlichen Höhenströmung gelangen erneut recht milde Luftmassen zu uns. Im Gebirge steigen die Temperaturen wieder an.”

image

Weather Kategória | Hozzászólás

Mai hójelentés

Ismét havazott az Alpokban, de csak fele annyit mint tegnap. Az elmúlt 24 óra termése mint tegnap is, táblázatba rendezve (Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia). Fotó a mönichkircheni reggelt ábrázolja (kattint a képekre). Ez még sajnos most sem elégséges.

Zamg_nideroe_schnee moenich_enzian000M
zamg_inca-snow-24-web-gross-stmk Zamg_kaerntn_schnee
Weather Kategória | Hozzászólás

Csak súgva merem elmondani…juhéé, hóó!

Nem akarom elkiabálni, de az éjjel havazott. Na, nem itt lenn az alföldön, hanem az Alpokban. Alább táblázatba szedve a három keleti osztrák tartományban, az elmúlt 24 órában leesett hóréteg vastagsága centiméterekben (Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia). És egy biztató kép Mönichkirchenböl, ahol a legtöbb hó hullott (kattint a képekre). Ez persze még sportolásra kevés, de tán még jön némi utánpótlás Smile

inca-snow-24-web-gross-niederoe Mönichkirchen
inca-snow-24-web-gross-stmk inca-snow-24-web-gross-kaerntn
Weather Kategória | 1 hozzászólás

Miscellaneous

Gondban vagyok a csípőmmel. Megfájdul futás közben. Az új futóstílusom ellenére! Tudniillik “A kísérlet”-em (talppárnára érkezés) eleinte elég szép eredményeket produkált. A bal térdem szinte teljesen helyrerázódott és Achillesz-ín tekintetében sem merültek fel gondok. De szép is lenne, ha minden jó lenne! A változatosság kedvéért az elmúlt hetekben a jobb csípőm kezdett el vacakolni. A heti kétszeri alkalommal lenyargalt 12 kilométeres standard köröm utolsó harmadán, negyedén lépnek fel a tünetek. Helyenként alig bírok hazaérni. Próbálok tehát némi szünetet tartani.

Kellenek viszont az alternatívák a kondíció fenntartása érdekében. Ha hétvégén lehet menni, túrázni, akkor az legalább egy ilyen alkalom. Most sajna megint nem lehet, azaz nem érdemes. Ezen felül, ha az időjárás engedi, bringával nekieredek a Kahlenbergnek. Még akkor is, ha nem kifejezetten bicikliseknek való az idő. Mint tegnap is. Érdekes volt megfigyelni, amint az enyhe hátszél vitte leheletem, sűrű ködként tölti ki látóteremet a sisaklámpám fényében. 

A szőlőhegyi kaptatókon aztán eleredt az eső. Tudtam, hogy érkezik, csak meglepett, hogy olyan korán kezdi. De fel voltam készülve. Josefdorfba felérve, csutakra izzadva, átöltöztem (hátiszákban száraz gúnya) és esőkabátba bújtam. A szemüvegemre ablaktörlőt kívántam. Egy rövid szakaszon jócskán felázott erdei talajon verekedtem át magam, ami gondosodott róla, hogy utána úgy nézzek ki, mint egy igazi mountainbájkos – tökig sárosan. A közben jócskán nekiiramodó eső sem tudott mindent lemosni rólam.

Közben eszembe jutott, hogy az idei tél nem egészen rendhagyó, hiszen már 2007-ben is voltak komoly gondok, mint azt meg is jegyeztem egy egészen korai (szinte már ősi) posztomban Kitzbühel kapcsán.

Biking, Health and wellness, Running, Sport, Weather Kategória | Hozzászólás

Prognózisok – első köztesértékelés

Már most elmondható, hogy a jelen kalendáriumi év, a feljegyzések kezdetétől (1767) számítva, a legmelegebb lesz, a legmelegebb ősszel (+2.2C fok a sok éves átlag felett) és a legmelegebb novemberrel (+3.8C fok). Három rekorddal a tarsolyunkban nem csoda, ha a német bild.de azt a címet adta december 2.-án keltezett cikkének, hogy “Remélhetőleg még nem foglalta le soros üdülését az ausztriai síterepek valamelyikén”. Az idei tél ugyanis ismételten (meleg-) rekordgyanús körülmények között van születőben. Még az évtizedekig hóbiztosnak számító Obertauern síterep is szezonnyitási gondokkal küszködik. A téli turizmusból élő iparágak űzői egyre idegesebbek. Végre tán érdemben is felemelhetnék szavukat a globális klímaváltozás kapcsán (ennyi intelligenciát el lehetne tőlük várni).

image

Nemcsak hónak nincs híre, de egyelőre még a remény is szertefoszlóban, mert egyetlen időjárásmodell sem lát esélyt arra, hogy az elkövetkező két hétben gyökeres változás álljon be (bár ezek megbízhatósága 3-5 napon túl általában azonos a kockázáséval). Mint azt már tavaly is megfigyeltem, lényeges klímaváltozás tanúi vagyunk. Míg korábban a nyugati-északnyugati széljárás volt jellemző az Alpok vidékére és a Kárpát-medencére, addig mostanra a déli-délkeleti szél hozza zsinórban és szinte megállás nélkül Afrika forró leheletét az európai kontinens fölé.

Horst Nöbl szép reményekkel kecsegtető téli prognózisa egyelőre gyengélkedik. Jelen pillanatban némi fenntartással inkább az én komor sejtésem látszik beigazolódni. Tévedtem ugyan a csapadékot illetően, mert száraz meleg télre tippeltem, ehelyett nedves meleg tél készülödik, sok esővel (ami a száraz melegnél is rosszabb). A végkimenetel viszont mindkét esetben ugyanaz. Nuku hó, nuku síelés, nuku fagy… egyelőre…

Der Gschwandtkopf im österreichischen Seefeld (Tirol) ist grasgrün. Skifahrer können hier noch nicht auf die Piste
Gschwandtkopf in Seefeld, Tirol 2014 december 2.-án (ha végképp elmarad a hó, akkor a legalább a kivágott erdő visszanőlhet régi helyére a hegyre – valami jó a rosszban)

News and politics, Weather Kategória | Hozzászólás

Windberg a szeles

A Schneealpe platóját és legmagasabb csúcsát a Windberget (1905m) legkorábbi túráim egyikéről ismerem. Akkor kora nyár volt és sokként ért a kolompolós tehenek benépesítette havasi legelő édes, erős, átható illata. Soha azelőtt olyat még nem tapasztaltam. A tegnapi szombaton természetesen egy egészen más kulisszával kellett számolnom. Ráadásul nem a vámfizetős alpesi úton megközelíthető Kohlebner-parkolóból (1460m) szándékoztam indulni, hanem jóval lejjebbről, a szilaj a Lohmgraben-Blarergraben árokrendszeren át kívántam feljutni a Schneealmra.

 Windberg_2D  Windberg_3D_
 WindbergProfileA körút hossza (Lurgbauer, Lohmgraben, Balergraben, Schneealm, Windberg, Michlbauer, Kohlebner, Knappensteig, Lurgbauer) cirka 13 km, 1130m szintemelkedés, bruttó 5:30 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető.

Péntekről szombatra virradóra esik az eső a nehéz fajsúlyú ködből. Nem kifejezetten túraidő, már az alsóbb régiók szemszögéből. Kétségek gyötörnek. A déli autópályán szinte megállás nélkül működik az ablaktörlőm. Csak egy vadbarom indul ilyen időben a hegyeknek. Vagy egy optimista, aki olvassa és értelmezi az időjárás jelentéseket.

Az S6-on aztán araszolni kényszerülök, úgy megsűrűsödik a köd. Hirtelen elhatározásomban be is fordulok Schottwien pihenőhelyre, hogy véget vessek az őrületnek és szépen visszaforduljak. Volt már ilyen. Másfelől meg már közel vagyok a célhoz, Mürzzuschlag egy karnyújtásnyira. Úgy határozok, hogy legalább megszemlélem azt a kis parkolót Altenberg mellett, ami a túra kiindulópontja lenne.

Alig fordulok le az autópályáról és megszűnik a ködszitálás. Jobbra fordulok Kapellenbe és az országút szintjéről felszáll a köd is, bár szürke, vastag rétegei még kitartóan blokkolják az égboltot. Egyetlen járműre lelek az erdei út végét jelző, túrázóknak szánt parkolóban. Szépen becsordogálok mellé és kilépek a csendes, száraz, őszi reggelbe. Nem látom további objektív okát egy estleges meghátrálásnak. Ráadásul, ha tüzetesebben szemlélem az eget, reményteli színfoltokat vélek felfedezni.

Nulla fokon, több rétegbe bugyolálva veselkedem neki a kaptatónak, aminek az a vége, hogy ahogy melegszik a kazánom, sorozatban úgy válok meg kesztyűtől, sapkától, mellénytől, szvettertől stb. Aztán láss csodát! Úgy 1200 méteren a ködből hirtelen a Lohmgrabent határoló meredek sziklafalak derengenek elő, majd néhány méterrel feljebb érve, a kék ég káprázatos színe is felragyog. Először csak bágyadtan, majd teljes gyönyörűségében. Halleluja, és lőn nap! Zengik az angyalok égen és földön. Testem minden porcikáját átjárja a hangulatot feldobó endorfinok tömény folyama és szinte játszi könnyedséggel veszem a derekas kaptatókat. Csak onnan tudom, hogy jó tempóban haladok, hogy látom a nyakamról csöpögő verejték hullását.

Míg a délkeletre nyíló Lohmgrabent teljes szélességében megvilágítja a nap, a Blarergraben túlnyomóan árnyékban. Jégcsapok bizarr látványa utal figyelmeztetve a körülményekre. Az keskeny turistaút jegesedik. Újrafagyott hórétegek és zúzmara. Ha hátizsákomban nem lapulna az előrelátó gondoskodással becsomagolt könnyű hágóvas (ice-spike), akkor azt hiszem, itt most visszafordulnék. Így viszont bizakodó vagyok, mert szükség esetén bármikor felhúzhatom az apró kis acélkarmokat. Végül még sincs rájuk szükségem. Kellő óvatossággal a jeges szakaszokon is jó tapadása van a téli bakancsomnak.

A plató alatt többször is térdig bukok a foltokban összegyűlt maradék hóban, mely itt-ott mélyen kitölti az árkot, amiben az út szalagja fut. Fenn, erős szél fogad, ami menten kifagyasztja belőlem a csutakra izzadt lelket. Mindjárt elő is szedem mindazt, amitől még az út elején a szélcsendes árokban megváltam. A Windberg csúcsára vezető kitett gerincen még egy lapáttal rátesz a szél és én kénytelen vagyok előhúzni  a viharkabátomat és kapucnit borítani a fejemre. Így beöltözve aztán már süvölthet a szél, nincs esélye. El is időzöm egy darabig a csúcson ámulva a vastag ködtengerből kiemelkedő napsütötte (és többnyire ismerős) hegyek látványán. Íme:

windbergPanorama3
Panorámama a Windberg csúcsáról, balról a távolban a Schneeberg jobbról a Heukuppe

Hómezőket keresztezve bandukolok lefelé a Windberg lankásabb északkeleti oldalán. Az elhagyott Michlbauer-Hütte napsütötte déli teraszán néhány farönk szolgál pihenőmül, ahol kellemesen napozgatva elköltöm magammal hozott elemózsiámat. Negyedórányi szieszta után megkezdem az ereszkedést.

Kifejezetten lassan, poroszkálva, élvezve a napsütést érem el a már említett Kohlebner-parkolót. A mintegy tucatnyi autó ellenére is szinte üres a nagyobb inváziókra mértezett tér. Innentől aztán erdőben haladok lefelé, majd úgy 1200 méteren sajnálattal veszem tudomásul, hogy ismét belemerülök a ködbe. Először csak a napsugarakat még áteresztő pára formájában borul a tájra, majd a Knappensteigen állaga egyre áthatolhatatlanabbá, tejszerűbbé válik és a végén alig 10-20 méterre csökken a látótávolság. Lurgbauernél aztán kilyukadok a mintegy 300-400méter vastag ködréteg alá. Egy rövid kaptató vezet vissza az erdei parkolóhoz. Remek túra volt, kár lett volna megfutamodni.

Hiking-Climbing, Hobbies, Photo Kategória | Hozzászólás

Egyperces (28, melegszünk)

Ausztriában mostanság minden csapból a síterepeket népszerűsítő hirdetés csobog. Egy gyanútlan szemlélődő akár azt is hihetné, hogy a csali-filmeken, képeken bemutatott mély porhó, napsütötte érintetlen téli táj a valós világról szó. Egy frászt! Hónak egyelőre nyoma sincs (mint az ORF sajnálkozva meg is jegyzi), és sízni legfeljebb csak a 3000m fölötti gleccsereken lehet. Arlberg, Schaldming, Naßfeld, meg, ahogy a lejjebb fekvő nagyokat hívják, hó-hiány és a meleg főn miatt mind-mind elhalasztani kényszerülnek a téli szezonnyitást. Sajnos az ősz ismét átlagon felüli rekordokat produkált. a 247 éve jegyzett adatok alapján, a mindenkori legmelegebb ősz ér véget a jövő héten. Az átlaghőmérséklet 2.2 C fokkal szárnyalta túl a sokéves átlagot. A ZAMG statisztikái elég világosan mutatják a trendet. Hosszútávon, mondjuk tíz-tizenöt év elteltével legfeljebb csak az 1500 – 2000 méter tengerszint feletti síterepek élik túl a természetet meggyalázó profit-kultúra pusztítását. Agyő, neked Stuhleck, Hochkar és St. Corona, agyő, neked Präbichl, meg mind ahányan a veszélyeztetett zónában vagytok…

2014 wärmstes Jahr seit Messbeginn?

Egypercesek, Humanity, News and politics, soul, Weather Kategória | Hozzászólás

Palmauer a rejtett

A Palmauer (1248m) egy lokális jelentőséggel bíró, de remek kilátással kecsegtető sziklaszirt a Türnitzi-Alpokban. A távoli Ötscher (1893m) innen szemlélve olyan látványt nyújt, mintha megkoronázná a szemközti Tirol Kogelt (1380m). Palmauert legkönnyebben St.Aegyd am Neuwalde felől, a Zdarsky menedékház érintésével lehet elérni. Mivel ez a normál variáns túl egyszerűnek és rövidnek tűnik, Hohenberg felöl, indulok megostromolni a hegyet, melyet egyszer már, télen megcéloztam, de a hóviszonyok és tapasztalatlanságom meggátoltak az elérésében.

 Palmauer_2D  Palmauer_3D
 PalmauerProfile

A körút hossza (Hohenberg, Wiesberg, Gschwendthütte, Linsberg, Plamauer, Zdarskyhütte, Grabenalm, Linsberg, Steinparztal, Hohenberg) cirka 18 km, 1180m szintemelkedés, bruttó 6:00 óra. Ábra szerinti gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. Piorossal jelölve L = Linsberg, P = Palmauer, Z = Zdarskyhütte.

Hohenbergből mindjárt három különböző ösvény is indul a Stadlberg és a Geschwendthütte irányában. Mivel kettőt közülük immár jól ismerek, ezúttal a Wiesbergen át vezető kacifántosabb harmadikat választom, mely újdonságán kívül némi extra méter szintkülönbséggel is megajándékoz.

Összefüggő a magasban szürkén és didergetően lebegő ködréteg, amikor kevéssel 8:00 óra után nekivágok. Csak reménykedni merek, hogy célom elég magasan fekszik ahhoz, hogy legalább a csúcsa kilátszódjon a mindent elborító ködrétegből. Az időjárás ugyanis, aznapra, a felsőbb régiókban makulátlan napsütést ígér. 850m tengerszint feletti magasságban aztán meg is történik a csoda és átlépem egy más világ napsütötte kapuját. Az erdő fáiról esőszerűen csepeg a nap olvasztotta éjszakai zúzmara.

Jó tempóban haladva még jóval 10:00 óra előtt (cirka 1:40 alatt) elérem a Gschwendthüttét, mely egy lenti tábla állítása szerint 2:30 órányi járásra van. Alig néhány perc elteltével aztán már a Linsbergen állok, majd onnan fél órával később, 10:30-kor elérem Palmauert is. Ha direkt nem keresném a különlegesen szép csúcskeresztet, akár észrevétlenül el lehetne gyalogolni alatta az erdőben. Kicsinyke platón találja magát az, aki ide felér. Egészen hátra kell hajolnom, hogy a kereszt beleférjen a fényképbe. Balról jobbra először a hóval cukrozott Göller mutatja magát, aztán távolban a Hochschwab masszívuma dereng, majd az Ötscher a Tirol Kogellal párost alkotva és legvégül jobbról a Türnitzer Höger zárja a panorámát.

Déli irányban leereszkedem Palmauerról és jobbra fordulok a Zdarsky-Hütte felé, amit 11:05-kor érek el. Ebédszünetet tartok úgy, hogy még sikerrel elejét veszem a délben St.Aegydböl érkezők éhes rohamának. 11:40-kor távozom. Először ugyanazt az útvonalat követem, amin jöttem, de most nem mászok vissza Palmauerra, hanem a Grabenalmon át vezető turistaúton érem el a Linsbergen át vezető ellenkaptatót. Déli fél egyre fenn is vagyok a Madonna domborművel jelzett csúcson. Innentől számítva folyamatos ereszkedés következik egészen Hohenebergig.

Visszafelé az útépítés miatt hétfőtől péntekig éppen lezárt, árnyékos és hideg Steinparztalon át megyek. Az erdőgazdaság váj itt éppen széles “autópályát” a Stadelberg máris durva sebekből vérző oldalába. Holdbéli táj! Csak szörnyülködni tudok a pusztítás láttán. Közben akaratlanul is az eszembe jut az erdészek hegyi biciklizőkkel kapcsolatos fenntartása, miszerint zavarják a vadon élő állatok nyugalmát és az erdő magányát. Persze ezzel is csak úgy van, mint minden egyébbel ezen a világon. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe a profitot helyezzük, lehet bármi ideál és nemes elv a másikban, az sajnos kivétel nélkül könnyebbnek találtatik.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

MTB: Amikor a hegy, csak az enyém

A BeckBikes (munkatársam ajánlotta) megjavította a fékemet. Kíváncsi vagyok meddig tart ki. Már kétszer voltam próbaúton. Az elmúlt vasárnap meg tegnap.

Napfényes hétvégén, egyébként, jegyezzem meg, elég körülményes felbiciklizni a Kahlenbergre (pedig volt eszemben). A tömegek direkt is útszélességben sétafikálnak ilyenkor a hivatalosan kijelölt bicikliúton. Csak lassan suhanok, nehogy baj legyen. A fék meg, ha meghúzom, nyekereg! Sigmund Freud neurózisosban szenvedő késői utódalanyainak ez már elég a kiboruláshoz.

Hétköznap, az esti órákban, viszont szabad a terep. A közmegvilágított részeken még osztozom néhány unott bóklászóval, de amint belemerülök a vaksötétbe, máris királyi a magány. 13 Wattos sisaklámpám 1200 Lumennel szinte napfényes világosságot varázsol elém. Íme, ez tényleg ilyen a valóságban is! Három órás kiruccanásaimra tökéletes megoldás. Ha a kivilágított részeken visszakapcsolok 4 Wattra, akkor bőven beleférek az akkumulátor garantálta energia-keretbe.

image

Biking, Hobbies, Sport Kategória | Hozzászólás

Prognózisok, avagy mit jósol Horst Nöbl?

Sanyi is meg én is leadtuk a magunk tippjeit a soron következő téli szezon időjárására vonatkozólag. Ha kicsit szétnézünk a világban, akkor magunkfajta laikusokon kívül az úgynevezett profik is próbálkoznak, megfigyelésem szerint sajnos kevéske sikerrel. Mint például az Osztrák Központi Meteorológiai Szolgálat a ZAMG. Szerintük (lásd az alábbi táblázatban) november, december és január az átlagosnál jóval melegebb lesz. A nemjóját! Tényleg?

De vajon mennyire biztos az efféle jövő-fürkészet? Elég egy pillantást vetni korábbi jóslataikra, mondjuk az idei év januárjára, mely, mint tudjuk hóban, hidegben rendhagyóan szegény és az átlagosnál melegebb volt. A ZAMG beismerő nyilatkozatában ezt ki is mondja: A 247 éve gyűjtött feljegyzésekből kitűnik, hogy 2013/14 a második legmelegebb tél volt. Ezzel sajnos el is bukta a próbát, mert mint alább látszik, az átlagosnál valamivel hidegebb januárt prognosztizált 2014-re (a piros oszlopnak kellene magasabbnak lenni).

További vizsgálat kideríti, hogy a ZAMG prognózisa elbukta az idei nyarat is, mert egy teljesen átlagos nyárral számolt, ami, utólag tudjuk, minden volt, csak éppen nem átlagos. A gleccserek szemszögéből viszont a nyári időjárás 2014-ben kedvezően alakult.

Ugyanilyen tévedés tapasztalható a számomra emlékezetes 2011/12-es téllel kapcsolatban, amikor olyan hideg és olyan sok volt a hó, hogy ettől indíttatva kezdtem el hótalpazni és 35 év kihagyás után síelni. A ZAMG prognózisai tehát nem sokat érnek. Profiktól (akiket ezért is fizetnek), tulajdonképpen elég gyenge teljesítmény.

image
A ZAMG az átlagosnál melegebb telet prognosztizál 2014/15-re
image
Az idei januári prognózis egy melléfogás
image
Az idei nyarat átlagosnak képzelte a ZAMG (sajnos téves)
image
A nagyon hideg 2011/12-es telet a ZAMG az  átlagosnál valamivel melegebbnek prognosztizálta (téves)

Van-e jobb? A saarfeldeni Horst Nöbl (Saalfelden am Steinernen Meer Salzburg tartományban fekszik), hobby időjáráskutató, több mint négy évtizede gyűjti, archiválja és analizálja saját megfigyeléseit. Mikor milyen fa virágzik, melyik alpesi virág bontogatja legkorábban a szirmait. Milyen minőségű és mennyi mézet gyűjtenek be a méhek? Mekkora a hangyabolyokat építettek az erdei hangyák? Mennyi és milyen gomba nő az erdőn? Ilyen és ehhez hasonló kérdések firtatják Nöbl urat, aki az évszázados népi bölcsességet, a parasztkalendáriumot sem hagyja ki, amikor elkészíti soron következő prognózisát. Nála a találat valószínűsége meglepően magas, állítólag cirka 80%.

Az idei nyárra például sok esőt, nedves kilátásokat prognosztizált, ami egészen pontosan bejött (“der beginnende Sommer schwächelt und ist niederschlagsreich…auf Grund der hohen Feuchtigkeit gibt es zahlreiche Gewitter, wobei es auch Unwetter und Hagel geben kann”). De mi a helyzet mondjuk az általam oly nagy becsben tartott 2012-es téllel? Mi a helyzet azzal a februárral, amikor 3.-án jól emlékszem –17C fok körüli fagyban veselkedtem neki a Reisalpenak majd 12.-én ragyogó napsütésben megmásztam az Obersberget. Nöbl úr még 2011 nyarán így vélekedett 2012 februárjárólSehr kalt, wahrscheinlich noch einmal Tiefstwerte um die -20 Grad C, aber viel Sonnenschein.” Azaz, a hónap nagyon hideg lesz,–20 fok körüli hőmérséklettel de sok napsütéssel. Megdöbbentő! A pasas egy fenomén! Nosza, akkor tehát mit jósol az idei télre?

  • November: in der ersten Hälfte noch warm und föhnig, in der zweiten Hälfte unterdurchschnittliche Temperaturen, zum Teil unter 0º C Schneefälle und in der 3. Novemberdekade bereits eine geschlossene Schneedecke in den Gebirgsgauen.
  • Dezember: durchwegs unterdurchschnittliche Temperaturen und Schneefälle, besonders kalt zu Weihnachten und kein Weihnachtstauwetter.
  • Jänner: die unterdurchschnittlichen Temperaturen und Schneefälle halten an, die größte Winterkälte gibt es Mitte Jänner, die Seen frieren zu.
  • Februar: zu Beginn kann es noch größere Schneefälle geben, meist ist Schönwetter mit tiefen Morgentemperaturen zu erwarten.
  • März: überdurchschnittliche Temperaturen und Schönwetter, besonders Mitte März schon sehr frühlingshaft warm, der Schnee schmilzt in der Niederung.

Azaz fordításban:

  • A november első felét még a déli meleg főn alakítja (idáig stimmel), majd a második felében tartósan nulla fok alá csökkenhet a hőmérséklet (kiváncsian várom). A hegyekben már a hónap végére összefüggő hótakaró várható
  • A december az átlagosnál hidegebb lesz, hóeséssel. Elmarad a szokásos karácsonyi olvadás
  • A január ott folytatja ahol a december abbahagyta, azaz hideg és tartós havazás várható
  • Február hónap elején még tart a havazás, majd vacogtatóan hideg de egyébként szép idő várható
  • A márciust viszont az átlagosnál melegebbnek ígéri a szakember, korai hóolvadással

horst_nöbl_web

Horst Nöbl úr, az időjárás-jós, kerti laboratóriumában (tulajdonképpen az amit csinál már-már egy exakt tudomány, mindenképpen túlmutat a klasszikus értelemben vett jósláson)

News and politics, Weather Kategória | , Címkézve | Hozzászólás