Author Archives: Sztefanó

  Tavaly november 9.-i bejegyzésemben kifejtettem, melyek lennének azok a sarkalatos pontok, melyek bekövetkezte nyomán méltán reménykedhetnénk, különös tekintettel pedig az Obama kormányzattal kapcsolatban, hogy az Új Reneszánsz beköszönte nem holmi vágyálom csupán. Erre tessék, ma az ORF első helyen … → olvasásának folytatása

Beszélgetőpartnereim ferde tekinteteket vetnek rám még ma is, amikor a jelen gazdasági válság közvetlen kiváltó okát a nyersanyagárak robbanásszerű emelkedésében vélem látni. Még szerencse, hogy a „nem kapitalista” sajtó rendszeres olvasója vagyok, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha kevés is … → olvasásának folytatása

Utóbb is minduntalan Wilhelm Reichbe és heves vitákat kiváltó hagyatékába ütközöm. Olyan ez, mint egy kísértés, mert bárhonnan kezdjem is el a szemlélődést, végül, valami úton-módon belébotlom. Wilhelm Reich azért érdekes és figyelemreméltó, mert egyike azon keveseknek, akiktől Kultúra Anya … → olvasásának folytatása

  Előző agymenésem egyenes kapcsolatban áll Derrick Jensen harmadik előfeltevésével, mely úgy szól, hogy „Életmódunk – az ipari civilizáció – állandó és széleskörű erőszakon alapul. Szüksége van rá, és nélküle nagyon hamar összeomlana”. A munkahely elvesztése teljesen érthetően teremt fokozott … → olvasásának folytatása

  A szembefújó szél egyre, fagyosabb, és egyre hangosabban dudál. Most életemben először ízlelhettem meg milyen rémítő érzés, ha valaki elveszíti az állását. Kikészíti az embert, pedig (most még) csak egyik közeli ismerősömet rúgták ki minden teketória nélkül. Több mint … → olvasásának folytatása

  Balázs csokorra gyűjtötte Mohari András Ran Prieur fordításait és elküldte néhányunknak. Ez jó ötlet, ugyanis nem tudni meddig lesz még online Mohari András félbehagyott oldala. Jómagam kapva az ötleten kopipészteltem idézeteit, John Taylor Gatto fordításait valamint az említett Ran … → olvasásának folytatása

  Végül is megnyugvással konstatálom, hogy bár a fecskék száma a korábbi évekhez viszonyítva ténylegesen is észrevehetően csökkent, van itt mégis egy rendszeresen erre cikázó, közelben fészkelő család, amely mosolyra fakaszt. Olyanok, mint a pajkos gyerekek! Elhúznak hárman vagy négyen … → olvasásának folytatása

  Az április 13.-i megjegyzésem miatt kritika ért, hogy tudniillik nem tisztelném az életet, mert az embert kórokozónak és élősködőnek nevezem, ergó aki az embert nem tiszteli, az visszautasítja az életet is. Na, bumm! Eléggé megrökönyödtem, hogy e néhány sor … → olvasásának folytatása

  Alcímnek tán az is beillene, hogy az Új Reneszánsz árnyékkormányai. Ez így belátom, magyarázatra szorul, annak ellenére, hogy a könyv tartalma kevésbé. A Világváltás kifejezés minden tekintetben az Új Reneszánsz szinonimája és az erre tartó átmenet (ti. a logoszból … → olvasásának folytatása

  Tényleg nincs valami rendben a fecskékkel. Más éveken, visszatérésük után hangos, vidám kergetőzésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Itt cikáztak szüntelen energiával az épületek között, most meg alig-alig látni őket. Néha hallom csak vijjogásukat, itt-ott tűnik csak fel jól … → olvasásának folytatása

  Ma, e szép csendes, napos vasárnapi délelőttön örömömben elérzékenyültem. Az ok filteres civilizált szemüvegen át tekintve majdnem banális, és amikor arra vállalkozom, hogy elmondjam miért, kockázatot vállalok, hogy esetleg félkegyelmű őrültnek fognak tartani. De ezt a szerepet már kezdem … → olvasásának folytatása