Vine Deloria, Jr.

image

Valahányszor igényét érzem kifejezni, mit érzek a környezetünkben végbemenő gyors és destruktív változások kapcsán, rá kell jönnöm, hogy sok esetben a bennem megfogalmazódott gondolatokat már valaki jóval korábban leírta és érdemben semmi újat nem tudok hozzájuk tenni. Jelen esetben néhány idézet Vine Deloria, a sziú (Sioux) származású amerikai tudóstól (2005 †) akinek a darwini evolúciós dogmáról szóló könyvét most olvasom. Szokatlanul friss és eredeti meglátások egy olyantól, aki képes a minket gúzsba kötő civilizációs kereteken felülemelkedni.

In recent years we have come to understand what progress is. It is the total replacement of nature by an artificial technology. Progress is the absolute destruction of the real world in favor of a technology that creates a comfortable way of life for a few fortunately situated people. Within our lifetime the differences between the Indian use of the land and the white use of the land will become crystal clear. The Indian lived with his land. The white destroyed his land. he destroyed the planet earth.”

Fordítás: Az utóbbi években végre megérthettük, mit jelent a fejlődés. Ez tudniillik nem más, mint a természet mesterséges technológiával történő helyettesítése. A fejlődés nem más, mint az olyan technológiák összessége, melyek kivételesen szerencsés kisebbségek kellemes életvitelének az alapjait képezik a valós világ abszolút értelemben vett elpusztítása árán. Életünk folyamán kristálytisztán kibontakozik, hogy mi a különbség az indiánok földhasználata és a fehér ember földhasználata között. Az indiánok együtt éltek a földdel. A fehérek elpusztították mindezt. Elpusztították az egész Földet.

Western civilization, unfortunately, does not link knowledge and morality but rather, it connects knowledge and power and makes them equivalent. Today with an information `superhighway’ now looming on the horizon, we are told that a lack of access to information will doom people to a life of meaninglessness — and poverty. As we look around and observe modern industrial society, however, there is no question that information, in and of itself, is useless and that as more data is generated, ethical and moral decisions are taking on a fantasy dimension in which a `lack of evidence to indict’ is the moral equivalent of the good deed.”

Fordítás: A nyugati civilizáció sajnálatosan nem az erkölccsel kapcsolja össze a tudást, hanem inkább az erővel, és a hatalommal és ezeket egyenlően kezeli. Ma, az információs szuper-autópálya árnyékában azzal ijesztgetnek minket, hogy akinek ehhez nincs hozzáférése, annak az élete eleve céltalanságra és szegénységre van kárhoztatva. Ha viszont jól körülnézünk és megfigyeljük a modern ipari társadalmat, jól láthatjuk, hogy az, ami önmagában értelmetlen és haszontalan, az a puszta információ. Miközben egyre több információ gyűlik, annál szembetűnőbb, hogy etikai és erkölcsi döntések minden képzeletet felülmúló agyrémek dimenzióját öltik, ahol a ‘bizonyítékok hiányában elejtett vád’ azonossá válik egy erkölcsi értelemben vett jócselekedettel.

Korábban itt blogoltam az íróról:

http://findarticles.com/p/articles/mi_m0KWZ/is_2_5/ai_110265051/

Books, Humanity, soul, mind Kategória | Hozzászólás

Ne álljon a szó…

Pytanpx-tól idézek: A korszak ellentmondása…
… fogyasztói társadalmat takarékosságra inteni.

Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization Kategória | Hozzászólás

Torz kultúránk piciny tükre

Egy barátom ihleménye:

Felvonulók télen?
Vörös zászlókként – erkélyekről – akasztott télapók lógnak,
a húsvéti nyulak vigyorát új „köpönyeg” rejti.
Fényszóró csicsásság, csinnadratta harsogás, shoppingoló vonulás,
=> agyamban tribünre hág a szónok, Hurrráááááá!
Kinek megváltás ez a profit-várás?
Advent = egyetlenegy gyertyaláng!

Humanity, soul, mind Kategória | 2 hozzászólás

Fából vaskarika

Miután a tudati szinteket elemző bejegyzésemben elég kritikusan vélekedek a technológia központú utópikus (világot megmenteni kívánó) szemléletről a technotópiáról (Derrick Jensen műszava), jöjjenek most a bizonyítékok is, egyenes a kapitalista sajtóból (ORF). Ha már itt is felhangzanak a kételyek, akkor az, amit klímavédelem meg zöldre festett “fenntartható fejlődés” címen az utóbbi időben lábra kapott, nyilván nem más, mint figyelemelterelő hadművelet. A profitorientált tőke semmivel sem lett környezet barátiabb, továbbra sem érdeke a tiszta és egészséges élettér, hanem csak újraszerveződött egy népszerű logó körül, kabátot, álarcot cserélt és báránybőrbe bújt. A legjobb példa a BP kampánya miszerint ők már nem British Petroleum, hanem Beyond Petroleum, azaz az olajkorszakon túli, azon túlmutató, gondosan előrelátó társaság. Nos ha ez ilyesfajta előrelátás úgy sül el, mint azt teljesen brutalitásában Mexikói öbölben láttuk, akkor definitíve nem kérünk belőle.

image

A fenti képen látható német főcímek magyar fordítása

  1. Megengedhető-e, hogy a klímavédelem környezetkárosító legyen? A cím itt arra utal, hogy EU szinten ugyan bizonyos mérgező anyagok ipari használata tiltott, ám kivételt élveznek a zöldre pingált környezetvédelmi technikák. Úgy hiszem ez a tény is egy ad- abszurdum.
  2. Amikor a klímavédelem károssá válik. Itt a napelemek gyártásáról van szó, melyek sajnálatos módon az erősen mérgező kadmiumot tartalmazzák, de az EU jóvoltából ez megengedett.
  3. A hőszigetelés problémája.
  4. A környezetbarát technológiák veszélyei
Global Warming, News and politics Kategória | 2 hozzászólás

Erin Brockovich – 19 éve szakadatlanul küzdök

image

Ha kultúránk alapvetően gyilkos és pusztító természetét még nem látod bizonyítottnak a tegnap feltett rövidfilm alapján, lenne itt számodra, a kételkedők számára egy újabb, illetve hát nem is egy, hanem egy egész csokornyi. Moziba jársz, néha legalább, ugye? A hollywoodi filmprodukcióban Julia Roberts által megszemélyesített igazi Erin Brockovich honlapján konkrétan is nyomon követheted az amerikai vállalatok pszichopata magatartását, és az ipari termelés károsultjainak a kétségbeejtő harcát. A film csak egyetlen esetet dolgoz fel mely, mint kiderül egyedi abban az értelemben, hogy kivételesen elmarasztaló bírósági ítélettel ért véget. Azaz úgy hisszük, szeretnénk hinni benne, hogy végleg lezárult. Mint az ORF mai híreiből kiderül, sajnos nem így lett. Ugyanaz a cég azonnal ott folytatta, mint korábban. Most mond, ez téged meglep? Valóban másra számítottál?

Linkek

Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization Kategória | Hozzászólás

Egy bizonyíték

…arra vonatkozólag, hogy miként gyilkolja a domináns kultúra az életet ezen a bolygón a nap minden egyes órájában, az óra minden egyes percében… folyamatosan és megállíthatatlanul. (Egy YouTube videó; Átkelés a nagy Csendes-óceáni szemétrengetegen, azaz Sailing the Great Pacific Garbage Patch; Charles Moore kapitány).

Update anno 2023: közben a videó eltünt, de sebaj itt van a National Geographic cikke e témában: https://education.nationalgeographic.org/resource/great-pacific-garbage-patch/

 

Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization Kategória | Hozzászólás

Flatzer Wand – E60

PB143135Ma emlékezetesen gyönyörű késő őszi idő volt. Bár a Duna mentét egész délelőtt sűrű köd borította, a közeli hegyekben viszont a verőfényes napsütésnél kívánni sem lehettet volna jobbat. Így aztán nekibátorodtam egy újabb kihívásnak és nekimentem az E60 névre keresztelt klettersteignek, mely a Flatzer Wand  Természetpark egyedüli igényesebb (C – C/D) ferratája. Azt hiszem az idén ténylegesen is ez volt az utolsó sziklafalmászás, bár túrázni, kellemes, száraz idő esetén még talán majd lehet (évadzárót speciell már tartottam…).

Az E60 két szakaszból áll. Az első egy rövidebb és gyakorlatilag merőleges emelkedő, melynek kulcspontját C/D  kategóriával értékeli az osztrák Klettersteig-Atlas. Nos, miután eleddig még nem voltam C-nél nehezebb ösvényen, bevallom nagyon izgultam. Mérlegeltem is, hogy érdemes-e egyedül belevágnom, de a napsütés optimistává tett. Mire Flatzba értem már minden kételyem elszállt.

PB143158Az E60 déli fekvésű és miután a lomblevelűek már téli álomba szenderültek, a falat többé-kevésbé akadálytalanul érheti a szárító napsütés. Nedves, csúszós viszonyok esetén, biztosan visszakoztam volna. Az említett C/D pont bizony kemény diónak bizonyult. Szerencsére van előtte (illetve alatta) egy kis platform, ahol nyugodtan lehet mérlegelni. Az egyébként létfontosságú drótkötél itt most inkább akadálynak bizonyult. Először megpróbáltam alatta átjutni egy fejmagasságban lévő sziklafelületre, de szűk a hely és a hátizsákom minduntalan beleakadt a drótkötélbe. Új stratégiát kellet tehát kitalálnom. Ha alatta nem megy, akkor majd felette. Ez aztán sikerült. A drótkötél nittjére állva, lendületből értem el a megcélzott kicsiny platformot. Innen aztán már ment minden ragyogóan, mint a karikacsapás. Az első szakasz végén megkönnyebbülten ültem le egyet szusszanni, és kortyintani a kulacsomból. A táj látványa és a napsütés simogatott.

A második szakasz hosszabb és talán kimerítőbb is, de nincs ilyen kritikus mérlegelésre okot adó pont. Az ösvény mérsékelten emelkedik rézsútosan a feljebb fekvő Naturfreunde-Haus felé. Annyi bizonyos, hogy jól megdolgoztatja a kar és a váll izmait. A vége felé egy lukban van elhelyezve az ösvénynapló. Beírtam magam, “itt járt Sztefanó 2010 november 14.-én, üdv”.

PB143167Lefelé a Ternitzersteigen akartam jönni, de valahogy elvéthettem a letérőt és helyette egy meredek árokban találtam magam araszolgatva a Flatzer-Loch felé. Az árokban így késő ősszel helyenként térdig áll a lehullott falevél teljesen elrejtve a talajt – ez elég veszélyes és csúszós. Többször is ülepen szánkózva találtam a legtanácsosabbnak a továbbhaladást, de végül is jó kaland volt.

Hobbies, Story, Travel Kategória | 1 hozzászólás

Tudati szintek

Jensent olvasva óhatatlanul eszembe jutnak azok a számomra is ismerős falak, melyekbe az író ütközött és melyekről részletesen szól. Tán elnézhető bűn, hogy ezek után embertársaimat nem fajra, bőrszínre, származásra vagy nemzetre való tekintettel különböztetem meg, hanem sorsdöntő kérdésekben kifejezett„falazó” vagy „falromboló” álláspontja alapján.

Itt van az első, a kiinduló, az embrionális tudati szint, melynek meghatározó jellemzője, hogy az ilyen egyének Kultúra Anya közhelyein felcseperedve, annak sugallatait soha meg nem kérdőjelezve tekintenek ártatlan nagy szemekkel a kerek világba. A hatalmasok örömére cselekszenek, jó fogyasztók, és eszünk ágában sincs megkérdőjelezni a kapitalista világrendet, mely bekeretezi, abroncsba fogja világnézetüket és cselekedeteiket. Ezen a szinten nincs önálló vélemény csak a médiákban szellőztetett, készen- vagy kölcsön kapott ún. “mainstream” nézetek. Fontos tudni, hogy ez semmiképpen sem az IQ függvénye. Itt vannak tudniillik a lelkes és zseniális szakbarbárok (the smart guys). Magas intelligencia nem akadály. Eme lelkek jó ismertetőjele az ilyen és az ehhez hasonló megnyilvánulások (egy kis csokor): “…bezzeg a fejlett nyugati államokban” vagy “…az ország szempontjából az a legfontosabb, hogy beinduljon a tartós gazdasági növekedés” vagy  “…a fehér ember rendes evolúciós folyamat részeként bizonyult életképesebbnek a barbár primitív népeknél” vagy “…az iskolában elsősorban rendnek és fegyelemnek kell uralkodnia” na meg ez “…a gyereket addig kell betörni, amíg a szülő fejére nem csinál“.

A második szinten már eljut a tudatig, hogy itt azért nagy bajok vannak (túlnépesedés, energia, klímaváltozás) és elkezdünk kérdéseket megfogalmazni. Miért? Hogyan? Ki mondta? A szint tipikus jellemzői egyrészt a kifejezett technotópikus gondolkodás (Technológia + Utópia = Technotópia) avagy másfelől a túlbuzgó vallásosság. A tudomány (avagy valamely igazságos istenség) szentsége, a technológiai fejlődés, a magfúzió, a kívánj szépet csodabögy egészen biztosan egy csapásra megold mindent, csak még egy kicsit keményebben kell akarnunk. Holott, ilyen történelmi tapasztalattal nem rendelkezünk, ugyanis mindezidáig a technológia fejlődés egymást követő hullámai soha nem oldottak meg semmilyen égető globális problémát, csak más szintre emelték azokat (lásd szén, olaj, atomenergia, műanyagok, géntechnika, vegyszerek, motorizáció, túlzsúfoltság). Az ilyen egyén már ugyan beleütközik Kultúra Anya kereteibe, de még képtelen azokon túllépni  Álláspontjára jellemző, hogy a mi kultúránkat, a nyugati demokrácia vezető-szerepét, a választásokat, a szakadatlan gazdasági növekedést még nem kérdőjelezi meg és technotópiájából fakadóan romantikus-futurisztikus jövőképe van (pl. Csillagok háborúja). Az ilyen ember pl. olyanokat mond, mint “…az emberiség majd egyszer elhagyja bölcsőjét a Földet, hogy benépesítse a Galaxist“, avagy “…Krisztus második eljövetele előtt állunk“, vagy “…A tudományos technikai haladás lehetővé teszi, hogy egyszer a Mars légkörét is számunkra kedvezően alakítsuk át” meg azt is, hogy “…a civilizáció hamarosan kiforrja magát és egy új tudati szintre jut el valahogy úgy, amint a hernyóból csodálatos lepke fejlődik“.

A harmadik tudati szinten képesek vagyunk felmérni és megérteni, hogy egy véges bolygón a fizikai valóságot alapul véve nem lehet végtelen, exponenciális növekedésről beszélni (lásd pl. Albert Bartlet professzor előadásait). A gazdasági növekedés nem csupán az egyén és a társadalom bajait nem tudja orvosolni, hanem azokat kifejezetten és radikálisan élezi, sőt bajaink legfőbb okozója. Itt általában mindenki belátja, hogy ez a kultúra minden egyes lélegzetvételével, megállás nélkül mérgezi, pusztítja, gyilkolja az életet, az erdőket, a folyókat, az óceánokat az egész élő természetet. Itt tudatosodik, hogy a végtelen, és számunkra kietlen, rideg, barátságtalan világegyetemben a mi egyetlen csodálatos életfenntartó otthonunk a Föld, és az itt otthont kapott természeti világ igényei elsődlegesek. Lásd erről pl. Derrick Jensen premisszáit. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy az ipari civilizáció csak folyamatoson elvesz és soha semmit nem juttat vissza a természetbe (mérgeken, szeméten és fertőző hulladékon kívül). Ezáltal egy olyan kóros állapot állt elő, hogy mára kétségeink vannak afelől is, hogy ez a bolygó egyáltalán élhető  lesz-e még gyermekeink unokáink számára. Ez a dolog tragédiája.

Humanity, soul, mind Kategória | 5 hozzászólás

Álomfejtés

Lenne itt egy némileg rémítő magyarázatom az előzőekben ismertetett álmomra. Remélem, nem vagyok próféta (nincs tudomásom, hogy ilyen adottság birtokában lennék) és majd utólag jót nevethetek az egészen. Most viszont, amikor leírom ezeket a gondolatokat, bevallom, szorongok. Mi van, ha Föld Anya üzenete (lásd Robert Wolffnál) mégsem lidércnyomás.

A három medve valószínűleg három egymást követő válságot, avagy tán katasztrófát jelenthet. Az egyre nagyobb és erősebb medvék felfalják az előzőeket. Ez szerintem úgy magyarázató, hogy alig ocsúdunk majd fel egy nagy válságból máris feledésbe merül, mert a később bekövetkező események mellett eltörpülnek a korábbiak. Mivel az első medve megjelenéséről csak közvetve, a tömeg közvetítése nyomán szerzek tudomást, úgy gondolom, hogy az első válság a világ egy távolabbi pontján veszi kezdetét, ám a következményei hamarosan itt is észlelhetőek lesznek, hiszen azt később magam is megpillantom. A második medve megjelenése már egészen közelről érint és nagy meglepetés erejével hat. Az események innentől kezdve tragikus gyorsággal követik egymást. A harmadik katasztrófa már közvetlenül engem is érint és csak egy elszánt, vakmerő helytállás, vagy menekülés árán lehet ideig-óráig kitérni előle.

Miről is van szó, ha már egyszer így beleéltem magam. Valószínűnek tartom, hogy az első medve egy financiális, gazdasági válságot szimbolizál. Ez majd a világ valamely nagybank- vagy tőzsdeközpontjában robban ki. Egy ilyen krízis kialakulásának a valószínűsége álmok nélkül is rendkívül magas, hiszen a kapitalista világ egy elvileg is visszafizethetetlen adóság buborékon ül, melyet e pillanatokban is egyre nagyobbra fújnak. Erről szól például az a friss hír, miszerint az USA-ban 600 milliárd Dollárt bocsát a jegybank a piacra, melynek egyáltalán semmilyen fedezete sincs. Íme láss egy részletet, mely a szabados magyarázat fordítása:

„…a semmiből csinálunk 600 milliárd dollárt, hogy abból állami kötvényeket vásároljunk a szövetségi kormánytól. Ettől azt reméljük, hogy az emberek majd pénzt kölcsönöznek, hogy többet költhessenek. Egyébként megjegyezzük, fogalmunk sincs róla, hogy mindez működőképes lesz-e, mert ez csak egy kísérlet.”

Mivel a második válságot egy jegesmedve testesít meg, esetleg egy környezeti katasztrófával lehet dolgunk. Ez majd olyan erőteljesen hallat magáról és szól bele a finánckrízissel elfoglalt civilizáció életvitelébe, mely mellett teljesen eltörpülnek a számítógépek merevlemezeire mentett, soha vissza nem fizethető adóságokat tartalmazó számlák sorsa.

A harmadik katasztrófára nehéz konkrét magyarázatot találni, hiszen mi jöhet még az után, hogy összeomlik a gazdaság és kitör egy a klímaváltozás okozta természeti katasztrófa. Ha mégis jobban meggondolom, talán egy éhínséget vagy háborút jelenthet, esetleg egy olyan exodust, amikor a rabigában tartott déli népek tömegei megindulnak, hogy megostromolják az északabbra fekvő Európát, ahol még elviselhető az éghajlat.

Te mit szólsz hozzá? Inkább tegyem jégre…

Global Warming, Humanity, soul, mind, News and politics Kategória | 1 hozzászólás

Álom

Az író Robert Wolff hívta fel a figyelmem az álmok vélt vagy valós jelentőségére. A természettel harmóniában élő népeknél különösen nagyfigyelemre méltónak találják az álomképeket, és mint számtalan tapasztalati tényből kiderül, nem ritka, hogy a törzs, vagy a szélesebb értelemben vett család tagjai rendkívül hasonló élményről számolhatnak be egymásnak egy-egy ébredés után. Robert Wolff úgy gondolja, az álmok világa az utolsó ősi, vad, a civilizálódás során be nem tört, meg nem szelídíthető kapocs, mely összeköt minket az ősi élővilággal mely valaha bölcsőnk és természetes elemünk volt.

Ma különös álomra riadtam, melyre egészen jól vissza tudok emlékezni. Ritkán esik meg ilyen velem, sokszor évek telnek el úgy, hogy bár tudom, álmodom, de az átélteknek ösztönösen nem tulajdonítok semmilyen rendkívüli jelentőséget. A mai hajnali álmom egészen más volt, eltért a szokásostól és már-már biblikus elemekkel volt tarkítva. Elmondom.

Egyszer csak egy nagy tömegben álltam és arra lettem figyelmes, hogy az emberek rémülten panaszolják egymásnak és nekem is, hogy egy medve támadt rájuk. Távolabb mintha tényleg egy küzdelem hangjait lehetett volna hallani. Innentől felgyorsulva peregtek az események. Mintha egy pillantás erejéig tényleg sikerült volna, elkapnom egy medve alakját amint éppen széttép valakit a tömegből. Ám még fel sem ocsúdtam a meglepetéstől, amikor hirtelen az előzőnél sokkal nagyobb fehér medve jelent meg az első mögött, belémart, majd azon nyomban el is nyelte azt. A tömegnek a rettenettől földbegyökerezett a lába, amit az állat a maga javára használt ki. Amint ez az újonnan jött falánk fehér medve (utólag szerintem tán egy jegesmedve lehetett) végzett saját fajtájából való áldozatával, rávetette magát a tétova tömegre és ugyanúgy marcangolni kezdte őket, mint azt korában a kisebb medve tette.

Ekkorra már én is nagyon közel kerültem a véres eseményekhez és kezdett eluralkodni rajtam a rémület. Amikor a fehér medve éppen félig elnyelt valakit, megjelent mögötte szinte a semmiből egy őnála is sokkal hatalmasabb sötét színű medve és egyetlen szempillantás alatt bekebelezte a fehéret úgy, hogy annak a szájából még kilógott szerencsétlenül kapálódzó áldozata. Azonnal menekültem. Mögöttem egy emeletes épület zárta el az utamat, így nem maradt más választásom, mint a falból kiálló ornamentumokat kapaszkodóként használva feljutni a tetőzetig. Hirtelen még az is átfutott az agyamon, hogy milyen könnyű vagyok és hogy ez a nem szokványos mutatvány milyen jól sikerül (naná, hiszen álmodtam, de akkor még ezt nem tudtam).

Csak miután felértem mertem letekinteni, abban a reményben, hogy a medve majd felhagy az üldözésemmel és nem tud utánam jönni, de csalódnom kellett. A fenevad ugyanolyan ügyesen, mint én magam, mászott fel utánam a függőleges falon és látszólag immár én voltam az egyedüli célja. A mancsok első csapása elöl ugyan még sikerült valahogy oldalra lendülve kitérnem, de tudtam, hogy az a vég – ekkor riadtam fel az álomból.

Na, most ugye a kérdés az, hogy vajon mit akar jelenteni a három vad és dühös medve, ahogy egyre közelednek, illetve az a vadság mellyel egymást is elnyelik? Meg mi közöm hozzájuk?

Story Kategória | 3 hozzászólás

A modern sárkányölő lovag

EvaJolyA norvég származású Eva Joly nevétől rettegnek az e világi gazdagok és hatalmasok. Életét a korrupció elleni harcra tette fel és tegyük hozzá, nem kevés sikerrel. Ennek az lett a következménye, hogy állandó őrizet alatt kénytelen élni. Sokan vannak – főleg a francia burzsoázia köreiben – akik jobb szeretnék őt örökre elcsendesíteni.

Az Arte TV a minap közvetítette a róla készült riportműsort. Ebben Joly, többek között megjegyezte, hogy a mi kultúránk igazságszolgáltatása nem az e világot (értsd ipari kapitalizmust) igazgató szuper gazdagok és hatalmasságok illegális ténykedéseit hivatott megfékezni, avagy orvosolni, hanem csak arra való, hogy pitiáner enyveskezűeket, közönséges garázdákat és autó tolvajokat vonjon ki a forgalomból. Erre a rendkívül találó kijelentésre felkaptam a fejem, ugyanis ezt én is pont így látom, csak olykor másként, kicsit sután szoktam kifejezni. Ha valaki néhány € értékben lop csokoládét, azt rövid úton több hónapra avagy akár évekre is sittre vágják. Ha milliárdokat sikkasztasz úgy, hogy ennek következtében tömegek veszítik el létüket, akkor menedzsert, gazdasági vezetőt, CEO-t, elnököt (lehet válogatni) csinálnak belőled. Szóval ugyanaz, kissé sarkítottan.

Joly azt is egyenesen kimondta, hogy a gyarmatosítás nem szűnt meg. A harmadik világ jelenleg is egy soha nem látott gazdasági, politikai és katonai gyarmatosítás áldozata, melyet nemzetközi cégek, az úgynevezett multik irányítanak a korrupció eszköztára segítségével.

Még nagyon sok Eva Jolyra lenne szüksége ennek a világnak. Egyet azonban ö sem ismer fel, hogy tulajdonképpen harcolni és eredményeket elérni a korrupció ellen ugyan lehet, de a hétfejű sárkány levágott fejei azonnal újra nőnek. A korrupció ugyanúgy szerves velejárója a mi kultúránknak, mint a környezetet maradandóan károsító technológiák alkalmazása, és az élő természeti világ prioritásának a kétségbeesett tagadása.

Movie and media, News and politics Kategória | Hozzászólás

Évadzáró a Kienecken

Ma a Kienecken jártam (1106m) amivel tán le is lehetne zárni az idei túrázó évadot. Reméltem, hogy még ma is folytatódik a szép napos idő, de ez sajnos nem jött be. Reggel még úgy tűnt, legalább ideig-óráig felragyoghat az ég, de mire a Myra patak völgyébe érek, látom, hogy ez inkább egy borongós nap lesz. A hegygerincen vezető Encián ösvényen ráadásul egészen kellemetlen, heves déli szél teszi nem kifejezetten élvezetessé a kaptatót. A csúcson fekvő Encián menedékházban aztán remek sárga tökből készült gulyásfélét ebédelhetek, amitől mindjárt jobb kedvre derültem. A viharos szélre való tekintettel útvonalat változtatok és a betervezett Geißruck-Alzsattel felkeresése helyett inkább leereszkedem a szélárnyékosnak remélt, mélyen fekvő Marhaárokba (Viehgraben – lásd a térképen). Itt aztán valóban szellővé szelídülnek a fuvallatok. Utólag is, ez jó döntés.

image

Hobbies, Humanity Kategória | Hozzászólás