Rittisberg

A tegnapi hidegfront nyomán reggel még esik az eső, így csak 10 óra körül kezdünk szedelődzködni. 11:00 körül oszladozni kezdenek a fellegek és kisüt a nap is, így aztán semmi akadálya egy újabb kiruccanásnak, például a Rittisbergre.

 Rittisberg_2DKomp Rittisberg_3D
 RittisbergProfileblue A fenti térkép szerinti útvonal 11.3 km összesen 500 méteres szintemelkedésel, amit bruttó 4:22 óra alatt teljesítünk (nettó 3:20 lenne)

A Rittisberg Ramsau község téli-nyári házi hegye. Rendkívül alkalmas egy különleges megerőltetések nélküli kellemes túrára. A hegy lábánál, a kötélpálya völgyi állomása alatt parkolunk és az ún. mese-úton bandukolunk fel a hegyi állomás szintjére. Az út szélén mesemondó automaták vannak felállítva. Mármint azoknak a kisebb-nagyobb gyerekeknek, aki imígyen szeretnek mesét hallgatni.

DSCF1648

A hegyi állomástól még cirka 30 perc a Rittisberg legmagasabb pontja, ahol egy hatalmas csúcskereszt és kilátó fogad. Később egy széles erdészeti úton folytatjuk, majd a Wurzelwegen szállunk alá a hegy túlsó oldalán. Mint kiderül, azért hívják Wurzelwegnek (Gyökérút), mert az ösvény, vastag gyökerekben gazdag útfelületen, erdőben kanyarog lefelé.

A Gyökérút egy tisztáson ér véget, ahonnan a Skatingwegen sétálunk enyhe lejtésben tovább. Cirka másfél óra még a kiindulópontig.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Reiteralm

Sorrendben a Reiteralm a negyedik schladmingi sí-hegy a Hauser Kaibling, Planai és a Hochwurzen után. A nyári szezonban a Preunegg-Jet kabinos felvonó repít fel az alpesi legelő szintjére. Vigyázat, a Jet csak kedden és pénteken üzemel! Mielőtt valaki útra kél, érdemes megérdeklődni a pontos menetrendet.

 Reiteralm_2D  Reiteralm_3D
 ReiteralmProfile

red A térképen feltüntett útvonal 7.5 km hosszú, 480 méter a szintemelkedés, ami bruttó 5:00 óra alatt könnyen megtehetö (nettó 2:45 óra).

A Reiteralm a Schladminger Tauern eleddig egyetlen Klettersteigjének, a Franzinak az otthona. Mi Angikával ma ferratákban érdekeltek nem vagyunk. Sokkal inkább az itt található tavak világa vonz. Különösképpen a híres Spiegelsee, azaz a Tükörtó, mely a sok turista miatt, akik elállják a kilátást, inkább csalódás. Csendes időben a Dachstein tükröződik páratlan szépséggel a vízfelületen.

DSCF1504

A Spiegelsee tulajdonképpeni hivatalos neve Mittersee (fenti kép), azaz a Középtó. Ezen kívül van egy Untersee (Alsótó) és két Obersee (Felső tavak). A megnevezések közvetlenül is kifejezik a köztük lévő cirka 100 méteres szintkülönbséget.

Ha a víztározó partjáról a kijelölt turistaúton indulunk északi irányban, akkor az Unterseehez le kell ereszkedni. A Mittersee nagyjából ugyanabban a magasságban fekszik, mint maga a turistaút. Az Oberssehez vezető ösvény viszont már piros kategóriás, így a tömegek túlnyomó többségének a Mittersee (Spiegelsee) a végállomás. Ebből adódik az ott fellelhető tolongás.

DSCF1549
A kép bal oldalán a Mittersee, jobbra a két Obersee, szemben a 2133 m magas Schober

Mi Angikával természetesen felmászunk az Oberssekhez is, majd folytatjuk a meredek lejtök legyűrését a tó felett trónoló 2126 méteres Rippetegg felé. Innen aztán a hegy gerincén maradva a 2001 méteres Gasselhöhen át ereszkedünk vissza a Reiteralm 1740 méteres szintjére.

A körút nem véletlenül van piros színnel jelölve. Különösen az Obersse és a Rippetegg közti szakasz egy igazi, nem alábecsülendő alpesi ösvény. Ajánlatos a körutat az óramutató járásával azonos irányban megtenni. Aki fordítva érkezik, esetleg visszariadhat az ugyancsak szaftos és helyenként kitett ereszkedéstől.

DSCF1539
A Dachstein a Spiegelseevel

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Greifenberg avagy a Klafferkessel körút

Már 2014-ben szemet vetettem erre az XL méretű túrára, mely három részből áll. Az első rész a Schladminger Tauern/Untertal végéből, a Riesachfall parkolójából indul és a Gollinghüttet veszi célba. A túrakalauzok a vendégházban ajánlják eltölteni az éjszakát. A körút második és egyben fő része a 2618 méter magas Greifenbergen át visz a tengerszemekkel gazdagon szórt felföldre, a Klafferkesselbe. A kisebb-nagyobb tavak között lavírozó út végül a Riesachbach völgyébe ereszkedik alá, egyenesen a Preintalerhütte vendégházhoz. Itt kezdődik a túra harmadik és egyben befejező része, mely visszajuttat a kiindulópontba.

 Greifenberg_2DKomp  Greifenberg_3D
 GreifenbergProfileblack A táv (Riesachfall, Gollingerhütte, Greifenberg, Klafferkessel, Preintalerhütte, Gfölleralm, Riesachfall) 22.2 km, 1640 m szintemelkedés bruttó 9:45 óra alatt

Gollinghütte 1641 m

Én egyszerre kívánok végigmenni mindhárom részen, ezért már 6:15-kor útra kelek, hogy sebesen elérjem első köztes célom a Gollinghüttet, ami cirka 600 méter szintemelkedés megtételével jár. Széles erdészeti úton kezdem meg körutam. Mintegy háromnegyed óra elteltével pillantom meg a hegyek közé ékelődött menedékházat, mely olyan mellbevágóan gyönyörű környezetben fekszik, hogy akár egy Gyűrűk Ura filmstáb is megirigyelhetné. Szinte megborzongok a széles, bővizű és toronymagas vízesés fölött trónoló ház látványától (lásd a képek kellős közepén). A papírforma 2 órára teszi az elérését, én viszont már 7:45-kor, azaz másfélóra elteltével az előterében vagyok.

DSC09780

DSC09781
A kép közepén közelítésben a Gollinghütte, alatta, kissé jobbra a vízesés

image
Nagyított kivágás a fenti kép közepéből

Greifenberg 2613 m

Látom, sokan éppen akkor kelnek fel a reggeliző asztaltól és indulnak szintén a Klaferrkessel felé. Remek túra idő vár ránk, nem csoda tehát, hogy oly sokan szeretnék teljesíteni ezt a páratlan természeti szépséggel megáldott túrát.

A menedékház alatt balra fordulok és egy patakon átívelő gerendán kelek át a túlsó oldalra, majd fokozatosan durvuló emelkedőn kezdem meg a túra legnehezebb részét, a Greifenberg tulajdonképpeni csúcsostromát. A Gollinghütte szintjéről mintegy 1000 méter szintemelkedés következik. Néhány helyen sziklát fogva, cirka 1- szinten mászunk, majd egy drótkötéllel biztosított rövid A/B szakasz következik. Ezután szelídül a terep és csak közvetlenül a csúcs alatt, a hegy gerincén kell ismét “kezet emelni” a továbbjutás érdekében.

DSC09835

10:00 órakor érem el a Greifenberg nyergét (Greifenbergsattel) 2450 méteren. Itt egy csodaszép gleccsertó ejt ámulatba. Pihenésre és tízóraizásra alkalmas a fennsíkszerű résszel megtoldott nyereg. Alig 160 méter szintemelkedés választ el már csak a csúcsig. A kereszt is jól látható.

A sziklák között itt föként zuzmók tenyésznek. A fű egyre gyérebb látvány. 25 perccel később, 10:25-kor érem el fő célom, a Greifenberg csúcsát. Le vagyok nyűgözve a látványtól. A kilátás tökéletes. Északi irányban a Dachstein, délre a Tauern káprázatos panorámája a fáradalmak jutalma.

Némi fotózás és nézelődés után megkezdem az ugyancsak kellemetlenül meredek ereszkedést a Klafferkesszelbe. Az ösvény a Greifenberg gerincét követi jobbról. A piros jelzés nem egyértelmű, ezért jobb tudni, hogy a lefelé vezető utat nem a gerinc bal oldalán kell keresni.

Klafferkessel

Később egy drótkötéllel biztosított szakasz következik, mely az ereszkedés kulcsa. Ezután lassan-lassan szelídül a terep. 11:20-kor érkezem a patakok erek, és kisebb nagyobb tavak miriádjaival megszórt, hegyekkel körbevett felföldre.

DSC09857

Cirka 40 perces vándorút következik sima terepen, mely a Klafferscharteban, 2200 méteres szinten ér véget. Ez a szakasz a túra tulajdonképpeni gyöngyszeme. A tengerszemek összefüggő hálózata megéri a bő rácsodálkozást.

Megjegyzem, nem csak a fennsík vizei nyújtotta élmény érdemel figyelmet, hanem a kilátás az Untertalba, mely fölött a Dachstein trónol. A kilátós szakasz a Klafferkessel vége felé található. A fenséges záróakkord a Klafferscharteban ér hirtelen véget.

12:05-kor kezdem meg tehát a végső ereszkedést az 1657 méteren fekvő Preintalerhütte felé, amit 13:10-kor érek el.

Finálé, Preintalerhütte 1657 m

Korgó gyomorral, de nagyon elégedetten ülhetek asztalhoz. Mindössze két órás út választ el a kiindulópontomtól. Ez már csak gyerekjáték. Az étel, amit rendelek és kapok, nem is lehetne finomabb. Erősen dicsérem is a gazda főztjét.

13:50-kor hagyom magam mögött a Preintalerhüttet. Visszapillantásban konstatálom, hogy a Gollingerhütte ikertestvéréről van szó. Igaz, csak egy kisebb vízesés felett trónol, de látványa így is külön figyelemre méltó.

DSC09904
A Preintalerhütte visszapillantásban

Szinte pontosan 16:00 óra van, amikor befejezem a körutat. Egy felszólítás van az autóm ablakába téve, fizetném meg a parkolási díjat. Tudniillik, amikor korareggel érkeztem, még nem volt nyitva a parkoló őr bódéja. Nem gond, a 3€-t kifizetem.

Mióta túrázom, az egyik legváltozatosabb és legszebb túrám végéhez érek. Egy kicsit büszke is vagyok, hogy ilyen könnyedséggel vettem az 1630 méteres szintemelkedést. Hasonló túrák lehetséges gazdag tárháza a Niedere Tauern. Remélem a jövőben alkalmam nyílik majd újabb hasonlóan benyomásos felfedezésekre.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Riesachfall és Silberkar

A délelőtt

A mai borongós szerdán eső csak a déli-délutáni óráktól van előre jelezve. Délelőtt még lehet kirándulni. Esőkabáttal, ponchóval, miegymással jól felszerelkezve ellátogatunk tehát a Riesach vízeséshez.

DSCF1339

A vízpermetet okádó, fülsiketítő robajjal a mélybe hulló áradat mentén vezet felfelé egy ugyancsak fűszeresen meredek ösvény, melytől óva intenek a helyi útbaigazító táblák. Alpesi turistaút, mondják, ez a „die Höll, azaz, maga a pokol! Csak tapasztaltaknak, riogatnak! Angikát sikerül elbizonytalanítani, és csak némi unszolásra hajlandó folytatni az utat. A felfelé vezető kaptató valóban kacifántosan kezdi. A kezeknek is akad dolga. Később aztán komolyabb nehézségek nélkül, egy jól kiépített vaslétra rendszeren araszolgathatunk egyre feljebb.

 Riesachfall_2D  Riesachfall_3D

 RiesachfallProfile

blue Untertal-Riesachsee parkoló, alpesi ösvény, Gfölleralm, Riesachsee, Gfölleralm és lefelé a széles erdészeti úton, összesen alig 9 km, 450 m szintemelkedés, bruttó 3:10 óra alatt

Sajnos a fő “mellékattrakció” a vízesés felett átívelő függőhíd karbantartás miatt le van zárva. Na, bumm! Ettől még a fő “főattrakció” csorbát nem szenved. Híd vagy nem híd, az elemek zabolátlan erővel, lankadatlanul csiszolják a sziklákat, formálják az áradat medrét.

DSCF1384

Majdnem pontosan egy óra alatt érkezünk fel a Gfölleralmra, illetve a vízesés forrásául szolgáló tóhoz, a Riesachseehez. A tó túlcsorduló vize táplálja a vízesést. Ártalmatlan patakocska formájában indul, idefen. Ki hinné, hogy a szintkülönbség majd az imént látott-hallott erőkkel ruházza fel. A Riesachseebe megszámlálhatatlan kisebb nagyobb patak és zuhatag ontja az utánpótlást.

Lefelé betérünk még a Gfölleralmra, hogy elmajszoljuk “nagymami fánkját” (Omis Krapfen). Az ég továbbra is csak ijesztget, eső nem hullik, és ez így van jól. Ha így marad, délután elnézünk a Silberkarklammba.

 

Délután Silberkarklamm

A Silberkar egy völgykatlan (németül “Kar”), amibe, jól kiépített fapallókon, az Ezüstszurdokon át (Silberkarklamm) vezet a turistaút. Tudniillik egy más vízesés, a Rössingbach patak alkotta mentén. A terület privát, így a szurdok bejáratánál belépőt szednek. A katlan és a szurdok három Klettersteignek is otthona (Rosina, Hias, Siega). Valamennyit bejártam már. A völgykatlan végében lévő Silberkarhüttet alig 30-40 perces séta árán lehet megközelíteni, ami elég ahhoz, hogy csapzottan érjünk célba. Jól ki van ez találva! Mindjárt le lehet csurgatni egy-egy korsónyi elektrolitot. Egy szó, mint száz, a szabadság első teljes napja remekül kezdődik.

DSCF1442

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Schladming-Dachstein Sattelberg

DSCF1312
Szemben a Dachstein kétezresei, balról jobbra a Scheinspitze, Hoher Rams, Eselstein, Sinabell

Augusztus 15.-én, kedden, délután négy óra után érkezünk szálláshelyünkre, Ramsauba (fenti kép). A nap, még ragyog az égről. Induljunk hát felderíteni a környéket, például a közeli Sattelbergre. Egy gyerekeknek szánt tanösvény mentén sétálunk fel erre a nem túl magas hegyre. A mesebeli Kali/Kala sárkányok otthona, úgymond. A róluk elnevezett könnyű, tanuló Klettersteigek is itt vannak, de ez per pillanat nem témánk. Inkább csak az árnyékos erdő csendje, a jó levegő, a kilátás és a mozgás okozta öröm foglal le. Végre szabadság! Lefelé jövet betérünk a Sattelberghütte napsütötte teraszára (lenti kép) és egy-egy sör mellett tervezgetjük egyhetes tartózkodásunk alatt megejteni kívánt a túráink listáját. Szigorúan a várható időjárás függvényében, ami aztán a lenti táblázat szerint alakul.

DSCF1326

DSCF1327
Kilátás a Planaira

aug. 15. kedd 32 Sattelberg (mai nap)
aug. 16. szerda 26 Riesachfall majd délután
Silberkarklamm
aug. 17. csütörtök 32 Greifenberg
aug. 18. péntek 32 Reiteralm
aug. 19. szombat 40 Planai
aug. 20. vasárnap 26 Rittisberg
aug. 21. hétfö 44 Eschachalm
Duisitzkarsee
aug. 22. kedd 44 Scheichenspitz

DSCF1318
Idill a Sattelbergen

Hiking-Climbing, Hobbies, Weather Kategória | Hozzászólás

Ybbstaler Hütte

Nem emlékszem rá, hogy valaha is vacogtam vagy fáztam volna a hegyen. Még kemény mínusz fokokban sem. De most lilák az ujjaim és annyira elmerevedettek, hogy alig-alig engedelmeskednek a felszólításaimnak. A bakancsomban, érzem, víz van. Pedig elvileg vízhatlan. Közben rájövök, a zoknim kilátszó szárán át szivárog le az esővíz. A szürke felhőkből folyamatosan permetez. Néha erősebben, néha alig érezhetően, de megállás nélkül. Elátkozom a percet, amikor szép túraidő fanatikus létem és felfogásom ellenére elindultam.

 YbstalerHütte_2DKomp  YbstalerHütte_3D
 YbstalerHütteProfile

red Steigengraben – Ybbstalerhütte, 12 km, 880 m szintemelkedés bruttó 4:40 alatt

Az úgy volt, hogy Göstling an der Ybbsben volt dolgunk szombaton. Nos, ha már egyszer ott jártunk, akkor szinte kínáltatja magát a Dürrenstein. A pénteki hidegfront szombaton mintha végleg kitombolta volna magát, mert koraestére már előmosolyogta magát a napocska is. A jelentés vasárnapra még legfeljebb 8:00-ig ígér esőt, ezután folyamatosan kellene oszladozni a fellegeknek. Erről persze odafenn mit sem tudnak, így aztán csak áztatnak. Közben elmúlt 10:00 óra is. Nem lehet már pontosan tudni, hogy a kaptató fakasztotta izzadságtól, avagy az eső permettől vagyok-e loncsosabb.

Annyi biztosnak látszik, hogy a Dürrensteinig ma, eljutni nem fogunk. Folyamatosan vizslatok a cirka félúton lévő Ybbstaler Hütte után, ám egyelőre hűlt helye. Fokozom a haladás tempóját, hogy ne fázzak. Közben mondogatok és esküdözöm, hogy ha a jövőben akár egy bárányfelhő nem sok, de annyi is van az égen, neki nem eredek.

DSC00345

Két óra ilyenféle baktatgatás után kiérünk a ködös platóra, ahol élénk szél fogad. Milyen öröm, a teljesen átázott gúnyához szelet aratni. Amikor végre a köd mögött felsejlik egy kunyhó körvonala, kocogni kezdek. Mihamarabb a védett falak mögé!

Szerencsétlenségünkre ez egy olyan menedékház, ahol csak 12:00 után van ebéd, Mivel mi már 11:15-kor bedurranunk, csak levest kapunk. De az is jó, forró. Végre valami meleg. Hallani, amint odakünn visít a szél. Na, akkor most egy picit tombolhat, legalábbis addig, amíg mi idebenn vagyunk.

DSC00346

Átöltözünk szárazba, aztán duplázok levesből. Dideregni kezdek, mert benn sincs valami oltári meleg. Jobbnak látjuk tehát elindulni vissza a völgybe. Az ereszkedés a vártnál jobban megy, mert közben teljesen eláll az eső. Az ebadta! Amint elhagyjuk a platót, jól érezhető a hőmérséklet emelkedése. A felhők viszont még elkísérnek egészen vissza a kiindulópontig. Na, annyi biztos, a Dürrrensteinre alkalomadtán csak makulátlan időben indulok.

DSC09771

Hiking-Climbing, Hobbies, Sport Kategória | 2 hozzászólás

Az Osztrák Grand Canyonon át a csúcsra

Az Ötscher déli tövében futó árokrendszert, az Ötschergräbent, gyakran illetik a hízelgő “Osztrák Grand-Canyon” névvel. Bár méreteiben eltörpül nagy amerikai névadója mellett, közép-európai viszonylatban mégis egy olyan különlegességről van szó, amit egy hobby-túrázónak érdemes az életben legalább egyszer megélni.

 ÖtscherGraben_2DKomp  ÖtscherGraben_3D
 ÖtscherProfile

black A megtett táv (Erlaufstausee, Ötscherhias, Mirafall, Beim Jäger Herz, Geldloch, Rauer Kamm, Ötscher, Ötscherschutzhaus, Riffelsattel, Spielbichler, Schleierfall, Mirafall, Ötscherhias, Erlaufstausee) 27 km, 1530 m szintemelkedés bruttó 9:08 alatt

Az árokrendszer megtekintését ki lehet bővíteni a hegy 1893 méteres csúcsának a megmászásával. Mi is így teszünk. Megjegyzendő, átlagon felüli állóképesség elengedhetetlen feltétel. Elsődleges célunk az Édes Taréj (Rauher Kamm) beszállójának mihamarabbi elérése, és tehát az Ötschergraben lehető legrövidebb átszelése. Ennek okán az Erlaufstausee partjáról indulunk 7:15-kor. A duzzasztott tározó nem összekeverendő a tulajdonképpeni Erlaufseevel, mely pár kilométerrel délebbre fekszik.

DSC09628

Mivel az út kezdete mindvégig lejt, jó tempóban fél óra alatt elérjük a még igazak álmát alvó Ötscherhias csomópontot (kilenckor nyit). A fahídon átkelünk (fenti kép) a hangosan csobogó, széles patak túlsó partjára és megkezdjük a hidakon, pallókon és sziklába vájt utakon való menetelést. Az út változatos. Kietlen, kitett, száraz és kopár hegyhátak közé oázisként ékelődnek be az árnyékos, nedves ligetek, ahol az út közvetlenül a patak szintjén fut.

Valamivel 9:00 óra előtt érkezünk az elágazásba, ahol egy jelzett ösvényen elhagyjuk az árkot és meredek kaptatón kiérünk a hegy napos lábához. Széles erdészeti úton bandukolunk nyugati irányban, majd az Ötscher falai felé, jobbra fordul a turistaút. A továbbiakban a déli nap hevétől megóv a fölénk hajló sűrű zöldnövényzet. Az áldott, hűvös árnyék elkísér mindaddig a pontig, ahol már elfogynak a fák (lenti kép). Az út közvetlenül az Ötscher déli fala alatt lyukad ki úgy 1400 méteres szinten.

DSC09659

Innentől kezdve tehát pirít a nyári nap. Hamarosan elérjük a Geldloch jégbarlangot. A bejáratából jeges áramlatok fuvallata csap meg. Egy más alkalommal tán érdemes lesz benézni, fejlámpa mindenképpen kell hozzá. Most viszont folytatjuk a tempós menetelést. 1533 méteren 10:30 előtt érjük el a hegy gerincét, ami egyben az Érdes Taréj beszállója is.

Valahányszor nekiveselkedem, lenyűgöz a Taréj vad látványa. Kissé össze is kapja a gyomrot, a tudatosult szándék, hogy pont ezen az úton kívánunk feljutni. Egy rövid pihenő után kezdjük meg a legfeljebb 1+ technikai szintű mászást. Időnként megerősödő, de jobbára kellemes déli szél hűt. Stájerország felé pillantva jól látható a főn okozta felhők torlódása a Hochschwab felett. Ránk viszont felhőtlen kék ég ragyog.

DSC09694

A mászás sehol sem túl nehéz. A helyenként megkopott piros jelekre bár oda kell figyelni, az út szalagja tulajdonképpen nyilvánvaló. Egy óránál nem sokkal több a mászásunk nettó időtartama. Fél tizenkettő előtt bukkanunk ki a füves hegytetőn, majd további fél óra elteltével már a csúcskeresztnél járunk. Nagy a forgalom errefelé. Hja, a csúcs elérése a menedékház felől jóval egyszerűbb.

Iramodunk az Ötscherschutzhaus felé. A cirka egy órás ereszkedés során képzeletemben már egy korsó hideg sörrel játszadozom. De óh! Minő csalódás! Az Ötscherschutzhaus keddenként zárva. Ezt sajnos rosszul derítettem fel. Na, de sebaj! Innivalónk még van bőven, különben is, ha a visszaúton elérjük az Ötscher árkát, friss forrásvízből korlátlan mennyiség áll rendelkezésre. Az éhség ellen fogyasztunk a tartalékokból, miközben reméljük, hogy a visszaúton még zárás előtt (17:00) elérjük az Ötscherhiast. Úgy számolom, jó esélyünk van rá, hogy legkésőbb 16:00 órára odáig érjünk, ami jelen kiindulópontból (Ötscherschutzhaus) 3:30 órás ereszkedést jelentene.

DSC00330

A valóságban a vártnál gyorsabbak vagyunk. Már 13:30-ra elérjük a kanyon torkolatát, majd 13:35-re a Schleierfall vízeséshez érkezünk. Egy órás menetelés még a másik nagy vízesés, a Mirafall, ahol Cirmi felforrósodott testével belemerül az Ötscherbach jéghideg hullámaiba. Magam is a vízbe gázolok, de nem sokáig bírom a friss hideget. Jóllakottan minden bizonnyal tovább tartana a fürdőzésünk, de miután majd kilyukad a gyomrunk, folytatjuk mihamarabb az Ötscherhias felé.

A vendégház szerencsére nyitva (már ebben sem voltunk biztosak). Negyed négykor végre asztalhoz huppanhatunk. A menü nem éppen királyi, de per pillanat a mondásos vasszöget is elfogyasztanánk. Evés után nem könnyű folytatni a gyaloglást. Kaptatók sorozata vár az árokból kivezető úton.

16:30-kor érkezünk vissza az Erlachstausse partjára. Nagy és változatosságát tekintve páratlan túráról van szó, mely egy jövőbéli ismétlés érdemes tárgya marad. Meg kell persze jegyezni, hogy stabil túraidő és jó kondíció abszolút alapfeltételei a kör sikeres befejezésének.

Hiking-Climbing, Hobbies, Sport Kategória | , Címkézve | Hozzászólás

Naßkamm, az ötvözet

Az ötvözet pedig a Schneealpe és Rax összetevőkől áll össze. Új utakat keresek, illetve tehát olyanokat, amelyeken még nem jártam. Így jön a képbe a Naßkamm, ez a két hegységet összekötő ugyancsak virgonc taréj. Az út egyéb részei ismert ösvények egyvelegéből áll össze. További célom, az átlagosnál több szintemelkedést begyűjteni és imígyen egy majdani igazi nagy túrát “modellezni”. Ez sikerül is.

 Nasskamm_2DKomp  Nasskamm_3D
 NasskammProfile

black A megtett táv (Altenberg an der Rax, Lohmgraben, Lurgbauerhütte, Naßkamm, Zahmes Gamseksteig, Heukuppe, Altenbergsteig, Moassa, Kerngraben, Altenberg an der Rax) 22 km, 1820 m szintemelkedés bruttó 8:50 óra alatt

A Schneealpe tövében lévő Lohmgrabenból indulok pontosan 7:00 órakor. Derekas tempót diktálva első köztes célom a Lurgbauerhütte elérése, mely nagyjából másfél óra alatt sikerül. Innen megállás nélkül folytatom utam a Naßkamm felé, melyet, mint említettem, még nem ismerek, illetve annak csak egy szegletéhez volt eleddig szerencsém.

A Naßkamm meg is lep, mert elvárásaimmal szöges ellentétben hajmeresztően meredek utakon visz le a nyeregbe. 9:35-kor érkezem a taréj 1210 méter szinten lévő legmélyebb pontjába, tudniillik oda, ahol a Hinternaßwaldból érkező turistaút is betorkollik.

DSC09490
A kép közepén a Naßkamm vonala, jobbra fenn a Heukuppe még reggeli párába burkolódzva

10:11-kor vagyok a Zahmes Gamsek és a Wildes Gamsek felé vezető utak elválásában. Az előbbi hivatalosan jelzett, az utóbbi nem jelzett, de jól látható az arra vezető kitaposott ösvény. Ha arra vetődnél, jobb, ha alaposan megfigyeled, merre indulsz tovább.

10:30-ra érkezem a Zahmes Gamseck (A/B Kletterseig) beszállójához. Gyakorlatilag nem szükséges hozzá a ferrata-szett, de ez részemről nem felhívás így cselekedni. Aki bizonytalan, jobb, ha akasztja a karabinereket. Ez mindvégig lehetséges, mert a drótkötél a platóra vezető út nagy részén rendelkezésre áll. Jómagam próbálok inkább kizárólag sziklát fogva mászni. Olykor-olykor azért csak-csak elfogadom a drótkötelet is, különösen a törékeny és laza sziklákkal megszórt részeken.

DSC09522
Visszapillantások a Zahmes Gamsecksteigen, a képen balra az Amaißbichl (a Hangyadomb)

11:17-kor érem el a Rax/Heukuppe füves platóját. Az eget szürke hasú fellegek fedik, a hőmérséklet inkább didergető, így semmi sem gátol a tempózásban. 11:35-kor vagyok a Rax legmagasabb pontján. Aznap nagy itt a jövés-menés. Közben a nap is bágyadtan kisüt, majd egyre határozottabban oszlatgatja a felhőket.

Elemózsiaszünetet tartok és 11:50-kor indulok vissza a völgybe. A Moassa vendégházat célzom meg az Altenebrgsteigen át. Hegyi vándor “karrierem” legelején 2011-ben ez a turistaút volt a legelsők közüli, melyen tiszteletem tettem a Raxon.

DSC09592
A Moassa vendégház

13:40-kor huppanhatok le a Moassa napsütötte teraszán, hogy gyorsan lecsurgassak egy korsó hideg elektrolitot. Finom pisztrángot rendelek hozzá, és most nem csalódom, a kiszolgálás gyors, az étel nem is lehetne jobb. Soha nem ettem még ilyen finom alpesi halat. Remélem, majd még jövök errefelé.

A továbbiakban a Kerngrabenon át érkezem vissza Altenberg szintjére. 14:20-kor állok fel az asztaltól és majdnem pontosan egy óra alatt érek a völgybe. Innen még egy félórás kaptatás a Lohmgraben tövében lévő parkoló. 15:50-kor fejezem be a mai majdnem 9 órás változatos, csodás tájakban és szolid kihívásokban bővelkedő köröm. Jó állóképesség, kiváló kondi azért, ne felejtsem el megjegyezni, alapfeltétel.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , , Címkézve | Hozzászólás

MTB: variációk egy örökzöld témára

A hegyi biciklizéseim 2017-es listája még üres. Nincs ott egyetlen beszámoló sem. Pedig nem arról van szó, hogy feladtam volna a műfajt. Szó sincs róla! Ellenkezőleg. Ha csak tehetem, keményen belelépek a pedálba. Viszont a kaptatókat ott gyilkolom, ahová a legkönnyebben érek, különösen pedig olyankor, amikor a hegyekben labilis a légkör, cikázós villámlás van előre jelezve. GPS-re nincs szükségem, a terepet már jól ismerem, így az ábrákon csak kézzel rajzolt vonalakkal illusztrálom az egyes variánsokat (van még több is). Szintemelkedés (variáns szerint) cirka 500-700 m, a maximális pulzusszám elérése több szakaszon is garantált (pl. Eisernehand Gasse avagy a Hermannskogelre felvezető szakaszon).

KahlenbergMTB KahlenbergMTBVar

image

Biking, Hobbies, Sport Kategória | Hozzászólás

Ómega dilemma

Egynéhány sikerrel elért idei célom ellenére (pl. régi Nandlgrat, Preintalersteig, Schneealpe I. és II.) a mérleg még sovány. A tennivalóim listája (“ToDo”) egyre csak bővül, nehezen megy a feldolgozása. Egy jó kis Ómega időjáráshelyzet kellene ide. Hja, hol van az a csodás, Ómegákban bővelkedő 2015-ös év! Eleddig inkább csak a villámok csattognak hevesen.

image

Weather Kategória | Hozzászólás

Gebirgsvereins-Klettersteig és Steirerspur

Az idén mostohán bánok a Klettersteigekkel. Ennek több oka is van, de egyelőre maradjunk csak annyiban, hogy a legnagyobb örömömre újra Cirmivel vághatunk neki az idei évad legelső ferratáinak. Hosszú a nyári nap, akár munka után is le lehet ugrani egy körre a Hohe Wandra.

 Gebirgsverein_2D  Gebirgsverein_3D
 GebirgsvereinProfile

Zweiersdorf/Parkoló, Wandfußsteig, Gebirgsvereins-Steig (50 perc), Hubertushaus, Steirerspur (15 perc), Springlessteig, Zweiersdorf/Parkoló, alig 5 km, 520 m szintemelkedés bruttó 3:00 óra alatt

Szokásunkhoz híven a zweiredorfi parkolóból indulunk a Wandfuß felé. Az idő nem is lehetne jobb. Fátyolfelhők takarják a napot, szellő sem rebben. Meleg van, de nem tikkaszt. A talaj száraz. Már-már rémisztően száraz. Arra gondolok, ha itt valaki eldob egy cigarettát, akkor pillanatok alatt belobbanhat az erdő. A dolog jó oldala, hogy egy sziklafal megmászásához a viszonyok kedvezőek.

Árnyékos idő ide, kellemes 24 fok oda, a verejték mégis patakokban csorog rólam, mire kb. 40 perc alatt elérjük a beszállót. A kései időpontnak tudhatóan, szerencsére, senkivel sem találkozunk. A hétfő a Hohe Wandon egyébként is egy holt nap (idegenforgalmi szempontból).

DSC00020

Nincs tehát akadálya, hogy a saját tempónkat diktáljuk. Ez azért jó, mert ilyenkor ki lehet iktatni a tudatot és a flow állapotában karizmozhatunk. Ez akkor világosodik meg bennem, amikor a sárga falon (Weningerwand – fenti kép), ami szerintem a ferrata kulcsa, egy pillanatra bekattan a rendes hétköznapi tudatom és felfelé pillantva elborzadok a látványtól, hogy „úristen, hol a fenében lógok én itt a semmi szelén”. Szerencsére amilyen gyorsan jön, megy is az áldatlan gondolatot és lehet hagyni, hogy a műveletek szinte automatikusan, a tudat közvetlen vezérlése nélkül menjenek végbe.

A labilis kötélhídon való átkelés azért más. Ott csak-csak elkel a tudatos mérlegelés (legalábbis az első három-négy lépésnél), hogy miféle koordinált mozdulatok árán lehet a legjobban a túlsó partra átjutni.

DSC09418

Alig érünk át a hídon, hangokat hallunk, majd meg is látjuk az előttünk bóklászó, négytagú lengyel csapatot. Inkább szenvedésnek látszik az, amit csinálnak. Tempójuk alapján, már legalább két órája a falban vannak. A karokból hiányzik az erő, a lábak remegnek. Jaj! Tudatjuk velük, hogy szeretnénk előzni, amit nagyobb gond nélkül meg is ejtünk. A kielőzést az utolsó D felszökés előtti traverznél (13-as szakasz, lásd a falrajzot) vezényeljük le.

50 perces mászás után úgy döntünk, hogy lazító levezetésnek, meg afféle habnak a tortán jöhet a közeli Steirerspur is. Persze csak semmi elbizakodottság. Egy Klettersteig mindig 100%-os odafigyelést igényel. Ezt megbeszéljük, és csak azután indulunk. Emlékszem legelső alkalommal milyen sok gondot okozott az U alakú patkó felfelé ívelő szárán való feljövetel. Most is úgy vélem, ez itt inkább egy C/D ízű szakasz. Íme:

DSC09455

A továbbiakban nyugodt tempóban leereszkedünk a Springlessteigen. Elhaladunk a két éve szerencsétlenül járt családapa emléktáblája mellett, aki gyerekestül zuhant itt a mélybe. Nem tudom, hogy az óta húzták-e fel a plusz drótkötél biztosítást. Egy zerge figyeli egészen közelről, hogy az ő szemszögéből, milyen szerencsétlenül araszolgatunk. Remek akció, kissé kései, de kiváló rajt a szezonba. Máskor is szívesen.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , Címkézve | Hozzászólás

Az ismeretlen Schneealpe II.

Kiindulópontom a Neuwald-béli Leitner Jausestation, a Schneealpe egyik legtávolabbi szegletébe van rejtve. Kár, hogy a Hinternaßwaldhoz hasonló pazar természeti adottságokkal megáldott helyről csak egyetlen hivatalosan is kijelölt turistaút vezet a Schneealpe platója felé. Ráadásul a Melkbodenen át felfelé kanyargó is egy fekete kategóriás besorolású, legalábbis az egyik útjelző tábla állítása szerint. Így utólag, nem ellentétes a tapasztaltaimmal.

 Burgwand_2DKomp  Burgwand_3D
 BurgwandProfile

black A megtett táv (Neuwald/Leitner, Dirtlschlucht, Burgwandalm, Kleiner Burgwand, Windberg, Michlbauer, Melkboden, Neuwald/Leitner) 22 km, 1200 m össz-szintemelkedés bruttó 8:15 óra alatt

Folytatom tehát a számomra még mindig hatalmas fehér foltnak számító Schneelape nyugati részeinek a felderítését. Közben megtudtam, hogy a fent említett egyetlen jelzett úton kívül léteznek még más alternatív ösvények. Keresek tehát egy kiadós körutat.

Hosszú meneteléssel kezdődik aznapi túrám. A délután ismét zivatarokkal riogat, így még a szokottnál is korábban, néhány perccel 7:00 óra előtt indulok. A Kalte Mürz mentén visz a széles erdészeti út. Jól kilépek, minek köszönhetően fél óra elteltével elérem a pontot, ahol az a bizonyos jelölt út leágazik a Melkbodenbe. Ha minden terv szerint alakul, akkor a koradélutáni órákban majd itt lyukadok ki a Kalte Mürz partjára.

Felfelé a Dirtlschluchton át (Dirtlszakadék) szeretném elérni a két Burgwand jelezte hegygerincet. Folytatom tehát menetelésem az erdészeti úton. Hamarosan jobbra fordulva elhagyom jelzett út folytatódó szalagját (mely Hinternaßwaldba vinne). Egy fatörzsre szegezett piros nyilat keresek, figyelek és találok. Egyenesen a Dirtlschluchtba irányít. A Dirtlschucht mélyén futó időszakos patak haladásom szerinti jobb oldalán folytatom (kép).

DSCF0922
A Dirtlschlucht szájában, balról a Große Burgwand

Az erdészeti út elfogy, illetve egy jól látható kitaposott ösvényre vált, amit könnyen követek mindaddig, amíg bele nem torkollik az időszakos patak sziklagörgeteges medrébe (8:00). Lám, egy ér is csordogál benne. Itt gyorsan kiszúrom magamnak azt a kőemberke-sziklarakást, mely a túlsó parton futó ösvény kezdetét jelöli.

A további haladás problémamentes. A kitaposott ösvényt jobban lehet követni, mint sok más jelölt turistautat. Verejtéket fakasztó kaptatást követően 8:50-kor bukkanok ki a Große Burgwand tövében. Erre a kiemelkedésre 2/2+ szintű mászás vezet, amit nem vállalok. Mindazonáltal elbandukolok a tövébe, hogy közelebbről is meglessem, majd egy hátra arccal elindulok testvérhegye, a magasabb, Kleine Burgwand (1887m) felé (kép).

DSCF0961
Szembern a Kleine Burgwand, jól látható az út szalagja

9:30-kor érem el a Kleine Burgwand csúcsát. A további utam a Windbergre, a Schneealpe legmagasabb pontjára visz (10:18). Ott nem időzöm sokat, hanem alászállok Michlbauerhoz, hogy megejtsem korai ebédemet (10:35).

Aznap én vagyok az első vendég. A gazda még éppen csak készülődik a déli forgalomra, megjelenésem mégsem ejti őt zavarba. Gyorsan felszolgálja nekem az ilyenkor szokásos lencsefőzelékem, amit bőven locsolok elektrolittal. Loncsra izzadtam, kiszáradtam.

DSCF1006
Windberg

11:15-kor már a visszafelé vezető kalandos úton vagyok. Valamennyire aggaszt a fekete jelzés, amit még a Kalte Mürz parján láttam. Mindazonáltal egy pillanatra sem gondolom, hogy olyan nehézségekre bukkannék, melyek képességeimet túlszárnyalnák.

Michlbauertól jövet fel kell kaptatnom a Windberg csúcsa tövébe, ahol a Melkbodenbe vezető út ágazik le. A lágy, friss virágos legelő láttán ötletszerűen levetem a cipőm és mezítláb megyek fel a szelíd dombon. Már nem is emlékszem mikor érintkeztem utoljára ilyen formában természet anyával. Talpam kellemesen simogatják a fűszálak. Bárkinek ajánlhatom kipróbálni, nagyszerű érzés.

DSCF1040
Irány lefelé a Melkbodenbe

A Melkbodenbe vezető meredek, sziklamorzsalékkal bőven hintett út előtt természetesen újra felveszem a túracipőm. A hajmeresztő mélységek láttán tanácsosnak ítélem a mindezidáig a hátiszákomra erősített túrabotok bevetését (11:45).

A jó odafigyelést igénylő meredek szakasz után az ösvény eléri a Melkboden erózió formálta alját. Az út itt mérsékelten lejtve, nyílegyenesen halad mezőkön és törpefenyők utcácskáin át. A laza gyaloglásnak vége azon a ponton, ahol a Melkboden aljából egy vékony patak, a Kleinbodenbach fakad. A patak itt-ott kisebb zuhogókat formálva mélyen bevágja magát a völgy aljába. A turistaút hol az egyik, hol pedig a patak túloldalán kanyarog. A meder keresztezése során áthidalt meredek szakaszok igazolják a “fekete” besorolást.

14:12-kor, azaz majdnem két és félórás ereszkedés után érkezem vissza a Kalte Mürz partjára. Kicsit megfáradtam, így a visszafelé vezető menetelésem a reggeli fél óra helyett háromnegyedórásra sikeredik.15:05-kor érkezem vissza a Leitner fogadó előtti parkolóba.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás