A G8 kapcsán megjegyzem…

 

Tudniillik azt, hogy a globalizációt elítélő tábor lassan de biztosan mozgalommá nőtte ki magát. Nos ez még egyáltalán nem új, mert mindeki látja hacsak nem teljesen vak. A dolognak viszont van egy más kevésbé nyilvánvaló vonzata. Arról van ugyanis szó, hogy ha ez egy jelentős bázissal bíró mozgalom, akkor hol vannak azok a politikai pártok amelyek ezeket az elveket és nézeteket a The_Fenceparlamentarizms útján is felvállalnák? Sajnálatos módon nem ismerek ilyeneket, hiszen még a zöldek is (lásd Ausztria illetve Németország – Magyarországon a zöldek egyébként sem rúgnak labdába, tehát eleve nem lehet érdemben szólni róluk), akiktől méltán el lehetne várni egy ilyen politikai öntudatot, csak bénán és tétlenkedve ásítoznak a piacgazdaság és a fogyasztói társadalom értékrendjén belül.

A másik probléma, hogy az antiglobalizáció bár az általánosan elfogadotthoz képest jelentős szemléletváltás, mégis szerencsétlen módon teljes egészében Anyakultúra elvi gyökerein táplálkozik és ténylegesen is a proletariátus 19. századi marxista-szocialista, antiimperialista forradalmi elv hagyományain él. Ettől a virulens anarchizmus és az erőszakra való hajlam, hiszen mindez egy ósdi, a gyakorlatban életképtelennek bizonyult nézetetvilág fegyvertárából kerül elő.

Az antiglobalizáció tehát elvileg majdenm ugyanazon a szinten mozog mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A tőkés viszonyok és a profit hajszolása természetesen vitahatatlanul okai a világ bajainak és Marx korai tézisei is mind a mai napig megállják helyüket. A minőségi szemléletváltás azomban azzal a felismeréssel kezdődik, hogy maga az árukereskedelem, a civilizáció és a finánctőke bősz és szabadjára engedett garázdálkodása is csak következményei egy hamis elsődleges ideológiai keretnek, melyet Anyakultúra (Mother Culture) néven lehet azonosítani. Anyakultúra gondolatainknak kivetett háló, áthatolhatatlan szögesdróttal, magas betonfalakkal körülvett játszótér. A határokat az ilyen és ehhez hasonló axiómák fémjelzik mint:

 

  • Az ember a teremtés koronája, az evolúció utólsó nagy eseménye.
  • Isten a Földet ránkbízta, hogy annak gondját viseljük. Akik nem hisznek Istenben ugyanezt így gondolják: az embernek az a rendeltetése, hogy uralkodjon a Földön és igájába hajtsa az élet mindennemű más formáit.
  • A civilizáció és a szabad piacgazdaság az élet egyetlen lehetséges formája a Földön.
  • A mi nyugati és keleti kultúránk azonos az emberiség fogalmával
  • A tudomány hasonlatossá tesz minket a mindenható Istenhez, mert hamarosan mi is olyan tudással rendelkezünk majd, mely akaratunk minden eddigi korlátait ledönti.
  • Jó és Rossz tudói vagyunk, mert eldönthetjük ki élhet és ki/mi az aminek pusztulnia kell.
  • A Föld csak egy bolygója a Naprendszernek, és a mi sorsunk az, hogy benépesítsük a csillagokat és génjeinket szétszórjuk az univerzumban
  • Minden ami nem az emberi életet szolgálja büntetés nélkül kiirtható
  • A mi mezőgazdasági termelésünk az egyetlen lehetséges módja megküzdeni az éhínséggel

Ezzel szemben, Anyakultúra friss berkein kívül:

 

  • Az ember megjelenésével nem állt meg az evolúció. Nincs semmi olyan jel az univerzumban, mely erre utalna.
  • Senki nem bízta a Föld kondjait az emberre, megvolt az önmaga is évmilliárdokon keresztül nagyon jól (tulajdonképpen sokkal jobban mint velünk).
  • Az ember nem arra született, hogy civilizációban éljen. Csak történelmünk utólsó évezredeiben volt így, előtte kétmilliókilencszázkilenzvenezer évig az ember nagyon jól elvolt civilizáció nélkül is (máskülömben nem lennénk itt).
  • A mi agresszív kulltúránk csak egyetlen a sok tízezer más kultúra között (amelyeket jobbára már sikeresen és büntetlenül kiirtottunk)
  • Nem vagyunk Istenek, még kevésbé mindenhatóak.
  • Nem vagyunk a jó és rossz tudás birtokában (csak sokan azt hiszik)
  • Nem hogy a csillagokat nem fogjuk benépesíteni (nevetséges!), de hamarosan ezt az egyetlen, az élet fenntartására alkalmas bolygót is elpusztítjuk, mely idáig otthonunk volt.
  • Biológiai vetélytársainkat nem irtahtjuk ki következmények nélkül.
  • A mi totalitárius mezőgazdaságunk a Föld forrásait gyors tempóban gyúrja át emberi masszáva, kiszorítva az élet minden más olyan formáit mely ebben az igyekezetében nem támogatják.

Ha mindezt furcsának és bizarrnak de érdekesnek találod, olvasd az Izmaelt (írta Daniel Quinn): http://izmael.freeblog.hu/

News and politics Kategória | Hozzászólás

A demográfia – jobb ha odafigyelsz

 

Anyakultúra egyik nem éppen újkeletű de tipikusan mai agymasszázsa azt mondja, hogy öregszik a népesség – egyre hosszabb kort élünk meg, ugyanakkor egyre kevesebb gyerek születeik. Ez így kiejtve még nem lenne olyan rémísztően nagy baj. A bökkenő ott van, hogy vele párhuzamosan azt is próbálják – nem is éppen sikertelenül – immár néhány éve belénksulykolni, hogy a sok nyugdíjast az állam nem lesz képes eltartani, mert ennyi meg annyi keresőképes fiatalra jut majd ennyi meg annyi öreg. Ne is kérdezd a konkrét számokat mert olyanokat találtak ki, hogy tényleg összeomolj a tények (az ő tényeik) súlya alatt.

Ez az egész egy nagy humbuk, szemenszedett hazugság a javából amit még véletlenül sem szabad elhinnie senkinek! Dőlj hátra, lazíts, és lásd meg a tényeket magad is. Tudvalévő, hogy a nyugdíj és egyéb szociális juttatások az államot terhelik azaz terhelnék – helyenként sikerült ezen kötelezettsége alól kibújnia. Ebből kifolyólag az állam ilyen-olyan adók és mindenféle furfangos járulékok formájában az erre fordított összegeket könyörtelenül beszedi tőlünk, mindekitől, aki adót, nyugdíj- és betegbiztosítást fizet. Az államkasszába befolyt összegek egy része közvetelenül a munkavállalóktól származik, más része különféle gazdasági társulások elvezetett nyereségéből. Illetve csak származna, ha fizetnék őket! És itt lóg ki a lóláb! Amíg a közteherviselésből az egyén egyre nagyobb sajtszeletet kényszerül magáénak tudni, addig a nemzetközi multinacionális cégek óvatosan de biztosan farigcsálják lefelé járulékaikat. Itt van egy konkrét adat is, ami a napnál világosabb bizonyítja a tőke rafinált praktikáit: 1960-ban Németországban a részvénytársaságok adóteljesítményének az aránya még 34,7 százalék volt szemben 2002-vel, ahol ez az arány 12,2 százalékra csökkent, miközben asoziale-marktwirtschaftforgalmuk és nyereségeik mind abszolút számokban kifelyezbve mind pedig relatíve is folyamatosan nőttek. A másik oldalról nézve tehát, az adóterheket 65,3% (1960-ban) illetve 87,3% (2002-ben) arányban a dolgozók zsebe viselte. Ezt bizony szépen lassan lehet csak megemészteni, nehogy megülje a gyomrunkat. Legyünk egészen szókimondóak. Itt van példának okáért a Deutsche Bank, Németország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb bankháza. Hans Weiss és Erich Schmiederer könyvükben az Asoziale Marktwirtschaftban (Aszociális piacgazdaság) rámutatnak arra a zavarbaejtő tényre, hogy ennek a bankháznak több ízben is sikerült kifinomült trükkökkel adóteljesítményét a nullára csökkentenie. De több más ismert nagy világcég praktikái is felkeltették az írók figyelmét, köztük a DaimlerChrysler, Deutsche Telekom, Volkswagen, BMW és had ne soroljam a zengzetes neveket tovább.

A gond tulajdonképpen nagyobb mint így első hallásra bárki is hihetné, ugyanis még a látszólag rendesen adózó multik is, különféle állami támogatások és infrastrukturális szubvenciók formájában szépen csöndesen visszacsordogáltatják a pénzeiket a koncernkasszába. Miközben tehát a nagy részvényeseket a szó szoros értelemében felveti a gazdagság, addig te, uram, polgára ennek meg annak az európai országnak készülj fel rá, hogy sorsod rosszabra fordul majd. A teljes elszegényedés réme legyen veled.

A megnövekedett nyugdíjterheket tehát az állam szemrebbenés nélkül tudná állni még akkor is, ha történetesen a prognosztizáltakon túl is csökkene a születések száma illetve ha magasabb kort élnének meg nyugdíjasaink. Ehhez csupán csak az kellene, hogy a multik méltányosan kivegyék saját részüket az általános közteherviseléből. Hiszen itt mégiscsak azokról van szó, akik munkájukkal felvirágoztatták ezeket a tőkéstársaságokat (… érdekli is őket!). És még arra sem lenne szükség, hogy az adóteher részaránya visszaálljon mondjuk az 1960-as szintere. Nem! Elég lenne a maihoz viszonyítva két három százalékos plusz többletadó és nem csak a nyugdíjak pénzügyi alapja lenne azonnal biztosított, hanem a közegészségügy befúlni látszó szekerét is azonnal ki lehetne húzni a kátyuból.

Link a könyvhöz:

 

Books Kategória | 1 hozzászólás

Kocogás és Humphrey Bogart

Ahogy futok és izzadva lihegek, dörömbölve jönnek és tolakodnak a legkülönfélébb gondolatok, gazdagon, színesen, néha bolondosan, néha döbbenetes komolysággal. A boldogsághormonok kiszámítathatalan ürülése a véráramba? Az endorfinok? Néha már a negyedik kilométeren, máskor a vánszorgásból csak a tizedik kilométer körül segít megtáltosítani. Olyankor csak azt sajnálom, hogy nem írhatok blogot – de megtervezem, helyenként világosan meg is fogalmazom a mondandót. Aztán amikor hazaérek és a zuhanyból kilépek úgy elszáll az ihlet, mintha csak fura és összefüggéstelen lázálom lett volna. Pedig talán mégsem az. Itt van ez bizonyos dolog amin már egyébként is sokat töprengtem és most így a kocogás alatt összeállt egy egységes képpé. Hogy tudniillik mi viszi ezeket a fiatal gyerekeket a bagózásra? Ott támaszkodnak a korlátnak a stadion előtt, büszkén és délcegen eregetve a füstöt az ég felé. Mellettük alig tinédzser leánykák nyelik velük együtt a dunsztot, öngyújtót kínálva, rihegcsélve és láthatóan elégedetten a felnőttéválás küszöbén, talán így is siettetve az idő számukra még mérhetetlenül lassan döcögő szekerét.

Konrad Lorenz Annyi bizonyos, hogy környezetük ösztönző hatásának engedelmeskednek csak, legyen az szülői (rossz-) példa avagy egyéb társadalmi szuggeszció. Daniel Quinn egyik legutólsó munkája (If They Give You Lined Paper)  hozott közelebb a magyarázathoz, de mondhatnám akár Konrad Lorenzet is, a tudós “kacsaszülőt”. Tudniillik a tojásból kibúvó kiskacsa azt tekinti hites szülőjenek, akit legelőször megpillant. Az evolúció jól gondolta, mert normál körülmények lözött a kikelt totyogókat tényleg anyjuk köszönti legelőször. Pech, hogy néha Konrad Lorenz tolakodott oda. Olyan minták megvalósításáról van szó, melyet mélyen és kitörölhetetlenül belénk ültetett az evolúció. Daniel Quinn szintén legújabb magatartás-kutatási eredményekre hivatkazik. IfTheyGiveYou A tudomány feltárta, hogy az agy alapvetöen két forrásból származó információk alapján hoz döntéseket. Az egyik forrás, az úgynevezett alulról felfelé haladó, nem meglepő, maguk az érzékek – mindahány van a látastól, hallástól kezdve egészen az ízlelésig. A másik forrás, egy felülről lefelé haladó, a tudatunkba ültett hagyományok, előítéletek, társadalmi beidegződések, avagy a technikusok éppen szoftvernek is nevezhetnék. Példának okáért Quinn említi a hipnózist, mellyel helyenként teljesen ki lehet iktatni az érzékszervek ingereit, a felfelé haladó információkat. Ez egy meghatározó evolúciós eredmény, mely lehetővé tette a tudás felhalmozását illetve az előre beprogramozott infrormációk (tapasztalatok) alapján történő döntést és itélkezést. A legérdekesebb kulcsfontosságú felismerés mégis az, hogy ez a felülről lefelé irányuló információáram általában sokszorosa az ellentétes oldalról, azaz a fizikai valóságból érkező információknak.

Magyarán szólva, az egyén teljes mértékben, tudatától függetlenül is környezeti, törzsi avagy társadalmi szokások befolyása alatt áll. Ez egy eredetileg nagyon hasznos emberi tulajdonság, mert ezáltal előttünk élt generációk tapasztalatzuhataga vezérelheti minden lépésünket, meghatározhatja döntéseinket és utat mutathat ítéleteinkben is. A természet persze arról is gondoskodott, hogy esetleges gyors környezeti változások ne érjenek felkészületlenül és így ne legyünk teljesen kiszolgátatva a változó elemeknek. Mindíg is jelen voltak köztünk a furcsák, az okosak, a nagy intelligenciával rendelkezők, illetve azok, akik képesek voltak a meglévő alulról érkező információkat újraértékelni, illetve a felülről jövő zuhatagot hatásosan feltartóztatni és az új ismereteket új generációs tudássá tenni.

Az evolúció által jól elboronált kép akkor torzult, amikor átestünk a Nagy Felejtésen. Ahogyan Konrad Lorenz kacsáit becsapva anyát mímelt nekik, úgy vernek át minket a civilizáció legkülömbözőbb szuggeszciói, kezdve olyan haszontalan dolgokkal mint a reklám, a fogyasztói szokások befolyásolása, előítéletek, idegengyűlölet, fasizmus és a többi. Egy olyan mechanizmus van, sajnáltos módon, nem céljának megfelelően kihasználva, mely évmilliókig védett minket és segített sikeresen átörökíteni génjeinket. Most viszont? Látod Gun mit tesz velünk, velük meg teveled? A gyereked ott áll és támasztja az iskola falát, kezében ott füstöl a cigi, vagy rosszabb esetben valami más. És nagyon snájdig dolog fegyvert is mímelni amint az a bizonyos felügyelő betöri az ajtót és Humphrey Bogartkétkézzel megragadva revolverét ront be a szobába. Már homokózó korban lévő kisdededek is eljátszák – te is láttad? Szörnyülködtél amint a minap a szomszéd hároméves fia vad szamurájként karatézta le óvodás lányodat profi színalkotásnak is beillő keleti harctechnikájával?

Csak ennyi amit el akartam mondani, ami bevillant amikor láttam, ahogy a minap még tejivó sihederek komoly és kifinomult mozdulattal – Humphrey Bogart is megirigyelhetné – gyújtottak rá a bagóra.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Al Gore kritikusai is pontatlanok

Egyik néhány nappal ezelőtti megjegyzésemben bátorkodtam utalni az Al Gore filmjét (Egy kellemetlen igazság) ért kritikákra. Mint később kiderült, a kritikusok táborát leghangosabban képviselő német író maga Edgar Gärtner is nagy pontatlanságok áldozata. Egyik a globális felmelegedést kipellengérező munkájában (Was ist bloß mit dem Wetter los?) csak úgy mellesleg a jégkorszakokat az élet ellenségeinek titulálja illetve azt vallja, hogy az élet csak a hosszú jegesedések közötti viszonylag rövid felmelegedés időszakaiban virult igazán (ti. jelenleg is ott vagyunk). Továbbá szerinte bármit is teszünk a következő jégkorszak beköszönte biztos és ő már látni is véli egy újabb jégkorszak beköszöntének a biztos jeleit – nem hittem volna hogy a gleccserek általában tapasztalt visszahúzódása egy ilyen eseményre utalna.

James Lovelock Gaia bosszúja (The Revenge of Gaia) című köynvében részeletesen elemzi az élet optimális feltételeihez szükséges hőmérsékleti viszonyakat. Kitér az egyes földtörténeti korszakokra és természetesen külön figyelmet szentel a jégkorszakoknak is. Az Antarktisz jegének mélyfúrásiaból származó minták elemzése során Lovelocknak feltűnt, hogy a jégkorszakok alatt a dimetil szulfid (DMS) ötszörös koncentrációban volt jelen. A dimetil szulfid egy olyan gáz, melyet tengeri algák választanak ki. Az is bebizonyosodott, hogy ennek a gáznak kiemelt szerepe van a Föld klímaháztartásában. A jégkorszakok alatt feltehetően tehát a tengeri algák mennyisége is ötszöröse lehetett a mainak. Lovelock azt is bizonyítja, hogy azért élhetett több alga az óceánokban, mert a jegesedések korszakaiban a szaporodásukhoz szükséges optimális feltételek, a mintegy  4 – 10 fokos tengervíz, jobban adottak. A 10 fokosnál melegebb víz lassan megszűnik keveredni az alsóbb hidegebb vízrétegekkel, így elszigetelődik és gyorsan kifogy a tápanyagokból. Ennek következtében ez a felmelegedett felső mintegy 30 – 100 méter mély réteg tengeri sivataggá válik. A gyönyörű azúrkék tengervíz biztos jele egy ilyen tengeri sivatagnak, míg a hidegebb életben gazdag tengervíz zavaros és sötétebb színezetü. Ma az óceánok felületének túlnyomó többsége sivatag és az élet optimális feltételeit biztosító hidegebb vizek a pólusok körüli szűk rétegre korlátozódnak (ahová a bálnák járnak táplálék után – ezt sajnos a japán bálnavadászok is tudják). A jégkorszakok alatt ezek az életben gazdag, ma viszonyalg szűk tengersávok, eltolódnak az egyenlítő felé és felületük megsokszorozódik.

James Lovelock A szárazföldi életviszonyok is az élet javára változnak a jégkorszakok alatt, amiről Edgar Gärtner szintén nem szerzett tudomást, hiszen ő a jégkorszakok szárazulatait csak zord sivatagokként képzeli el magának. James Lovelock egészen más képet fest. Szerinte a jégkorszakok alatt a pólusok felől lehúzódó jégmezők tömege miatt mintegy 120 méterrel csökken az óceánok vízszintje. Ennek következtében a mai Afrika területének megfelelő felületű szárazföld bukkan elő a visszahúzódó oceánok helyében. Ezeken az alacsonyan fekvö szárazföldeken az élet szempontjából kellemes 20 fok körüli hőmérséklet uralkodhatott.

Lovelock végkövetkeztetése az, hogy a hosszantartó jégkorszakok hőmérsékleti viszonyai az élet szempontjából sokkal kedvezőbbek a rövidebb ideig tartó felmelegedés időszakaival szemben. Ez a megállapítás ellentmond Gärtner állításainak. Lovelock részeltesen és logikusan felépített magyarázatai, utalásai tudományos munkákra, kutatások és mérések eredményeire, elsöprőek. Gärtner megállapításai pozdorjává hullanak.

Érdekes módon Lovelock azt is megmagyarázza, miért csökken a széndioxid koncentrációja a jégkorszakok alatt. A CO2 a növényi élet egyik fontos alapanyaga. Ha sok a növény (alga), akkor az sok légköri széndioxidot tud megkötni, tehát csökken a CO2 koncentrációja. A felmelegedések időszakaiban a zordabbra forduló életviszonyok miatt csökken a növényi élet összmennyisége illetve a fokozódó bomlás miatt is növekszik a CO2.

News and politics Kategória | Hozzászólás

Egyre nagyobb forgalom Európa útjain

Az ORF legújabb hírmorzsája sötét és főleg dugókkal gazdagon ékesített jövőt jósol Európa egyébként is túlterhelt útjaira. Óvatos becslések 2030-ig a közúti forgalom mintegy 50 – 65 százalékos növekedését prognosztizálják. A "szakemberek" szerint (az idézőjelet kihangsúlyoznám) a probléma egyik szerintük lehetséges megoldása az lenne, ha sikerülne függetleníteni a gazdasági növekedést a forgalom teljesítményétől. Nos ezt a badarságot többször is kellet olvasnom és nem is bírtam ki, hogy itt ezennel szóvá ne tegyem. Egyszóval ha nem értetted volna azt javasolják, hogy töretlen gazdasági növekedés mellett, termeljen bár az ipar több gépkocsit meg teherszállító jármüvet és főleg árut a szó legtágabb értelmében, valami trükkös úton módon mégis lehetséges csökkenteni a forgalmat illetve az áruszállítás volumenjét.

Tehát nem kell semmi egyebet tennünk mint az eddiginél egy kicsit még keményebben pedáloznunk a repülésre úgyis teljesen alkalmatlan zuhanó aerocikliben (lásd Daniel Quinn hasonlatát az Izmaelben). Majd úgy csportosítunk át eröket, hogy nagyobb erőt lehessen a hajtókarra vinni amitől majd egyszeriben gyorsabban pörög a propellerünk. Ettől bár nem szünik meg a zuhanás de olyan hangos zakatolás keletkezik, mely bizonyára túlharsogja majd a zuhanás okozta szél üvöltését is.

Az előző bejegyzésemben említett DVD-n Alan D. Thornhill azt kérdezi, hogy vajon miért kívánnak egyesek töretlenül még nagyobb népességnövekedéset? Miért kell nekünk a jelenlegi 6 milliárdnyi embernél is több? Meg tud-e valaki egyetlen olyan problémát nevezni ami majd megoldódik ha kétszer annyian leszünk a bolygón? Netán majd megszünnek a forgalmi dugók Európában…?

És tényleg, a sajtó a médiák de még a tudományok is mind csak növekedésről beszélnek, mintha ez lenne az egyetlen olyan üdvözítő dolog, amiért még egyáltalán érdemes élni. Több autót, de egy kicsit "zöldebbet", több embert, egy kicsit szorosabbra, több utat egy kicsit még sürübbre, több vágómarhát egy kicsit még olcsóbban, több hamburgert egy kicsit még gyorsabban… 

Mitől a vakság? Miért olyan nehéz észrevenni, hogy a megoldás a másik irányban van? Hol vagytok Ti akik már felébredtetek? Vagytok-e?     

News and politics Kategória | Hozzászólás

DVD: Élelmiszertermelés és a népesség növekedése

Megérkezett a "Food Production & Population Growth" című nagyszerű DVD melyet kb. egy hete rendeltem meg a New Tribal Ventures honlapról. A DVD Daniel Quinn és Alan D. Thornhill közös előadásának anyagát tartalmazza, melyet 1998-ban rögzítettek egy szűkkörű hallgatóság előtt a Rice Egyetemen (Houston, TX, USA). A mintegy háromórás beszélgetés kiválóan egészíti ki Daniel Quinn munkáit. Meg kell viszont jegyezni, hogy a fejtegetések megértésének elsődleges feltétele az Izmael elovasása. Példának okáért Quinn nem időzik elmagyarázni az elvevők és meghagyók fogalomkörét illetve arra épít, hogy mindenki tudja mit fed az Anyakultúra megjelölés. Az anyag különlegessége Alan D. Thornhill fellépése. Neki köszönhetően akaratlanul is új minőséget kapnak Quinn gondolatai, hiszen most már nem csak egyszerűen egy szépirodalmi műről van szó. Itt és most Daniel Quinn téziseit egy profi egyetemi biológus szakmai érveivel erősíti meg. Thornhill nemcsak alátámasztja hanem világos és éles logikával tovább is viszi Quinn szekerét.

Csodálatos lenne ha sikerülne ezt az értékes anyagot a magyar érdeklődőknek fordított változatban is felkínálni.

Food and drink Kategória | Hozzászólás

Al Gore pontatlan?

Először hitetlenkedve fogadtam amikor Norbert egyik este arról filózott, hogy Al Gore helyenként pontatlan de szerinte az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos állításai  ezen túlmenően sem korrektek. Ilyet ugyan már korábban mondott Václav Klaus cseh elnök is, de egy politikus megítéléseit általában is, de különösen pedig tudományt érintő dolgokban egyáltalán nem lehet komolyan venni. Egyébként meg nagy tisztelője lettem az egykori amerikai elnökjelöltnek, másfelől viszont Norbiról sem tudtam elképzeltem, hogy csak bosszantani akar. Izegtem mozogtam, nem tudván mire vélni a kritikát. Al Gore érvelései ezidáig számomra teljesen hitelesnek látszanak, sőt úgy tűnik sziklaszilárd alapokra épül minden amit mond és még az IPCC klímajelentései is alátámasztják érveit. A gleccserek tényleg olvadoznak világszerte. Mi a bökkenő hát? Nos az üvegházhatást keltő gáznak mondott széndioxid valódi (kulcs)szerepe körül látszik némi bonyodalom kibontakozni. Még nem foglaltam végleges állást ez ügyben és jóhiszeműen kitartok Gore nézőpontján de mindenesetre riasztóak azok az ellenérvek amik a hálón hozzáférhetőek, illetve azok, amelyek nincsenek. Három főpontban lehet a fenntartásokat összefoglalni.

1. Kauzalitás, azaz mi minek az oka?

A dolog lényegét valahogy így lehetne képletesen megfogalmazni, hogy nem azért kel föl a nap mert sok ember megy ki az utcára, hanem mivel a nap fölkelt az emberek is felkelnek és az utcára mennek. Tehát a baj, vagy pontatlanság egyik része az ok okozati összefüggések összemosása. Itt van egy ábra mely nem kevesebbet állít, minthogy a Föld elmúlt évszázezredeiben elöször lett meleg majd megnövekedett a széndioxid koncentrációja és vica versa, azaz nem a széndioxid hiánya okozta a jégkorszakokhoz vezető lehűlést és nem a széndioxid megnövekedett koncentrációja miatt kezdett melegedni a Föld éghajlata, hanem inkább néhány évszázados késéssel hűen követte a hőmérséklet változásait.

2. Folyamatosan emelkedő széndioxid koncentráció?

Al Gore szerint a széndioxid koncentrációja az iporosodás kezdeteitől fogva (270 ppm) folyamatason és bizonyíthatóan növekszik mígnem ma eléri a 380 ppm koncentrációt. Létzenek ennek ellentmondani látszó közvetlen légköri mérések. Egy német biológus, bizonyos Ernst-Georg Beck tagadja vehemensen a CO2 folyamatos növekedését, sőt ő is forrásokat sorol fel arra vonatkozólag, hogy pl. 1940 és 1945 között folyamatosan 390 ppm fölött volt a széndioxid légköri aránya és 1944 körül még a 470 ppm-t is elérte (lásd az ábrát). Én sajnos nem tudom megítélni, hogy most ki az aki téved, de jó lenne ha maga Al Gore rukkolna elő az ilyen és hasonló híresztelések helyreigazítását szorgalmazó magyarázattal, mert mindaddig amíg nem teszi a dolognak komoly optikai hibája van.

3. Elhanyagolható-e CO2  a vízgőz mellett ?

Al Gore azt állítja, bozonyított és megdönthetetlen a széndioxidnak az üvegházhatás előidézéséban játszott pozitív kulcsszerepe. A világhálón mindenki idéz mindenkitől és mindeki hivatkozik valakinek a forrásmunkájára amikor ezt próbálja megalapozni, de valohogy mégsem lelhető fel egyértelmű bizonyíték, főleg nem kísérleti. Al Gore tézisei elsősorban John Tyndall (1820-1893), Svente Arrhenius (1859-1927), Guy Callendar (1897-1964) és Charles Keeling (1930-2005) munkáin nyugszanak és ebből kifolyólag a széndioxid szerepének megítélese is . Ezzel szemben egy bizonyos Edgar Gärtner felsorol néhány olyan munkát melyek szerint nem a CO2 hanem a légkörben jelenlévő vizgőz molekulák az elsődleges üvegházhatás okozói. Továbbá az infravörös spektrumban a H2O szinte teljesen lefedi a CO2 molekulák rezonancia tartományát. Így a Föld felületéről az űrbe (ill. először a légkörbe) visszaverődő hő-sugárzás (infravörös) elnyelésében a széndioxid szerepe túl van értékelve. Érdekes, hogy éppen Tyndall bizonyította elsőnek, hogy a vízmolekulák az infravörös tartományban 16000 (igen tizenhatezerszer) átjárhatatlanabbak az oxigénnél. Az egyetlen erre vonatkozó todományos megközelítésű cikket a wikipédián leltem egy ábrával egyetemben, melynek narancsszínű görbéje mutatja az infravörös elnyelődés spektrumát. Az ábrán tényleg világosan látható az amit a szkeptikusok állítanak, hogy ti. a vízgőz és a széndioxid átfedik egymást (lásd H2O & CO2 megjelöléseket). A BBC is csak egy szép interaktív animációt mutat, közben mélyen hallgatva a valós tudományos indoklásokról.   

The Fraud of Global Warming: True C02 Record Buried Under Gore(A globális felmelegedés csalás: a valódi CO2 jelentéséket Al Gore eltüntette)

Mit mond Edgar Gärtner:

Der Wasserplanet (A vízbolygó)

BBC animáció (hogy működik az üvegházhatás):

Az üvegházhatás – a wikipédia angol nyelvű magyarázata:

 180 Years of atmospheric CO2 Gas Analysis by Chemical Methods

 

News and politics Kategória | Hozzászólás

Miértek és hovák

Mostanában egyesek leereszkedő, gyanakvó aggodalommal tekintenek rám. Pedig olyan ez, mintha révbe értem volna. Előtte sokáig jártam zegzugos utakon, zsákutcákban, a pokol képzeletbeli tornácai felé vezető ösvényeken, keresgélve az igazság morzsáit, hitünk és létünk titkait kutatgatva. Legkorábban egyszerűen csak naivan hittem az univerzális igazságban, vakon bíztam az emberi jóságban, jó tett helyébe jót vártam. Baloldali érzelmek fűtöttek, de megcsömörlöttem a húsosfazék felé törtető, könyöklő, egymást eltipró, kifulladásig lihegő tömegek meghasonulásától. Nem is olyan régen még meghatott áhítattal tekintettem az országra, mely eldugott garázsok mélyén folyó kemény kitartó munkáért biztos boldogulást igért. Egy ideig hittem a piacgazdaság jótékony mozgatóerejében de kénytelen kelletlen észrevettem, hogy a tőke körforgásából származó jólét csak vadállatok bősz hordáinak harmadrendű, gyér mellékzöreje. Később ezoterikus fellegekben jártam, próbáltam betekintést nyerni parapszichológiába, hipnózisba, lélekgyógyászatba. Kísérletet tettem megérteni a Szentírást és üzenetét, kifürkészni a jövőt János jelenéseit tanulmányozva. Újra imádkoztam Istenhez és kértem, egyengesse ő maga az utam legjobb belátása szerint. Kívántam olyan lenni mint a szentéletű akinek szemei ájtatosan kiguvadnak ha a keresztre tekint és szótlanul elviseli ha kétoldalról is zuhog rá az ostorcsapás. Nem jutottam semmire…

Aztán néhány hónapja véletlenül megtörtént, semi tudatos vagy előre kitervelt nem volt az egészben. Csak egy film ment a TV-ben, még az elejéről is lemaradtam. Egy kölönös rab aki börtöncellája falára festi az emberiség történetét. Más rabok, akik azt hiszik szabadok. Így kezdődött. Ez az Ösztön (Instinct). Sokan megnézték, érdekesnek, izgalmasnak találták, de csak ennyi, nem több. Mások eljutnak a film elvi alapjait tartalmazó könyvig (Ishmael) hogy azt különösen újszerűnek, meglepőenek taláják, de egy két hét elteltével elfeledik mintha soha a kezükben sem lett volna. Kevesen lelkesülve továbbhaladnának az ösvényen de nyelvi akadályokba ütköznek és csak egy maroknyi az a csapat aki birtokába jut a teljes és egész képnek. Ettől olyan érzésük támad, mintha egyszeriben összeállt volna egy több ezer darabból álló mozaik. Olyan ez, mintha vándorlásaid során váratlanul kiérnél egy hegytetőre és megdöbbensz az eléd táruló táj részleteiben is szépen kivehető látványától. Mintha fájldalmaidra balzsamot találnál, mintha a hályog leolvadna szemeidről.

Ha előtted is világos a kép, legalább itt regisztráld magad: http://www.ishmael.com/Interaction/Network/admin.cfm

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

A meghagyó ősmagyarok?

Itt van egy felettébb érdekes kérdés, ti. hogy az ősmagyarok elvevevők avagy meghagyók voltak-e? Mikor esett át nemzetünk a Nagy Felejtésen? Ezek mind olyan kérdések melyekkel előbb vagy utóbb majd foglakoznia kell a magyar történelmírásnak. Jómagam nem vagyok szakértője a témának így csak utalásokra, megsejtésekre és saját megítélésemre tudom alapozni meglátásaimat ezért kritikusaim vegyék ezt az enyhítő körülményt figyelembe.

Amit biztosan tudunk, hogy István király tűzzel vassal erőltette rá nemzetünkre a kerszténységet a honfoglalás után. Ellenlábasa Koppány az ősi hit megőrzése címen dacolt István szándékaival és elbukott. Azt is tudjuk, hogy ugyan az ösmagyarok ismerték a mezőgazdaságot, nem okvetlenül űzték annak totalitárius formáját hiszen mellette vadászattal, halászattal és állattartással is foglakoztak és amit felettébb fontos megjegyezni, ősi vallásunk alapja az animizmus, nagytudású, gyógyító ismeretek birtokában lévő papjaink a táltosok voltak. Ami egészen biztosan látszik, hogy honfoglalásunkig természeti népként éltünk az idők ősi kezdetei óta. Olyanok voltunk, akik félték és egyben tisztelték a természet erőit.

Annak megítélése, hogy amit István tett velünk az jó avagy rossz volt-e nekünk, jelenleg (még) vitán felül áll. Ezt természetesen meg lehet érteni és nehéz lenne érvelni ellene, hiszen nemzetünk létéről volt szó. Úgymond, ha nem vettük volna fel a kereszténységet, akkor a környező már „megtért“ elvevő népek rövid úton vagy kiirtottak volna bennünket, vagy egyszerűen beolvadtunk volna az elvevőkbe – ami gyakorlati megsemmisülésünkkel lett volna azonos. Elvileg tehát aligha volt más választásunk mint a kényszerű tudat- és lélekcsere. Mindezekből elég nyilvánvalóan kidomborodik a megsejtés , miszerint az ősmagyarok ha ugyan nem is voltak teljességében mentesek a vándorlásaik során ért elvevő befolyásoktól, mégis nagy valószínűséggel meghagyók lehettek (ahogy ezt Daniel Quinn definálta). A mi tragédiánk és Nagy Felejtésünk abból áll, hogy aránylag rövid idő alatt (egy-két évszázad) veszett el mindaz a drága tudás, amit törzsi kultúrába szerveződött eleink az elmúlt évezredekben felhalmoztak. Az örökre elveszett erkölcsi és kulturális értékek felbecsülhetetlenek. Eredetünkre vonatkozólag mindössze csak két legenda maradt fenn (élte át a kulturális pusztítást), a Csodaszarvas és a Turul monda. A mi Nagy Felejtésünk sajátossága az öncsokításhoz volt hasonlatos: „gyorsan vágd le fél karod fél lábad, hogy életben maradhass“.

Mindezeknek a dolgoknak beláthatatlan következményei vannak, ti. így mi magyarok vagyunk feltehetően Európa egyik legutólsónak „betört“ és egyben megtört, gyökértelenített meghagyó törzsi népe. Meglehet az elmúlt elvevő évezred nem volt elég ahhoz, hogy génjeinkből teljességgel kiirtson minden ősi elemet. Talán ezért nem érezzük magunkat még mindíg olyan jól a környező ős-elvevők dominálta világban? Lehet ott kísért bennünk egy csipetnyi abból, amit csak néhány évszázada tapostak el Amerika őslakosaiban, ti. az élet törvényének tiszteletét?

Mindezek spekulációk, de had utaljak egy felettéb különös 2007-es UNICEF felmérésre mely az OECD országok gyermekeiröl készült, a Child Powerty Report. Ez a felmérés rengeteg különféle adatot tartalmaz, köztük szinte észrevétlenül búvik meg a negyedik részben (4.2b ábra) egy egészen meghökkentő statisztika, miszerint mi magyar szülők beszélgetünk a legtöbbet illetve a leggyakrabban gyermekeinkkel. Törődünk velük, érted? A környező ős-elvevő germán népek messze elmaradva a sor végén kullognak, ugyan anyagi jóléttől roskadásig megtelt a kosaruk, de valahogy hiányzik a szerető törődés megnyilvánulását jelző beszélgetések gyakorisága. Nem kívánok mondvacsinált összefüggéseket költeni, csak egy olyan feltárandó tényekre terelni a figyelmet, melyből ugyanúgy sokat tanulhatna nemzetünk mint ahogy egyetemes kultúránk fog majd még ezután tanulni Daniel Quinn meglátásaiból.

Linkek:

Hobbies Kategória | Hozzászólás

A könnyáztatta ösvény (The Trail of Tears)

Howard Zinn Az Egyesült Államok népeinek története című nagyszabasú művének az Amíg fű sarjad és víz folyik (As long as grass grows and water runs) című fejezete részletesen tárgyalja az indiánok kiirtásásának megrendítő történetét. Az Egyesült Államok 7. elnöke Andrew Jackson 1830-ban iktatta az indiánok eltávolításáról szóló törvényt (The Indian Removal Act), az úgynevezett végső megoldást. Ez lényegében törvényen kívül helyezte az Egyesült Államok akkori területén és annak határain élő őslakosságot és jogot formált elűzésükre, földjeik brutális kisajátítására illetve eltulajdonítására. A törvény közvetlenül áldozatai a Cherokee, Creek, Choctaw, Chicasaw és Seminole indiánok lettek. A hivatalos propaganda a Mississippi nyugati partjára történő áthelyezésükről szól, melyre ténylegesen is sor került és ami mint a “Könnyáztatta ösvény” vonult be a történelmbe (lásd a képet is). Bizony nincs olyan nép a világon, mely annyi meghurcolást, brutalitást és kisemmizést volt kénytelen elviselni mint amerika őslakosai – pardon és jóvátétel nélkül.

További témához fűződő ismerettgyűjtésem során rábukkantam egy felettébb kényes tényre is, miszerint Hitler az ő végső megoldása előkészítésekor tanulmányozta ama Jackson féle végső megoldást (mai megfelelője a rasszista fajtörvény), hogy ihletet merítsen belőle. Erre az amerika őslakosai által alapított filmtársaság a “Rich Heape Films Inc.” számol be honlapján a nemrégen elkészült A könnyáztatta ösvény című dokumentumfilmjük ismertetése kapcsán: "Úgy ahogy a zsidó nép, mi sem akarjuk, hogy feledésbe merüljön az ami velünk történt". Ezen tények ismeretében már nem tűnik olyan rém valótlannak Daniel Quinn After Dachau című novellája (egyébként sem az), amelyben a náci Németország és az Egyesült Államok szövetségre lépnek a nagy Látomás (Vision), a fehér faj egyedüli uralmának biztosítása céljából.

Mindezeket csak azért mondom el, hogy legyen viszonyítási pontunk arra vonatkozólag, hogy milyen hamis alapokra épül keresztényi irgalmat pédikáló civilizációnk. Hogy tudatában legyünk gyilkos mivoltunknak, hogy ne csodálkozzunk azon hogy ez a világ nem és nem akar jobb lenni. Történelmünk főbb mérfölkövei akár a hóhérok ösvénye nevet is megszolgálná.

Néhány kapcsolódó oladal:

Books Kategória | Hozzászólás

Howard Zinn – Az Egyesült Államok népeinek története

Civilizációs betegségünk a hauzdozás, az elferdítés, a rágalmazás,  a dolgok szebb színben történő feltüntetése és a féligazságok kultúrális örökségünk lényeivé váltak. A hazugságok esetenként a nézőpont külömbségeiből adódnak, mely a piramisformába szerveződött civilizációnk alapvető strúktúráit tükrözi. A baj legtöbbször ott van, hogy a piramis csúcsán elhelyezkedő hatalmasok saját szemszögük meglátásait próbálják általános és megcáfolhatalan igazságként elhitetni a széles bázissal. A propaganda ma már tudományos pszichológiaia ismeretekre támaszkodva céltudataosan adagolja az ilyenkeletű keserű cseppeket. Ismerős? Ezért aztán úgy látszik, mintha a történelem is a győztes hatalmasokat igazolná amin nem is lehet csodálkozni hiszen végsősoron ők döntik el mi kerül majd a sajtóba meg a történelemkönyvekbe. Szerencsére itt-ott akadnak még olyanok is, akik a dolgokat a piramis bázisából szemlélve, az elesettek a vesztesek és a kisebbségek szemszögéből próbálják megvilágítani. Megdöbbentőek az így feltárt külömbségek. Itt van példának okaéért Howard Zinn amerikai történész akinek „A people’s history of the united states”  (Az Egyesült Államok népeinek története) című precíz tényfeltáró munkája sorba dönti az egyetemes történelmírás hivatalos változatát mely mint kiderül, nagyrészt meghamisított patriotista legendák gyűjteményeiből áll.

Beszéljünk például az elterjedt hiedelemről, miszerint az indián kultúra és az őslakosok – ugyan May Károly és J. F. Cooper nyomán sok szimpatizánsnak örvend – a történelmi fejlődés kényszerű és elkerülhetetlen áldozatai voltak (megj. ma ezt úgy mondják népirtás), mely nélkül ma nem lehetne holdrakétánk meg mobiltelefonunk és igen, internet sem lenne, illetve úgyis csak valami egészen vad, barbár alsóbbrendű, visszamaradott kultúráról volt szó melynek törvényszerűen el kellet tűnnie, hogy helyet adhasson a sokkal fejlettebb, magasabbrendű civilizációnak…

Megróbálok Howard Zinn könyvéből néhány érdekes és sokatmondó részletet kiragadni mely az ilyen és az ehhez hasonló „költeményeket” cáfolja. Ki is itt az alsóbbrendű kultúra képvislője?

Columbus, the indians, and human progress [21. oldal]

Kolumbusz és utódai nem lakatlan vadonba érkeztek, hanem egy olyan világba mely helyenként ugyanolyan sűrün lakott volt mint Európa, ahol sokrétű kultúra létezett, ahol az emberi kapcsolatokban egyenlőségre való törekvés jobban dominált mint Európában és ahol a férfiak, nők, gyerekek és a természet kapcsolata sokkal harmonikusabb volt mint bárhol a világban.   

Ők (az indiánok) ugyan nem ismerték az írást, ám voltak saját törvényeik, költészetük, és  emlékezeten alapuló történelmük is ami mind az európai nyelvekét felülmúló összettségű szókincsen alapuló szájhagyomány útján terjedt és melyekhez dalok, táncok és szertartásos drámák is társultak. Nagy figyelmet fordítottak a személyiség, az akaraterő, az önállóság és az alkalmazkodókészség fejlesztésére, a szenvedély és düh kordában tartására és a tekintélyt eredményező magatartás kifejlesztésére mind az egymással való kapcsolataikban mind pedig a természethez fűződő viszonyukban.

John Collier aki 1920 és 1930 között az indiánok között élt ezt mondja az indián szellemi felfogásról: Ha magunkévá tudnánk tenni, akkor a miénk lehetne a kiapadhatatlan tartalékokkal rendelkező föld és az örök boldogság.  

Persons of mean and vile condition  [53. oldal]

Itt van egy zavarbaejtő tény: ha az idián törzsekhez menekült fehéreknek vagy csatában rabul ejtett fehér foglyoknak, lehetőségük adódott a menekülésre vagy egyszerűen a régi környezetükbe való szabad visszatérésre, inkább a maradást választották. Indiánok hasonló helyzetben sohasem maradtak önkéntesen a fehérek között.

A francia Hector St. Jean Crevecoeur, aki 20 évig élt az indiánokkal a „Letters from an Amreican Farmer” című munkájában beszámol róla, hogy azok a gyerekek, akiket a Hétéves háborúban az indiánok elhurcoltak és akiket később szüleik megtaláltak, többé már nem kívántak visszatérni és inkább új indián családjaikat részesítették előnyben. „Kell valaminek lennie a szociális kötelékeikben”, mondta Crevecoeur „valami végtelenül megragadónak és fölényesen magasabbrendűnek kell léteznie mindazokkal szemben amikkel mi kérkedünk; ezrével váltak európaiak indiánokká de egyetlen egy amerikai őslakos sem lett szabad elhatározásából európai.”

Books Kategória | 2 hozzászólás

Vienna City Marathon

Tegnap életemben másodszor résztvevöje voltam a bécsi nagyszabású sportrendezvénynek, igaz csak a féltávon. Sikerült tavalyi eredményemet több mint 10 perccel megjavítani. Az idei 2 óra 14 perc 6 másodperc lett mely 6:21-es átlagtempót jelent. Közben fiamat is megfertöztem a futáslázzal mert az idén ö is rajthoz állt, annak ellenére, hogy probáltam öt lebeszélni hiszen még elözö nap, szombaton, két félidöt játszott a helyi utánpótlásban.
 
A futók tudják, hogy a futás egy különlegesen áldott állapota a testnek és léleknek egyaránt. Amikor nekilendülsz és talpad alatt rohannak a kilométerek, egyáltalán nem érzed hogy fárasztana, nem kívánod abbahagyni mert élvezed a tempót és nem érted miért sétál el melletted valaki amikor éppen futhatna is. Örömmel, igaz boldogságérzettel tölt el az egyenletes ritmus, amint az élet lüktetö ereje száguld ereidben, amint szíved zakatol lankadatlan hálásan a kihívásnak. Mindegy hogy fúj, vagy esik, vagy süt a nap – futni igény és öröm. Bizonyosan van ebben a sportban valami ösi elem, talán a legösibb, amit vadászó eleinktöl örököltünk – amint erre vonatkozó tudományos kutatások is alátámasztják. 
Hobbies Kategória | Hozzászólás