Sztefano-Space

Létezik-e olyasmi, mint a szabad akarat? Vajon milyen mértékben vagyunk képesek életünk fonalát, szabad akaratunkból kifolyólag, önállóan meghatározni? A szélesen elterjedt fatalizmus negál, mert az élet folyását egy előre meghatározott narratíva mentén magyarázza. Az egyén döntései látszólag bár születhettek szabad akaratból, de a valóságban csak egy előre megírt program fut le. Erre utalnak többek között a Bibliából is jól ismert és néha valóban tényszerűen bekövetkezett jövendölések, esetenként megfejtett álmok formájában.

A minden bizonnyal egyik legismertebb ilyen jellegű történet a fáraó álma, a hét bő és a rákövetkező hét szűk esztendőről, amit, mint tudjuk, József, Jákob legkisebb fia fejtett meg. A fatalista felfogás értelmében a hatalommal bíró fáraónak sem maradt más választása, mint elfogadni a dolgok meghirdetett mibenlétét és felkészülni egy előre megnyilatkoztatott eseménysorozatra. Valaki, valamilyen célból tehát felfedte a jövő egy darabkáját. Ritka pedig az ilyen, amikor az álom valós jelentése még bekövetkezte előtt lel egyértelmű magyarázatra. Gyakoribb, hogy jövendölések értelme csak később válik világossá. Persze ezek, gyakran csak utólag vannak kiszínezve, hogy a jelentésükben ismeretlen, képzeletbeli utalások (pl. Nostradamus) kerek, befejezett eseménysorozatot alkothassanak. A teljesség kedvéért megjegyezném még, hogy József története, előre megálmodott események sorozatából áll és tehát nem merül ki a fáraó álmával.

Miért foglalkozom a témával? Aki gyakrabban benéz ide, tudja, hogy időnként piszkál a biblikus három medve álmom. Nyugtalanít, mert egyre több utalást találok arra vonatkozólag, hogy szinkronban követi az eseményeket, miközben még azért nem tartom kizártnak, hogy csupán csak képzelődés áldozata vagyok (de jó lenne). A következő sorozatra gondolok:

1. 2010 az álom éve, amikoris megszületik a Rockefeller Foundation „Scenarios for the Future…” című elemzése, azon belül is a négy felsorolt jövő-narratívából a legszörnyűbb disztópia, a „Lock Step” (Katonai menet zárt alakzatban).
2. 2015 az első medve az előkészítés időszaka, amikoris a Divide et Impera nevében, bevándorlók áradata lepi el Európát és ez 5 éven át foglalkoztatja a közt, mindaddig, amíg színre nem lép a fehér medve.
3. 2020 a második (fehér) medve a jelen krízis szimbóluma, mely további 5 éven keresztül lesz mindennapjaink kényszerű kísérője, mindaddig, amíg eljön a végzetes utolsó, harmadik medve. Ebben az egyre nehezebben elviselhető időszakban folyamatosan sötétedik és így előkúszhatnak a fénytől rettegő csúszómászók, csótányok és a hatalom egyéb talpnyalói, hogy megkeserítsék embertársaik életét.
4. 2025 tehát a harmadik medve dúlása, a világ átalakításának végső fázisát jelenti, amikoris megvalósul a meghirdetett disztópia, a Klaus Schwab-féle végcél, az Új Világrend (NWO) és a világkormány, mely a legmodernebb tudományos-technikai eszközökhöz folyamodva (géntechnika, oltások, 5G/6G, nanotechnológia, robotok, mesterséges intelligencia, stb.) veti rabigába az egész emberiséget. Ez egyben, feltehetően, saját végemet is előrevetíti.

A 2025-ös év egyébként is disztópia-terhelt. Nemcsak a már korábban ismertetett deagel-oldal, de könyvek (2025 – Das Endspiel, 2025 Der vorletzte Akt), cikkek sora is 2025-re látja elérkezni azt a mindenképpen tragikusnak nevezhető fordulópontot, amikoris a földön, a gonosz (a nem létező háttérhatalom, ahogy Bogár tanárúr mondja), teljes leplezetlenül átveszi a hatalmat és Gulag-féle terroruralmat hoz létre. A kérdés tehát, hogy mennyire determinisztikus, avagy fatalista a világ? Lehet-e védekezni? Van-e szabad akarat, ellenszegülni? Lehet-e valamit tenni azért, hogy 2025 inkább örömünnepként jöjjön el?