Porhó és napsütés (első nap)

Egyik előző posztomban már a tavaszt köszöntöttem. Korai volt. Március 6. és 8. között hideg front hozta eső áztatta a Bécsi-medencét. A hóhatár valahol 500-700 méter körül lehetett, minek köszönhetően végre jelentős mennyiségű hó hullott a környező hegyekben. Ennek egyik közvetlen haszonélvezője a Stuhleck síterep lett, cirka 40 cm friss porhóval a felsőbb régiókban. A hidegfront elvonulásával a meteorológia  ragyogó, napos száraz időt ígért szerdára és csütörtökre (március 9. és 10). Ezt nem lehetett kihagyni! És valóban, lőn paradicsom! Csak az elmúlt év áprilisában tapasztalt optimális viszonyokhoz lehet hasonlítani a szerdai síelést. A buszokkal utaztatott turisták hiánya miatt a látogatók tömegéről sem lehetett beszélni. A lesiklást még a késődélutáni órákban sem gátolták az ilyenkor már általában kialakult buckák. Tömör alapon remek porhó.

P1180965
A Steinbachalm hegyi állomása mellett

P1180968
A Steinabchalm pálya

P1180971
A Weißenelf liften

Skiing, Sport Kategória | Hozzászólás

Nézőpontok (8, Valóban elfogyunk?)

Utóbb is tartózkodom a “magasröptű” gondolatoktól. Úgysincs beleszólásunk a “nagyok” és a “tévedthetetlenek” kitalálta világ dolgaiba. Másfelől viszont, itt-ott azért kicsréljük gondolatainkat az oldalamra tévedt látogatóimmal. Szóba kerül például az is, hogy az európai népek, a magyar sem kivétel, fogyóban vannak. A neten található bizonylatok szerint évente 35 ezerrel zsugorodik nemzetünk. A németek 2002-től számítva 800 000 fővel lettek kevesebben. Az egyik lap híradása szerint, ha a trend folytatódik, akkor 2050-ig 14 millióval csökkenhet az össznémet lakósság száma.

Gondolom Merkel asszony is e tények lesújtó árnyékában hozhatta meg eddigi döntéseit, de nincs szándékomban őt mentegetni (már beletörődtünk, hogy a politikusok soha nem teregetik ki valódi indítékaikat, a legjobb estben is csak féligazságokkal etetnek, olykor cudarul hazudnak, visszaélnek helyzetükkel). Csupán csak oda akarok kilyukadni, hogy valóban nagyon komoly demográfiai problémáról van szó. Az okokat már próbáltam feszegetni, de zöldágra nem jutottam. Tényszerűen itt Európában legalább annyi szól a gyermekvállalás mellett, mint ellene. Másfelől meg azt látjuk, hogy a nincstelenségben, máról holnapra, könyörületen tengődő népek, önmagukat meghazudtolva, a természet törvényeit is tiporva minden határon túl sokasodnak. Miért? Hogyan van ez? Ott a hol tapintani lehet a bőséget, a jólétet, ahol biztos fedél van a fejek felett, hiányzik a gyermek a házból. Ugyan mik az okai?

Nos, ahogy így morfondírozgatok, az jut eszembe, hogy mi van akkor, ha ez az egész, harsány, gyermeket nemzeni nem akarás egy felül nem írható genetikai parancs része? Hogy tudniillik valamennyi népnek van egy felfelé ívelő korszaka, amikor évszázadokon át szinte korlátlanul sokasodhat, amit aztán egy lefelé ívelő szakasz zár. Ilyenkor, valami miatt, talán a génjeinkben lapuló, még meg nem fejtett utasítások hatására, lankad a gyermekvállalási kedv és a (kihaló fehér-) népcsoport átadja a helyét más, új, friss és bőven szaporodó népnek.

Lenne benne evolúciós logika és előrelátás! Egyetlen nép se uralhassa mindörökké statikusan a világot. Ne lehessen az idők végezetéig leosztott lapokkal játszani. Legyen a pakli néha-néha újrakeverve. Mások is kaphassanak esélyt. A természet szereti a változatosságot. Nincs ínyére, ha valaki betonozza a viszonyokat, az angolszász-germán fehér faj meg pont ezt teszi. Tíz bőrt nyúzna, le más nemzetekről. De ez csak egy teória, la „Sztefanó“. Bár ha végignézünk a civilizáció eddigi történetén, vannak epizódok, amik ezt bőven alátámasztják.

Egypercesek, The Problem of Civilization Kategória | 4 hozzászólás

Első tavaszi, avagy Anninger

Három éve már végigbóklásztam az Anninger szinte valamennyi jelentősebb zegzugát. Most Angikával kettesben indulunk tavaszt köszönteni és Mödling túraparadicsomát újra felfedezni. A Goldene Stiege (Aranylépcsők) utca végében lévő parkolóból indulunk, szinte majdnem pontosan 10 órakor. A nap csak nehezen tör át a meleg front hozta magasban úszó felhők összefüggő rétregén. Túrára mégis kifejezetten alkalmas száraz idő várható 5 és 10 fok körüli hőmérséklettel.

 Anninger_2D  Anninger_3D
 AnningerProfile

A táv (Goldene Stiege, Burgruine Mödling, Husarentempel, Krauste Linde, Anninger Schutzhaus, Juniläumswarte, Prießnitztal, Goldene Stiege) cirka 14 km, 610 m szintemelkedés bruttó 5:50 óra

Első célunkat a mödlingi várromot alig fél óra alatt érjük el. A sokáig a Bebenbergerek tulajdonában lévő vár valamikor a z osztrák határt védte a magyaroktól. Ennek ellenére Korvin Mátyás 1477-ben bevette, de az ezt követő békeszerződés értelmében önként visszaadta Ausztriának.

Második célunk a napóleoni időket idéző Husarentempel. Először alászállunk majd verejtéket bőven fakasztó kaptatás árán 11:50-kor érkezünk a klasszicista stílusú síremlékhez. Kevesen tudják, hogy az Aspern melletti csatában (1809 májusa) elesett 5 katona (huszár) nyugszik az emlékmű gyomrában.

Tulajdonképpen ezzel túl is lennénk utunk nehezén. A Krauste Linde elnevezésű erdei fogadóig kellemes, megerőltetést nem kívánó séta következik (12:45). Itt tanakodunk, hogy betérjünk-e, avagy menjünk tovább az Anninger vendégházig. Az utóbbi variánsra szavazunk.

A Krauste Linde mellett egy útbaigazító tábla 20 percben szabja meg a távot, mi 30 perc érkezünk az Anninger Schutzhaushoz. Közben még megcsodáljuk az Anninger régi nagy teleit idéző bob- illetve szánkópálya szomorúan árválkodó kőpalánkjait. Hja, micsoda remek telek voltak valamikor (nem is olyan régen még)!

P1060279
Anno 2013
DSC01594
… és most

A vendégház nyitva, és végre örömmel huppanunk le megejteni nagyon kiérdemelt ebédünket, hiszen már több mint három órája vagyunk úton. Ebéd után még útba ejtjük a közeli Jubiläumswartet. De minő meglepetés. Két éve még gyönyörű lomberdő mélyén állt a Ferenjóska idejében emelt vaskonstrukció (lásd a fenti képeken), mostanra holdbéli táj. Az fákat elplanírozták. Majd megpróbálom kideríteni az okát.

14:15-kor indulunk vissza Mödlingbe. Az erdei ösvény felső szakasza még kissé cuppogós, ragadós-sáros, de egyre lejjebb ereszkedve szikkad, majd teljesen megszilárdul. Kellemes sétával 16:00-kor érkezünk vissza a délelőtti kiindulópontunkba.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Kis magyar Kienecktan

Mit látunk a Kienckről ha nyugat-délnyugatra pillantunk (előző beszámolómhoz kapcsolódó észrevétel)?

DSC01471_

Az alábbi alkalmazással virtualizálható a megadott csúcsról látható panoráma (én szólóban is jól elboldogulok, de néha tényleg zseniális segítség): http://www.udeuschle.selfhost.pro/panoramas/makepanoramas.htm

panorama

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

A hóhatáron túl, Kieneck

Azon tanakodám, merre lehetne kiruccanni, ha napos, de 6-7-es erősségű (Beafourt) szél van előre jelezve (cirka 60km/h). A Schneeberg magassága számomra ilyenkor tabu (bár tudom, vannak, akiket ilyen csekélység nem állíthat meg). Valami védett árok szerűség felelne meg a legjobban, mondjuk a Kieneck és a Viehgraben.

 Kiencek_2D  Kiencek_3D
 KiencekProfile

A táv (Thal, Mareschsteig, Kieneck, Enziansteig, Thal) 12.3 km, 710 m szintemelkedés bruttó 4:30 óra

Közvetlenül a Viehgraben szájában, az Atzbach patak völgyében van egy parkoló. Amikor kiszállok, még szellő sem lebben. Így aztán bátorkodom a hosszabb variánst választani, és a Viehgraben helyett a Mareschsteigen felkaptatni a Kieneckre. Ez utóbb is jó döntésnek bizonyul, mert később szellő ugyan lebben, de szélnek nevezhető légárammal későbbe sem nagyon találkozom.

Mivel hónak a völgyben gyakorlatilag nyoma sincs, a hótalpaimat a csomagtartóban hagyom. Ez is jó döntés, bár helyenként van olyan érzésem, hogy használatuk némileg optimalizálná a szél építette hótorlaszokon való átjutást.

A Mareschsteigről annyit érdemes tudni, hogy egy végtelen hosszúnak tűnő traverzól van szó, mely enyhe ívben, balról kerüli a hegyet. Az ösvény egy tipikus single-trail, így havazás után gyakorlatilag láthatatlan, csak a fák kérgére pingált sárga jel vezet. Elsőnek bontom meg a táj szűzies érintetlenségét. Az egyetlen pár nyommal csak később, a Geißruck felöl érkező turistaúton találkozom.

DSC01467

Csodálkozom is rendesen, hogy mégis milyen sokan sütkéreznek a Kieneck napos teraszán. Az ellenkező irányból érkezhettek. A vendégház zárva, a padokon és az asztalokon olvadozik hó. Egy állandóan magamnál hordott bevásárlószatyrot leterítek az egyikre, máris lehet falatozni. A ragyogó napsütés melegét csak hébe-hóba bontja meg egy-egy eltévedt fuvallat. Konstatálom, hogy a meteorológiának van még mit behoznia. Legpesszimistább becslésem szerint sem lépheti túl a légmozgás a 2-3 Bft.

Visszafelé indultomban, a körülményekhez alkalmazkodva benézek ugyan a Matrassteigre, ami egyenesen a Viehgraben mélyére vezet, de a remek napsütést nem szeretném felcserélni az árok árnyékára. Maradok tehát a fő turistaúton, és az Enziansteigen szállok alá Thalba.

A téli táj hirtelen ér véget úgy 500m szinten. Barkák és tavaszi hangulat köszönt. Ez a tél már csak ilyen. Hetek óta stabilan hozza ugyanazt a tipikus „nyugati” időjárási mintát. Hidegfront hoz havazást (a völgyben esőt), majd egy azt követő meleg front tavaszt hirdet. Aztán kezdődik elölről az egész. Szerencsés véletlen, hogy az egyhetes ritmusok szebb napos része a hétvégékre esik. Ez mintha az elkövetkező hétre is bejönne – de várjuk ki a végét.

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | Hozzászólás

Az első hótalpas a Paulmauerra vezet

Az idei télre jellemző, hogy már február közepét írjuk, amikor a hóviszonyok lehetővé tesznek egy többé-kevésbé igazi hótalpas kivonulást. Az egy héttel ezelőtti kiindulópontot választjuk ismét, hogy ez alkalommal a Gschwendthüttet elérve balra vegyük az irányt. Tudniillik egy hete itt jobbra kanyarodtunk fel a Türnitzer Höger felé, most pedig az ellenkező irányban Paulmauer és a Zdarskyhütte felé.

 Paulmauer_2D  Paulmauer_3D
 PaulmauerProfileA táv (Steinpaztal, Bilinskyquelle, Gschwendthütte, Linsberg, Paulamauer, Zdarskyhütte, Grabenalm, Linsberg, Gschwendthütte, Steinparztal) cirak 14.2 km 1050 m szintemelkedés bruttó 6:30 óra

A vidék híressége, a lilienfeldi Matthias Zdarsky, aki a modern, alpesi sí-technika feltalálójának számít, forogna a sírjában, ha tudná, milyen telek járnak mostanában errefelé. Soha rá nem jött volna, miként kell a norvég síelési technikát és a kötést úgy megváltoztatni, hogy a sítalp irányítható legyen. Tulajdonképpen, sítalpra sem állt volna a jelen téli viszonyok közepette.

Alig másfél óra alatt érjük el a napsütötte Gschwendthüttet (10:25), majd innen az egykori sípálya lankáin végre hamisítatlan mély hóban ostromolhatjuk első csúcsunkat a Linsberget (1238m), melyet 10:50-kor érünk el. Innen ereszkedés következik a Linsberg és a Paulmauer közti nyeregbe, majd erdőben kaptatunk felfelé a Paulmauerra (1248m), melyet pontban 11:30-kor veszünk be. Közben beborul az ég, de eső-hó nem fenyeget és a szellő is lágy marad, afféle remek túraidővel van továbbra is dolgunk.

Palmauerról meredeken “szánkázunk” lefelé hótalpainkkal a mély fehérségben, majd rátérünk a Zdarskyhütte felé vezető útra. Mivel szűz hótakaró fogad (némi jó orientáció szükségeltetik), nyilvánvaló, hogy a szerdai hóesés óta mi vagyunk itt az elsők, akik megbontják a természet patyolat rendjét.

Cirka 40 perc alatt érjük el a Matthias Zdarsky nevét viselő vendégházat (12:10), ahol megejtjük egyszerű ebédünket. A kunyhóban érdekes módon elég sokan vannak, ami szöges ellentétben áll az általunk tapasztalt kihalt, érintetlen természettel. Persze a vendégek túlnyomó többsége a közeli St. Aegyd am Neuwaldeből gyalogol fel, “rettenetes” 400m szintemelkedést leküzdve. Van, akinek ez máris elég étvágygerjesztőnek alapul egy kiadós ebédhez.

Mintegy háromnegyed órás ebédszünet után 12:50-kor kerekedünk fel ismét, hogy Palmauert kikerülve a Garbenalmon keresztül másszunk vissza a Linsbergere (14:10). Ezen a ponton vége a kaptatók sorozatának és a Gschwendthütte érintésével folyamatosan ereszkedünk lefelé. 15:30-ra érünk vissza kiindulási pontunkba.

Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport Kategória | Hozzászólás

Kis magyar Göllertan

… avagy mit is látunk a Türnitzer Hüger tetejéről (amennyiben az időjárás engedi)? Az előző túrabeszámolóhoz kapcsolódó bejegyzés.

DSC01231_

Hiking-Climbing, Hobbies, Photo Kategória | Hozzászólás

Amibe beletörhet a bicskád, Türnitzer Höger

A Türnitzi Alpok gyöngyszeme, a Höger egy jelentéktelennek tűnő 1372m magas hegy, melynek egyik jellegzetesség, hogy relatív értelemben távol esik a lehetséges kiindulópontoktól. Ami annyit is jelent, hogy szerény magasság ide, ártalmatlan arculat oda, esetenként, különösképpen pedig télen, egészen küzdelmes lehet a vele való megmérkőzés (amire pedig már utal néhány személyes tapasztalat).

 TürnitzerHöger_2D  TürnitzerHöger_3D
 HögerProfileA táv (Steinparztal, Gschwendthütte, Stadelberg, Türnitzer Höger és ugyanígy vissza) 14 km, 1200 m szintemelkedés és bruttó 7:00 óra

Hohenbergből indulunk 08:35-kor a Steinparztal egy kicsiny parkolójából. Bécs felől érkezve, útközben, mindvégig hiába kutatunk havas hegyek után, csak zöld hegyhátakat és barnuló erdőket, mezőket látunk. Elvileg pedig (a http://lawine.at INCA térképei szerint), legalább 20cm hónak illett volna hullania ott, ahová tartunk.

Az első ugyancsak szerényke hómaradványokkal közvetlenül Hohenberg előtt találkozunk. A Steinparztalt határoló két hegy is inkább csak unottan cukrozott a fehérséggel, így elkövetjük azt a végzetes hibát, hogy a hótalpainkat az autóban hagyjuk. Így könnyebb lesz a hátizsák, hisz használatuk valószínűsége, még úgy tűnik, majdnem zéró.

Tévedésünket legkésőbb a valamikori sífelvonó parkolóját borító vastag hóréteg láttán tudatosítjuk. A Gschwendthütteig vezető út ugyan még nem jelent problémát, hiszen a vendégház gazdájának járművei már széttrancsírozták a havat. Ami viszont utána jön, az már egy küzdelem része.

A Stadelberg (1226m) gerincére a Gschwendthütte északi felén vezető erdészeti utat választjuk (09:55). Lentről is jól követhető nyomokat vélek ott felfedezni. Mint kiderül, sítúrázók húzta csíkról van szó. Megpróbáljuk a nyomvonal mellett túrni a havat, és amennyiben lehetséges, nem tönkretenni a sítalpak szép sínpárját, de ez sajnos nem mindig lehetséges.

A Stadelbergen (10:22) aztán egy kerítésen átlépve nincs több követhető nyom. Nyilvánvaló, hogy a hóesés óta mi vagyunk errefelé az első látogatók. Ennek megfelelően kutatjuk, keresgéljük a helyes utat. A fákra pingált piros jelek ebben jól segítenek. Helyenként fél-egy méteres hó dűnéket is keresztezünk majd a Stadelberg és a Höger közti nyeregben, tartósan süppedünk majdnem térdig a széltől lerakott tengernyi, mély fehérségbe.

10:55-t mutat az óra, amikor a nyereg legmélyebb pontján, 1044m vagyunk, tehát a végső csúcsostrom még 350m szintemelkedést jelent. Nyáron ez tán fél órás, de legfeljebb 40 perces út. A friss hóban araszolgatva belekerül egy teljes óránkba, mire 11:55-kor elérkezünk a menedékház mögötti csúcskeresztig.

A menedékház előtti padokon jól látszik, hogy legalább 20-25 cm friss hó hullhatott. Érdekes és szerencsés módon vannak széltől tisztára fújt és nap szárította asztalok, ahol falatozni lehet. 12:20-kor indulunk visszafelé ugyanazon az úton, amelyen érkeztünk.

Lefelé még könnyű a haladás, ám újonnan felkapaszkodni a Stadelbergre bizony jól megdolgoztatja az időközben (egy hét síelés) leépült lábizmokat. Az ilyenkor esedékes belső combgörcsöt elkerülve apró lépésekben taposom a mély havat, gyakrabban pihenek, és közben sokat iszom. Ez végül segít megakadályozni a legrosszabbat. Juhé!

13:50-kor érkezünk újonnan a Stadelbergre majd 14:10-kor már asztalhoz ülhetünk a Gschwendthütteben. Jól esik a pihenő és a kiadós ebéd, nagyon megszolgáltuk. Van már 14:50, mire elindulunk vissza a völgybe. A nap meleg sugarai időközben elkásásították  havat. Az úton helyenként tocsog a lőre, de a Steinparztal árnyékos részein még jól tartja magát. 15:35-kor, azaz hét óra elteltével vagyunk ismét a parkolóban.

Hiking-Climbing, Hobbies, Snowshoeing, Sport Kategória | Hozzászólás

Egyperces (38, Brexit)

Mondj nemet az EU-ra, hirdetik a brit kalácskák. Végre valaki elkezdi az EU lebontását! Remélem Faymann és társasága is beváltják fenyegetőzéseiket és a kötelező menekült-kvótákat elvető országoknak nem folyósítanak további EU-támogatásokat. Ez talán felébresztené a kelet-európiaiakt is és érdemben elgondolkodnának azon, hogy érdemes-e ennek a reakciós, demokrácia-híjas, neoliberalista önkény-klubnak a tagja maradni, mely kizárólag a multik érdekeit szolgálja.

Bizonyíték az EU parlament legutóbbi döntése, mely a VW botrány nyomán nemhogy büntetést róna ki, de gyakorlatilag egyenes úton feloldozza az autóipart a káros anyag kibocsátás eddigi kötelező korlátozásai alól. Mit nekik tiszta környezet, tiszta levegő, élhető világ, ha a rák nem növekedhet tovább. Mint már oly sokszor megjegyeztem, ha egy mérleg egyik serpenyőjébe a profitot teszed, a másikban bármi (értsd tényleg bármi) lehet. Az a bármi mindig könnyebbnek találtatik majd. Mert ez a mi kultúránk lényegi elve.

brexit

Az alternatíva? Íme, pontokba szedve:

  • A globalizáció azonnali elvetése.
  • A “Small is beautifulelvének érvénysítése (mint azt Leopold Kohr és E.F.Schumacher már kifejtették)
  • A növekedés orientált gazdaság gyakorlati megszüntetetése
  • A helyi/lokális gazdaságok felértékelése, támogatása és ezen belül az áruk származási helyüktől számított távolság-arányos elvámoltatása (azaz minél messzibbről hozzák, legyen annál drágább és fordítva).
Egypercesek, The Problem of Civilization Kategória | Hozzászólás

Lavinahalál ABS mentő ellenére?

A mountex.hu szerint: “légzsákos hátizsákkal 98% os esély van a lavina túlélésére”. Ennek ellentmondani látszik a legutóbbi eset Vorarlbergeben. Szombaton január 30-án egy 27 éves bajor túrázót 1.6m mélységben temetett be a 80 m széles lavina. Az áldozat jól fel volt készülve és a légzsákját is sikerült időben kioldania. Mégis 55 percig tartott mire kiásták, de már halott volt. A piros nyíl jelzi a lavina felső peremét. Az adott napon 2-es, tehát “csupán csak” mérsékelt szintű lavina előrejelzés volt érvényben.

Lawinenunglck_Gargellen_30_01_2016_

 

Vorarlberg_lawine

Skiing, Sport Kategória | Hozzászólás

Tavaszias síelés

Ez a hét, meteorológiai szempontból, az azt megelőző ellentézise. Amott mínusz 15 sőt mínusz 18/20 fokos nappali fagyok, emitt langymeleg tavasz +6 sőt +10 fokig felszökkenő délutáni hőmérséklettel. Ezek alapján kifejezetten borúlátóan várom a betervezett schladmingi síelést, hiszen az előrejelzés már két héttel korábban jelezte a sajnálatos pálfordulást.

Szombaton 23.-án délben kelek útra, éppen egy meleg front okozta hóesés közepette. Az S6-on két egymás mellett haladó eke 30 km/h tempóban kotorja előttünk az utat. Egy órán át araszol az egyre hosszabb farkincájú pléh-lavina, mígnem a Semmering alagútlánc után a hókotrók letérnek és átadják a helyet forgalomnak. Megkönnyebbülés. Bruck an der Mur környékén a havazást eső váltja fel, mely elkísér Schladmingig. Az ablaktörlő folyamatosan dolgozik. Eszemben van a két évvel ezelőtti schladmingi kiruccanásunk, amikor hasonlóan komor előzmények ellenére mégis sikeres síelést könyvelhettünk el.

Szállásunk Ramsauban egy parasztház. Ennek megfelelően mit sem sejtve rátérek a mintegy 300 méterrel magasabbra vivő szerpentines összekötőútra, mely Schladming centrumából visz fel a Dachstein alá. Esik. A kinti hőmérő plusz 2 fokot mutat. Az első hajtűkanyarban aztán havas eső fogad, majd szinte a semmiből sűrű hóesésbe érkezem. Időközben leszáll az est. Pillantásom a műszerfalra fagy, –1 fok. Az úttest a korábbi fekete aszfalt helyett már fehérlik a reflektorfényben. A kerekeim egyre gyakrabban csúsznak meg a jeges-havas útfelületen.

image

A második hajtűkanyarban a kocsi irányíthatatlanná válik, és bár jobbra tekerem a volánt, a tehetetlenségi nyomaték csak viszi tovább, egyenesen a szemközti korlát felé. A fékek hatástalanok, de valami csoda folytán az út túlsó oldalán mégis holtpontra jutok. Jöhet a gáz. A csúszáskijelzőm minden színben villog, de a téli gumiknak köszönhetően sikerrel újra indulok és folytatom az emelkedő elleni küzdelmet. A harmadik (és egyben utolsó) hajtűkanyarban már az előzőekből okulva mindent jól csinálok, és íme, szerencsésen megérkezem a téli álmát alvó Ramsauba.

P1180868
Napkelte Ramsauban. A Dachstein csúcsai köszöntik a nap első sugarait (szemben a legmagasabb a Scheichelspitze, tőle jobbra a Hohe Rams, az Eselstein majd pedig a Sinabell)

A vasárnap 25. az idei január utolsó fagyos napja. A hőmérséklet egész nap nulla fok alatti. A Hauser-Kaibling lejtőivel kezdem a sorozatot. Cirmi este érkezik Grazból, kimegyek érte a vasútállomásra. A hétfő sajnos egy savanyú nap. Esik a langyos eső. Reménykedünk, hogy feljebb a Hauser-Kaibling alatt majd hóba vált, mint ideérkezésemkor szombaton, de sajnos ez most hiú remény. Az eső a nap folyamán alábbhagy, majd délutánra eláll. Még sohasem síeltem ilyen viszonyok között. Legnagyobb meglepésemre, a pálya príma állapotban állja a síelők rohamát. Sőt, még délután sem buckásodik el, mint az egyébként szokása. Kompakt, sima, de nem jeges felület.

P1180881
A Planai tetején: makulátlan síterep… 

A következő napok sok-sok napsütést ígérnek. Kedden a Reiteralmon folytatjuk, majd szerdán a Planain és csütörtökre hagyjuk a négy-hegy közül a legkisebbet, a Hochwurzent. Mindhárom alkalomra jellemző az éjszakai fagy okozta reggeli jegesedés. A pluszfokoknak köszönhetően a pályák többsége a délelőtt folyamán lassan felenged. A napsugárzásnak hosszabb ideig kitett lejtökön délutánra buckás hókása alakul ki, míg az árnyékosabb helyek megtartják sima-kérges felületüket. A sítalpak okozta reszelék az ilyen helyeken porhószerű takarót érlel, rendes támaszt biztosítva a nagyobb lendületekhez is.

P1180885
…pedig, íme a bizonyíték, plusz nyolc fok van

P1180900
A kulisszához tartozik: a Dachstein valamely része szinte mindvégig a képben

P1180917
Pillantás a Hochwurzen köztiállamásáról: a napok óta tartó erőteljes olvadás ellenére Schladming és környéke még mindíg télies, fehérbe öltözött.

Hobbies, Skiing, Sport Kategória | Hozzászólás

Hó, hó, hó! / Frissítve

Az elmúlt 24 órában, relatív értelemben (az elmúlt időszakhoz viszonyítva), eszméletlen mennyiségű hó hullott Alsó-Ausztriában, különösen pedig az Ybbstaler Alpen vidéken, de legfőbbképpen az Ötscher háza táján. Az ábra szerint közel 80 cm. Sajnos a Stuhleck megint kimaradt. A kérdés, hogy meddig marad…? Mert mit William Ruddiman könyvében megjegyzi, nem a tél hidege, hanem a nyár melege a mérvadó. Uff!

NÖ_Schnee

Update január 21. Sajnos az utánpótlás gyengélkedik, de a semminél több (ismét Ötscher vidéke viszi a prímet):

image

Weather Kategória | Hozzászólás