Utóbb is tartózkodom a “magasröptű” gondolatoktól. Úgysincs beleszólásunk a “nagyok” és a “tévedthetetlenek” kitalálta világ dolgaiba. Másfelől viszont, itt-ott azért kicsréljük gondolatainkat az oldalamra tévedt látogatóimmal. Szóba kerül például az is, hogy az európai népek, a magyar sem kivétel, fogyóban vannak. A neten található bizonylatok szerint évente 35 ezerrel zsugorodik nemzetünk. A németek 2002-től számítva 800 000 fővel lettek kevesebben. Az egyik lap híradása szerint, ha a trend folytatódik, akkor 2050-ig 14 millióval csökkenhet az össznémet lakósság száma.
Gondolom Merkel asszony is e tények lesújtó árnyékában hozhatta meg eddigi döntéseit, de nincs szándékomban őt mentegetni (már beletörődtünk, hogy a politikusok soha nem teregetik ki valódi indítékaikat, a legjobb estben is csak féligazságokkal etetnek, olykor cudarul hazudnak, visszaélnek helyzetükkel). Csupán csak oda akarok kilyukadni, hogy valóban nagyon komoly demográfiai problémáról van szó. Az okokat már próbáltam feszegetni, de zöldágra nem jutottam. Tényszerűen itt Európában legalább annyi szól a gyermekvállalás mellett, mint ellene. Másfelől meg azt látjuk, hogy a nincstelenségben, máról holnapra, könyörületen tengődő népek, önmagukat meghazudtolva, a természet törvényeit is tiporva minden határon túl sokasodnak. Miért? Hogyan van ez? Ott a hol tapintani lehet a bőséget, a jólétet, ahol biztos fedél van a fejek felett, hiányzik a gyermek a házból. Ugyan mik az okai?
Nos, ahogy így morfondírozgatok, az jut eszembe, hogy mi van akkor, ha ez az egész, harsány, gyermeket nemzeni nem akarás egy felül nem írható genetikai parancs része? Hogy tudniillik valamennyi népnek van egy felfelé ívelő korszaka, amikor évszázadokon át szinte korlátlanul sokasodhat, amit aztán egy lefelé ívelő szakasz zár. Ilyenkor, valami miatt, talán a génjeinkben lapuló, még meg nem fejtett utasítások hatására, lankad a gyermekvállalási kedv és a (kihaló fehér-) népcsoport átadja a helyét más, új, friss és bőven szaporodó népnek.
Lenne benne evolúciós logika és előrelátás! Egyetlen nép se uralhassa mindörökké statikusan a világot. Ne lehessen az idők végezetéig leosztott lapokkal játszani. Legyen a pakli néha-néha újrakeverve. Mások is kaphassanak esélyt. A természet szereti a változatosságot. Nincs ínyére, ha valaki betonozza a viszonyokat, az angolszász-germán fehér faj meg pont ezt teszi. Tíz bőrt nyúzna, le más nemzetekről. De ez csak egy teória, la „Sztefanó“. Bár ha végignézünk a civilizáció eddigi történetén, vannak epizódok, amik ezt bőven alátámasztják.
