A Traisner-Hinteralm és a Reisalpe a Gutensteini-Alpok két egymás tőszomszédságában fekvő népszerű túracéljai. Külön-külön mindkét helyen jártam már többször is, de a kettőt összekapcsolva, egy kalap alatt még nem volt szerencsém megismerni. Nosza, május első piros betűs ünnepe szép időt ígér, pótoljuk a mulasztást. Cirmivel elhatározzuk, hogy vállalkozunk erre a szép, hosszú és semmiképpen sem alábecsülendő körútra.
 |
 |
Gpx-nyomvonalam kérésre hozáférhető. A táv (Inner Wiesenbach, Engeltal, Pichlersteig, Muckenkogel, Hinteralm, Gescheidboden, Reisalpe, Kleinzeller Hinteralm, Schindeltal) cirka 24 km, 1380m szintemelkedés, bruttó 8:30 óra. |
|
Az Engeltal és a Schindlertal találkozásánál parkolunk le. Nedves, párás, nyálkás, zimankós idő fogad. A völgyben hangosan csobogó patak is azt meséli, hogy az éjjel kiadósan eshetett. A környező hegyek karéja, valamennyi úti célunk, felhőbe burkolódzva hárítja tekinteteinket.
Szinte percre pontosan 8:00-kor indulunk az Engeltalba, hogy egy tanyánál jobbra kanyarodva megkezdjük a kaptatást a Muckenkogel irányába. Egy dühös póráz nélküli kutya rontana ránk, de aztán mintha meggondolná magát és mégsem szalad fel hozzánk a gazdasági udvar fölötti kaptatóra.
A Pichlersteig meredek, sáros, csúszós, szűk ösvénye adja az út első szakaszának savát borsát. Alaposan megizzadva érkezünk a lilienfeldi egyszemélyes kötélpálya hegyi állomásához, egyenesen bele a lentről vészt jóslóan integető felhőkbe. Egy csapat ceper érkezik éppen, bevárják egymást. Lehetnek vagy tízen, és indulnak a Traisnerhütte irányába. Mi dzsekit, sapkát kerítünk gyorsan magunkra, és kesztyű után is áhítozunk, mert a hegyháton cudar hideg szél támad.
Nem is tart sokáig, hogy a tegnapi időjárás jelentéssel ellentétben, már most reggel, tíz óra körül megnyíljanak az ég csatornái. Kelletlenül esőkabátot szedünk elő, mert jól felkészültünk (kesztyűvel viszont nem számoltunk). A ceprek csapatát simán megelőzve érkezünk a teljesen ködbeburkolódzó Traisnerhütte elé. A látási viszonyok olyan rosszak, hogy már csak akkor vesszük észre a menedékházat, amikor már éppen belebotlanánk.
Úgy döntünk, hogy bemegyünk falatozni, és közben nyugodtan megbeszéljük, hogy mit tegyünk a továbbiakban. Maradunk-e eredeti szándékunknál, avagy a külön vészhelyzetekre kidolgozott B, illetve C tervvariánst alkalmazzunk. A B tervet, a Klosteralmon át történő visszavonulást gyorsan elvetjük. Maradunk annyiban, hogy a Gscheidbodenig mindenképpen elmegyünk, és az időjárás függvényében ott helyben döntünk a C terv alkalmazásának a szükségességéről. Ez a Moritzgrabenen át az Engeltalba történő visszavonulás (menekülés) útvonala lenne.
Közben megszűnik esni, és ahogy lejjebb ereszkedünk, csökken a szél fagyos, metsző ereje is. A nyeregbe érve (Gscheidboden) már a nap is kisüt, a fellegek fátyla fellebben mind a Resialpe csúcsáról mind pedig a szomszédos Türnitzer Högerről. Kétség sem fér hozzá, hogy maradunk a rendes útvonalnál és már kanyarodunk is a Reisalpera vezető ösvényre.
A napsütötte Kleinzeller Hinteralm a háttérben a Hochstaffal
Örvendezünk rendesen, hogy mire délután kettő tájékán, az utolsó rámpán kaptatunk, az időjárás kezdi mutatni a legszebb arculatát. Tekintetemmel a délutánra beígért zivatartornyokat lesem, de az ilyeneknek se híre se hamva. Betérünk tehát a Resialpenhausba is, ahol legnagyobb megelégedésünkre egy rezesbanda éppen akkor fejezi be évadnyitó előadását. Így a jóságos beállt csendben, asztalhoz ülünk.
Egy félórás pihenő után aztán megkezdjük a végső alászállást. Készítünk még néhány képet a csúcskeresztnél, ahol dideregtető friss szél adja tudtunkra, hogy mégiscsak 1400m-en vagyunk. A Reisalpe meredekebb északi oldalán lefelé óvatoskodva fokozatosan válunk meg feleslegessé vált ruhadarabjainktól. Mire a Kleinzeller Hinteralmra érünk, már kellemesen melengető verőfény simogat és mi rövid ujjúra vetkőzve, lassan bandukolva élvezzünk a remek panorámát.
Pillantás a Schindeltalba
Egy kicsit még eljátszunk a gondolattal, hogy megmásszuk–e az előttünk tornyosuló és a napfényben szilajul fürdő Hochstaffot is, úgy, mint azt Robert Rosenkranz hasonló körútján tette, de aztán elállunk ettől az extra “E” tervtől. Az még legalább másfél-két óra kerülőt jelentene. Kissé keresgélni kell a Schindeltalba vezető turistautat, de hamarosan rálelünk a sárga jelekre, majd a fakapura, mely a legelőt választja el az erdei ösvénytől. Útba ejtjük a Schindeltal egyik látványosságát a Schnindelbach vízesést, majd eseménytelen, hosszantartó fárasztó menetelés után érünk vissza reggeli kiindulópontunkba.
Sztefano-Space 