Krummbachstein, avagy az első újévi

A Duna-menti medencét egésznapos, szitáló köd borítja. A hegyekben ezzel ellentétben ragyogó napsütés van porondon. Nosza akkor kövessük meg a magaslatok szellemeit és menjünk egy imára oda fentre. olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , Címkézve | 2 hozzászólás

A mégis évzáró az Unterbergen

Miután a hörghurutom enyhébb válfaja elég gyorsan lecsengett és közben az idő is felderült, Attilával úgy gondoltuk, hogy az kihunyóban lévő esztendő, valamiféle berekesztésére mégiscsak illene vállalkoznunk. A hagyományos Göller, hótlanul, nem feltétlenül éri meg, mert messze is van, válasszunk hát valami kézenfekvőbb megoldást. Mondjuk a közeli Unterberget, ami Attilának még teljesen szűzi terep. olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Az idén az évzáró elmarad

A hagyomány szerint, december 26. és 31.-e között illene elbúcsúztatni a 2022-es esztendőt, mégpedig egy ilyenkor szokásos Göllerre vezető túrával. Tudniillik azért, mert a Kernhof-Gscheidből vezető út egy gerincen fut, és tehát akár lavinaveszély esetén is elég biztonsággal járható (eltekintve a fokozott lavinaveszélytől). Idén viszont se lavina, se hó, csak tavaszi hangulat, egy kis hörghuruttal vegyítve. Olyan az idő, akár március-április derekán. Lassan-lassan rügyeznek a mogyoróbokrok is. Ha visszatekintek, ilyen 10 fok körüli extrém meleggel még nem találkoztam. Nem tudom, ki hogyan éli meg, de idén maradok inkább a völgyben. A globalisták minden bizonnyal kisegítenek minket, nehogy földgáz hiányában megfagyjunk. Elrendezték tehát egy kis chemtrail-permettel, hogy ne legyen nálunk tél. Ők ezt, Billyvel az élükön, geoengineeringnek mondják.

Volt már ugyan párszor kevés hóval megáldott szezon, de ilyen, mint a mostani, még nem pipáltam. Nos vegyük csak számba:

  1. 2012-ben fagyos, havas, szeles túrával indítottam a hagyományos évzárót
  2. 2013-ban Robert Rosenkranzzal ostromoltuk a téli viharokba burkolódzó hegyet
  3. 2014-ben szélvihar építette hóbucka és köd miatt visszafordulásra kényszerültem
  4. 2015-ben Cirmivel, fagyban, jeges ösvényeken, de gyakorlatilag hómentesen
  5. 2016-ban ismét Cirmivel, tökéletes téli időben
  6. 2017-ben egy kerülővel, a Göllerlifteken át fogtuk be a csúcsot
  7. 2018-ban rengeteg hóval megküzdve értünk fel a hegyre
  8. 2019-ben a legszebb téli időben zártuk le az évadot
  9. 2020-ban Péterrel, Philippel és Cirmivel remek téli időjárásban jártunk odafenn
  10. 2021-ben Philippel és Cirmivel mosolygott ránk az ég a szép téli időben
  11. 2022-ben pedig semmi sem lesz…. Vége… befejeztem…

Mint látható, 10 éven át, folyamatosan garantált volt a téli élmény, hol kevesebb, hol több hóval, de mindig volt TÉL. Most nincs és nem is lesz. Lehet komplett felhagyok a túrákkal és valami mást fogok csinálni. Levezetésként, mondjuk kézimunkázni! Nagyanyám valamikor, szegény, Isten nyugosztalja, tanított a keresztöltésre, zoknit stoppolni meg ilyesmit. Azt lehet minden időben. Vagy festegetni, mázolgatni, rajzolgatni. Esetleg főzni, táncolni beiratkozni, mint egyik munkatársam tette. Ezek értelmében, boldog új esztendőt minden ide tévedőnek.

The Problem of Civilization, Weather Kategória | Hozzászólás

Egy más, karácsonyi litánia

William Toel, az amerikai professzor és próféta (akiről már többször is írtam), most decemberben, Salzburgban és Németország-szerte tart megemlékező előadásokat. Tőle lehet megtudni azokat a II. világháborúval kapcsolatos eseményeket, amikről a győztesek diktálta történelemírás hallgat.

Az angliai Bletchley Parkról például tudni lehet, hogy ott fejtették meg az Enigma titkos kódját, de az már nem éri el a köztudatot, hogy ugyanitt egy más csapat is dolgozott. Ezek feladata a németség, háború utáni, teljes szellemi és kulturális megsemmisítése volt, azaz egy olyan stratégia kidolgozása, mely nyomán a németek lebutított, öngyűlölettől fűtött, engedelmes és alázatos haszonállatokká válnak majd. Ezt legkésőbb Bogár László videó-beszélgetéseiből is megtudhatják a magyarok, hogy tudniillik, ezt a kifejezetten sátáni angolszász projektet teljes siker koronázta.

Miközben a háborúk előtti időszakban a világ tudományos, zenei és kulturális életét a németség dominálta, a világháborúk után ez tejesen elapadt. A németeknek megengedték, hogy jó autókat gyártsanak és hogy találékonyságukat kizárólag ide összpontosítsák, de ezen felül semmit. Bogár László viszont meglehet nem tudja, hogy az általa is sajnálattal konstatált válság ellen pont egy amerikai professzor veszi fel a küzdelmet, aki meglett kora ellenére fáradhatatlanul turnézik, dolgozik a németség ébresztésén. Ez idáig (privát véleményem) sajnos kevés sikerrel járt, bár Toel továbbra is optimista. A két évvel ezelőtt felvetett idő horizonton nem változtatott. Szerinte február közepére Németországnak új, független, szabad, család szerető kormánya lesz. Az új vezetőség tagjainak a nevei még nem ismertek, illetve a sajtóban, médiában még nem lehetett róluk olvasni, hallani.

Toeltól lehet megtudni az úgynevezett Rheinwiesen-Lager tragédiáról is. Az amerikai-angol erők a háború vége felé illetve az után, fogolytáborokat hoztak létre a Rajna partjain. Magyarul a Rajna mezei táborok néven lehetne a létesítményeket nevezni, bár nálunk is kizárt, hogy érdemben bárki is hallhatott volna róluk. Minden olyan férfit és gyereket ide internáltak, akikről a leghalványabb gyanú is felmerült, hogy valamilyen kötelékben szolgált, vagy (és) egyenruhát viseltek. Tehát nemcsak a hadsereg, a Wehrmacht akkorra már kizárólag kiskorúakból álló, lefegyverzett osztagai voltak érintettek, hanem tűzoltókat, postásokat és egyéb karbantartó tevékenységet folytatók is.

A Rajna mentén fogvatartottak száma elérte a több mint egymilliót. A felszabadító hatalmak részéről elkövetett, előre megfontolt tömeggyilkosságáról van szó, mert a táborokat tudatosan kiéheztették. A fogvatartottak nem kaptak semmiféle ellátást. Asszonyok, szülök, akik megpróbáltak a kerítéseken át élelmet átdobni a nyomorultaknak, az amerikai őrség egyszerűen lelőtte. Így történhetett, hogy mintegy 800 ezer, többségükben 14-17 éves fiatal halt itt éhen-szomjan, szenvedte ki lelkét.

clip_image001

A Rajna mezei táborok mind a mai napig tabu-téma, nem illendő felhozni, gyakorlatilag nem szabad róla beszélni, nehogy csorbítsa a felszabadító angolszászok dicsét. Toel tematizálja a Drezda teljesen felesleges szőnyegbombázását is, ami kizárólag a civil lakósság elleni tudatos pszichikai megtorlás része volt.

Toel arról beszél, hogy a meghamisított történelem szerinti győztes hatalmak 1944 és 1948 között mintegy négymillió lélek elkerülhető halálát okozták. Túlnyomórészt anyákról, csecsemőkről, gyerekekről és serdülőkről volt szó, akik a háború bűneiben teljesen ártatlanok voltak. Jaj a legyőzötteknek! William Toel könyvében (Constanzes Kind), mely mind angolul mind pedig németül megjelent, a világháborút befejező időszakról ír izgalmas, lebilincselő kémtörténetet, melyben megdöbbentő dolgokat szellőztet meg önmagáról és származásáról. A könyv tulajdonképpeni mondanivalója, hogy az apák bűnei nem terhelhetik a következő generációkat. Ezt legfőbbképpen William Toel személye bizonyítja. Hogy miért? Olvasd el a könyvet és megtudod.

December 21.-én este, Toel kérésére, éjfélig mi is gyertyát gyújtottunk a háborúban ártatlanul meghurcoltak lelkéért. Eközben bizakodó vagyok, hogy jóslata megvalósul, bár bevallom, fogalmam sincs, hogyan ébredhet öntudatra a Bletchley Park nyomán a mátrixba kényszerített németség még ma is kisdeden szunnyadó 95%-a. Miféle isteni csodának kell ahhoz megtörténnie, hogy felébredjenek és ledobják magukról az amerikai gyarmati igát, merthát ismét csak Bogár Lászlóra hivatkoznék, hogy Németország legjobb esetben sem egyéb, csak a birodalom vazallusa. Máskülönben mindez a magyarságra is igaz. Velük együtt mi is, hazug narratívák táplálta, teljes tudatlanságban cseperedtünk fel. De még csendesen megjegyzem, sajnos sok mindenben kellet már csalatkoznom.

Nos itt a végén, a fentiek értelmében és azoktól vezérleve kívánok minden kedves idelátogatónak meghitt és boldog karácsonyi ünnepeket.

Humanity, soul, mind, Mystery, Zeitgeist Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Az utolérhetetlen, mesebeli Hinteralm

A Traisner Hinteralmnak és a Muckenkogel alatti vidéknek, télen, van egy varázsa, amit még eleddig sehol máshol nem tapasztaltam. Ez csak a havas hónapokra érvényes, mert bár szép-szép a többi évszak is itt, de nem úgy, nem olyan mértékben mint a tél. Jártam már pedig csodás téli panorámával megáldott vidékeken, de ez a jelző, hogy „mesebeli”, amit annak idején, első ittlétem során, spontán felmerült bennem, az évek múlta során sem halványult. Pontosan érzékelteti az ide tévedők érzékeire ható benyomásokat. Másfelől, meglehet, csak a véletlen konyhájának a műve, hogy ha ide tervezem a kirándulásomat (és csak olyankor), mindig pompázatos, gyengéd és kedves téli időjárásba botlom, ami a „mesebeliség” alapja, sava-borsát adja. olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | 1 hozzászólás

Kieneck, avagy kis hal is hal

Nem, mára nem terveztem semmit. Az időjárás-jelentés még tegnap sem igért semmi jót. Egyébként ma december 8.-a, ünnepnap és munkaszüneti nap van. Reggel tovább nyomom az ágyat a szokásosnál. Reggeli után megnézem a web-kamerákat és íme, a Kienecken napsütés (lásd lejjebb egy képen). Az időjárás-jelentés is meggondolta magát és csendes időt sugall mára. Nosza, akkor gyorsan nyergeljek. olvasásának folytatása

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Újabb síterep dobta be a kulcsot

A megnövekedett energiaköltségek egyik újabb áldozata a kicsiny de népszerű és a szezonban jól látogatott Göllerlifte síterep. Béke poraidra, akarom mondani póznáidra!

image

News and politics, Skiing Kategória | Hozzászólás

Végre AZT is kimondta…

News and politics Kategória | Hozzászólás

Schifoan

Mai címemet egy hazájában sztárként kezelt osztrák dalszerző-énekestől, Wolfgang Ambrostól csentem. A gyorsan slágerré vált számában a sílesiklás csodás örömeit ecseteli. Egyébként a szó jelentése a „Schi fahren” fonetikus kiejtésben, ahogy azt arrafelé mondják. Amit most itt elmondok, az nem az alpesi sport kritikája. Egyáltalán nem, hisz az ide betérők tudhatják, hogy jómagam is hódoltam a sportnak, álszent nem vagyok. Hogy ez még az idén, vagy a jövőben is így lesz-e, az elsősorban a korosodó térdem terhelhetőségétől függ. Majd alkalomadtán letesztelem.

Nos, mit ad Isten, a fagyba hajló időjárás lehetővé teszi, hogy a síterepek megkezdjék az ilyenkor szokásos „alapozást”, azaz ama bizonyos 20-40 cm vastag, tömörített hó- jégkéreg létrehozását, melyre aztán a lesikláshoz szükséges lazább rétegek kerülhetnek. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha időközben az európai kormányok nem hirdettek volna keresztes hadjáratot a polgári lakósság energiafogyasztása ellen. Mi ne használjunk elektromos fogkefét, üljünk, dolgozzuk, tanuljunk hideg helységben, miközben a hegyoldalakban folyik a luxus-energiapazarlás. Az egyik osztrák miniszterasszony (Fr. Gewessler) okos kis „Nobel-díjas” ötletekkel és tanácsokkal látja el a nagyközönséget energiatakarékosság ügyében. Például tegyünk fedőt a forralt vizesfazékra, és ne használjunk elektromos hősugárzót, mert az környezetkárosító. A lakásokban, irodákban elég ha legfeljebb 19 C fokon tarjuk a hőmérsékletet. olvasásának folytatása

Humanity, soul, mind, News and politics, Zeitgeist Kategória | Hozzászólás

Wotansfelsen és Vettersteig

A Krems folyót a Große és a Kleine Krems táplálják. Nos, az összefolyásuk térségében (Am Zwickl), a magántulajdonban lévő Hartenstein vára tőszomszédságában van a Wachau egyik legszebb és legváltozatosabb túravidéke, ahová ünnepi meghívást kaptam egy kis barangolásra Cirmivel és Philippel. olvasásának folytatása

Hiking-Climbing, Hobbies Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Inkább járnám a hegyeket…

És inkább túrabeszámolókat írnék, de az égiek most egy jó ideje nem adnak alkalmat örömteli kiruccanásra. Ha meg elmaradnak a testet lelket gyönyörködtető kirándulások, és a napok is sötétebbek, meg lehangolóbbak, akkor jönnek a nem elhesegethető gondolatok. Mint mondjuk most is. Foglalkoznom kell velük, mert égetnek. Ha kiírom, tán enyhülést hoznak. Beszéljünk tehát Józsefről, akarom mondani Josephról, aki a teljesen közönséges hétközanpok szintjén testesíti meg ama bizonyos többséget.

Joseph, elvileg rendes becsületes ember. Afféle Otto Normalverbraucher. Az esze különösen jól vág. Bár még csak néhány hónapja dolgozik egy tervezőirodában, mégis gyorsan megértett mindent. Máris jobban átlát a szitán, mint sok épületes tag, akik már évek óta húzzák itt az igát. És mégis! Ha szó esik a világ dolgairól, geopolitikáról, egészségügyről, akkor Joseph mint egy középkori inkvizítor értelmezi a dolgokat. Eretnekek mindazok, akikre a fősodrú média rányomta az „összeesküvéselmélet” bélyegét! Na bumm!

Joseph, saját bevallása szerint esténként az ORF (osztrák köz-TV) előtt álmosodik szunnyadásra. Mint mondja, elég régóta ismeri a szerkesztőség tagjait, és tehát nincs oka kétségbe vonni őszinte hitelességüket. A könyveket, nem nagyon szereti forgatni. Az alternatív médiákat, elvből, ignorálja. Háromszor állt be a sorba, önként és dalolva, hogy megkapja a szuriját. Jól viselte. Egyszer nagyon megbetegedett, influenza szerű tünetekkel. Akkor ezt úgy értelmezte, hogy állapota bizonyára sokkal rosszabb lett volna, ha nem kapja meg az adagjait. Azóta is, cirka 2-3 havi rendszerességgel megfázásos tünekkel küszködik, holott korábban az ilyesmi messziről elkerülte.

Josephról, akár egy betonfalról peregnek le a jól megalapozott érvek, melyek ha nagyobb súllyal érkeznek, hisztérikus rohamokat váltanak ki nála. Ha Krisztus, a szemei előtt jönne le a keresztfáról, azzal sem állna ilyesmiről szóba. Miért? Hogy lehet az, hogy valaki, aki direkt sem buta, sem nem együgyű, nem akar, vagy nem mer kérdéseket feltenni, érdemben azokat megbeszélni, az érveket szortírozni és némi objektivitással értelmezni. Miért?

Joseph a tömegpszichológiában jól ismert birkahad viselkedésének egyéni megtestesítője. Az élet hétköznapi szürke sodrában nincs előnyben az, aki, “über den Tellerrand schaut”, azaz a homokozó keretiet feszegeti. Szükségleteink kielégítése céljából, a többség, ösztönösen is a legkisebb ellenállás mentén vezető utat választja. Akik tehát ilyen tekintetben “mások”, hátrányban vannak. A bőrünkön éreztük az engedelmesek megvetését, durva indulataikat, forró gyűlöletüket. Számukra tehát nincs semmi tétje alternatív igazságok után kutatgatni. Ők csak a nagytöbbséghez akarnak tartozni és az erkölcsi felsőbbrendűség (tév)hitében ringatni magukat. Ez a legcsekélyebb ellenállás mentén vezető ösvény.

Az ébredéshez, a tisztánlátáshoz, valami más kell. Valami lélekbő fakadó, őszinte akarat, legalább egy icipit szebbé, jobbá, élhetőbbé tenni és felfogni, megérteni a világot. Daniel Quinn magyarul is megjelent könyvében ír csodaszépen erről a fajta beállítottságról (lásd Izmael). De kell hozzá bátorság is. Nagy adag bátorság ellentmondani a hatalom könyörtelen zsarolásának. A birkahad legfőbb tulajdonsága a gyávaság, a megszeppent rémület, hogy elvesztheti gazdija jóindulatát. Nem utolsó sorban pedig, elengedhetetlen az igazság szeretete. Nemcsak kenyérrel és az ember.

photo_2022-05-20_23-17-47 Technik

Egy remek kis, témába vágó videóval zárom értekezésemet (angol és német fordítás, a hölgy bevallása szerint asztrológiával foglalkozik, nevét sajnos nem sikerült kiderítenem). Miért nem tudjuk meggyőzni családtagjainkat, ismerőseinket – kérdezi – azaz ama Josephok legalább egyikét? Mert a nagytöbbség, a populáció cirka 70%-az úgynevezett “közmegegyezés” állapotában éli életét (Konsenszustand), ami a csordamentalitás (Herdenmenatlität) alapját képezi. Erre mondta Arthur Schoppenhauer, hogy “Amit a csorda a legjobban utál, ha valaki képes másként gondolkodik. Nem is annyira a vélemény tartalma az, ami kihozza őket a sodrukból, hanem a talpraesett merészség, önállóan gondolkodni. Tudniillik olyasvalami, amire ők képtelenek.”

Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization, Zeitgeist Kategória | Hozzászólás

A homokozón túl, avagy a bölcsességről, és a hiányáról

Az egy kifejezetten jó jel, ha a fősodrú média rád süti az összeesküvéselmélet bélyegét. Valamit nagyon jól csinálsz.” mondja a német származású, jelenleg Kanadában élő Eckhart Tolle, a brit Russel Branddal való egyik legutóbbi beszélgetésében.

A világ népességének nagy része éppen egy akut, kollektív elmebaj, a totális irracionalitás állapotában sínylődik (Eckhart megállapításával élve). Nemcsak az egyén szintjén, hanem csoportokon, népeken is elhatalmasodni látszanak az általános őrület, a téboly jelei. Ez egy destruktív, önpusztító folyamat, mely ténylegesen is egy nagy újrakezdéshez (Great Reset) vezet. Sajnos, vagy tán inkább szerencsére, nem ahhoz a fajta Nagy Újraindításhoz, amit ez elit (WEF) álmodott meg magának. Minden bizonnyal meglepődnek majd. olvasásának folytatása

Humanity, soul, mind, The Problem of Civilization Kategória | Hozzászólás